Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. január / 1. szám
12 _______________________________________________________ Ferencváros A mikor még fontos volt a hagyomány Az egész úgy a hetvenes évek elején kezdődött. Akkor, amikor én még a hasonszőrű társaimmal az őrsvezetőképzők esti tábortüzeinél jó úttörő módjára mozgalmi dalokat, meg - magyar népdal felkiáltással - a Kék a kökény rececét, az Az a szépet meg mindenféle hejderutyutyukat üvöltöztünk. Akkoriban néhány, a kulturális örökségünk iránt megszállottan érdeklődő fiatal - hátizsákjában az ajándék rágógumi, cigaretta és piros arany közé elrejtett kamerával, magnóval felszerelkezve - rendszeresen eljárt Erdélybe eredeti népzenét gyűjteni, és lakodalmakon, táncmulatságokon néptáncot tanulni az ottani öregektől. Közéjük tartozott Csatai László is, vagy ahogy a táncházakban tanítványai, kicsik, nagyok, fiatalok és öregek szólítják, Csidu. A tanítást a mára már világjárt Muzsikás együttessel kezdte, idestova húsz éve. Akkoriban a fővárosban még csak elvétve akadt egy-két táncház. Számuk ma sem igen haladja meg a tízet, épp ezért üdvözlendő, hogy ezentúl a Ferencvárosi Művelődési Házban is találkozhatunk Csiduval, a talpalá- valót muzsikáló Üsztürii zenekarral és Strack Orsolya népdalénekessel. Egy hideg téli péntek estén én is ezért zarándokoltam el a Haller útra. Vidám táncoló- kat látni, hejehuját, csujjogatást, jó muzsikát hallgatni, jókedvű, felszabadult emberek között megmelengetni lelkemet, egy kicsit más levegőt szívni. És persze beszélgetni.- Falun a táncház - amikor még nem volt tévé, rádió, mozi - az együttlét, a közösségi élet alapja volt. Összegyűltek az emberek, énekeltek, muzsikáltak, és kitáncolták magukból örömüket, bújukat-bánatukat - meséli Csidu. - Ezek az alkalmak lehetőséget adtak az önkifejezésre, önmaguk megmutatására és- ezt én, városi gyerekként sose gondoltam volna - a megfelelő társ kiválasztására is. A páros táncoknak ugyanis ez volt a funkciójuk. Az ember elárulja magát a mozdulataival. Tánc közben lehet érezni, hogy mennyire ölel meg a párom, mennyire engedi ő, hogy megöleljem, és mennyire követjük egymás mozgását. Mindig azt mondom, hogy nemcsak az a fontos, hogyan és mit lépek, hanem az is, hogy közben figyeljek a másikra és örömet szerezzünk egymásnak. Széken az idősek arra biztatták a fiúkat, hajó párt akarnak találni, jól tanulják meg a legényest. Mert a lányok erre nagyon figyeltek, és azzal táncoltak szívesen, aki jól járta. Munduc bácsi, Kalotaszeg leghíresebb táncosa, aki szegény családból származott, legényesével betáncolta, beházasította magát a falu legmódosabb családjába. Ezekben a táncokban ugyanis mindkét nem megtanulhatja a neméhez illő társadalmi szerepet. A páros táncokban a férfiak a vezető, irányító, a nők pedig a páruk mozdulataira, a szándékra való figyeléssel az odaadó, női szerepüket. Jellemző, hogy a mai városi táncházakban is sok házasság született. Bili bácsi, Amerikából- Sajnálatos, hogy ma a harmincas-negyvenes korosztály, miután megnősülnek, és jönnek a gyerekek is, bezárul - folytatja. - Falun kitáncolják magukat még a hatvan-hetven éves emberek is, de városon a középkorúak már nem járnak el semmilyen közösségbe. Pedig ha meglátnák, megéreznék a táncház nyitottsáCsidu gát, jótékony szellemiségét, az mind fizikai, mind lelki egészségükre jó hatással lehetne. Itt volt például a 67 éves Bili bácsi, aki Amerikából jött tanítani a Műszaki Egyetemre. Az ősz, kecskeszakállas kis ember végigtáncolt, végigizzadt velem egy tíz napos tábort, és annyira beleszeretett a néptáncba, hogy utána már nem volt klub nélküle. Ugyanez vonatkozik a gyerekekre is. Gyakran eszembe jut az a kisfiú, aki, amikor először lehozták a szülei, sírva fakadt az ijedtségtől. Kis görbe tartású, bocsánat hogy élek típusú, soványka gyerek volt. Aztán ahogy szép lassan megtanult egy pár táncot, fokozatosan megjött az önbizalma is, és olyan kiállása lett, hogy még az iskolai ünnepségeken is szerepelni mert. Tátott szájjal nézték, hogy mi lett belőle. A gyerekek személyiségének pozitív fejlődésére, mozgáskultúrájuk kialakulására jó hatással van, ha közösségben, zenére táncolnak és nem csak szemlélődnek, hanem aktív részesei is az eseményeknek. Meggyőződésem, hogy ezáltal magabiztosságot szerezhetnek, egymásra figyelést tanulhatnak, ami a további fejlődésüket, az egész életüket jó irányba befolyásolja. Elszomorító, hogy ma már a két-három éves gyerekek is csak a rátapadnak a televízióra, és nézik azt a töméntelen szörnyűséget.- A felnőttek között is vannak, akik úgy óvatoskodnak be a terembe, látom rajtuk, hogy félnek, és nehezen oldódnak fel. Olyankor megmagyarázom, hogy tanulás közben semmi nem ciki, ide mindenki úgy jön, hogy nem tud semmit. Sokszor természetesen nem lehet elsőre megtanulni ezeket a táncokat, de nem az a baj, ha elvétik a lépéseket, hanem az, ha leállnak és feladják. Szerencsére, akik idejönnek, A táncház péntek esténként látogatható a Ferencvárosi Művelődési Központban. Programok: 18 órától tánctanítás gyerekeknek, 19 órától tini táncház és kézműves foglalkozás, 20 órától felnőtt tanítás, táncház. Fotók: Somfai Gyerekek a táncházban
