Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. május / 5. szám

Ferencváros 11 Május Ha nem tudnák, Önök egy világla­pot olvasnak! Múlt hónapban Húsvét apropóján nyava­lyogtam, kibeszélve szekánt rokonságo­mat, locsolási kény­szerben szenvedő szomszédomat és még azt is elpanaszoltam, hogy egér járt a szekrényemben. Nos, a Fe­rencváros áprilisi számában rokonaim és szomszédaim sérelmére nagy nyilvánosság előtt elkövetett nyafogásom drámai követ­kezményekkel járt. Történt ugyanis, hogy az egyik rokonom - mellesleg zalai lakos, aki karácsony óta ki sem mozdult Zala me­gyéből - a Ferencvárosból értesült ama szándékomról, hogy nála szándékozom töl­teni a húsvéti ünnepeket! Telefonált is men­ten, hogy ne menjek. És ne is aggódjak, mondotta némileg pikírten, mert ő sem jön, így aztán felőle mellőzhetem a takarítást is, az idén megteszi azt a szívességet, hogy nem lesz „elemi csapás”, nem terhel rokoni jelenlétével, már a többieket is lebeszélte rólam, csak azt nem érti, miért az újságból kell megtudnia, hogy az agyamra megy (mennek) minden sátoros ünnepkor, és ugyan miért kell nekem ország-világgal tu­datni, hogy rém zsémbesnek tartom őt (őket), és ha tényleg így gondolom, akkor biztosan csak viccből írtam a cikk végére olyasmit, hogy „elvégre fontos a család”, különben meg, egy úrinő nem dicsekszik azzal, hogy egérkaka van a szekrényében. Mindezt egyszuszra hadarta el, határozottan sértődötten. Mi van??? - kérdeztem, de már le is csapta a kagylót. És akkor jött a szomszéd! Kimérten kezdte, de a végén már majdnem zokogott az idegességtől, orrom előtt lobogtatta a Ferenc­várost. Hogy mi bajom van nekem vele, akar engem meglocsolni a rossebb, ő engem sose nem akart meglocsolni, de vegyem tudomá­sul, hogy ő szereti a fiát, és amíg az a büdös kölök locsolni akar, akkor locsolkodni fog­nak, ha én ebbe beledöglök, akkor is. És ha még egyszer hozzá száműzöm a rohadt ege­reimet, akkor feljelent. Mi van??? - kérdez­tem, de a képembe vágta a saját ajtómat És miután a rokonok mereven elzárkóz­tak tőlem (szerintem a szomszéd küldte ne­kik a lapot remélve, hogy kitagadnak, s ők vígan vegzálhatnak kiskrapekkal, csengővel, kölnivel), otthon töltöttem az ünnepeket, ter­mészetesen meglocsoltak hétfő reggel, pon­tosabban hajnalok hajnalán (a trauma meg­egyezett a tavalyival, amelynek leírása a Fe­rencváros áprilisi számában található, ha va­laki még nem olvasta volna...), tényleg majd beledöglöttem, rámborítottak fél liter Krasznaja Moszkvát, egy hétig bűzölögtem. De még hátra volt a java! Csokitojás helyett hoztak nekem pár egérfogót és két kiscicát. Na nem a dühöngő szomszéd, hanem két kedves, ismeretlen, lelkes olvasó döntött úgy egymástól függetlenül, hogy megoldják egérproblémáimat. Nomármost, nekem van két kutyám... El tudják képzelni azt az éjszakát? Nem hiszem. A Tom és Jerry szeh'd szerelmes történet ah­hoz képest, amit ez a négy állat művelt. Két macska fönt nyivákolt a karnison, a csilláron, a kutyák habzó szájjal, nyálcsorgatva álltak, üvöltve, vonyítva várták, mikor hullik végre eléjük a miákoló zsákmány, bútorhuzat, füg­göny összeszaggatva, a cicák szó szerint ma­gasról tojtak az ebekre (is) ijedtükben, no meg a komputerre-, húsvéti sonkára és min­denre, ami lejjebb volt náluk. Nem részlete­zem. Burleszk idegösszeomlással. Kemény két nap volt. Aztán ünnepek múltával legszebb mosolyommal átcsönget­tem a szomszédhoz. Olyan édes, helyes kölke van, ugyebár. Igazán megérdemel egy kismacskát A zalai rokon, az a házsártos ele­mi csapás meg nyilván sértődötten duzzog odahaza, gondoltam. Biztosan kiengesztelő- dik, ha kap valami bájos, szőrös ajándékot, szítottam tovább magamban a rokoni szere­tet tüzét. Levittem hát neki Zalába a másik cicust. Ha legközelebb jön, majd bemutatom a szomszédnak, ha másról nem, a macsekok- ról elbeszélgethetnek. Mindebből az a tanulság, hogy a sajtó valóban nagyhatalom. Meg az, hogy akinek kutyája van, ne tartson egeret a szekrényben, vagy ha már alakult, ahogy alakult, ne verje nagydobra, és semmilyen körülmények kö­zött ne szerkessze ki a családi kört. Jó, de akkor ennyi falvédő bölcsesség birtokában mivel szórakoztassam Önöket május szerelmes hava kapcsán? írjam meg, hogy mindeddig nagyon szerettem ezt a hó­napot, többek közt azért, mert májusban van a születésnapom? Nem tehetek róla, újabban a májusról is csak az jut az eszembe, milyen tömérdek kiscica születik tavasztájt. ígérem, júniusra összeszedem magam. Viszont, ha szabadna kémem, macskát azt ne, macskát semmiképpen ne küldjenek többé! Garamvölgyi Kata Óvodáink pedagógiai programjaira jeles! Óvodáinkban a felkészüléstől a peda­gógiai programok megalkotásáig két év telt el. Ebben az időszakban gondolták újra nevelőtestületeink eddigi pedagógi­ai gyakorlatukat, s döntöttek arról, hogy eddigi eredményeikre, értékeikre épülő saját pedagógiai programot írnak-e, vagy az adatbankból választanak prog­ramot, s azt igazítják egyéni sajátossá­gaikhoz. Kerületünk 13 óvodájából 11 döntött a saját nevelési program megírása mel­lett, 2 óvodánk adaptál programot helyi sajátosságokat is figyelembe véve. Óvodáink pedagógiai programjait Buda­pest vezető intézete, a Fővárosi Peda­gógiai Intézet (Pázsikné Szilágyi Gabri­ella vezető tanácsadó) véleményezte. Az Oktatási Bizottság ülésén (1999. március 17.) a szakértő összesítő véle­ménye kiemelte valamennyi progra­munk szakszerűségét, gyermekköz­pontúságát, az intézményeinkben fel­halmozott szellemi értékek felhasználá­sát, amelyek biztosítják az eredményes gyakorlatot. Az óvodapedagógusaink tudatos továbbképzése, (programhoz igazított) alapdiplomák mellett posztgra­duális képzésben szerzett másod- illet­ve harmaddiplomák biztosítják a tanulá­si zavarral küszködő, részképesség-za­varral bíró gyerekek fejlesztését. A sok­féle belső tudás jelentheti a pedagógiai programok megvalósításának garanciá­it, nem hagyva figyelmen kívül, hogy az óvodáskorú gyerek alaptevékenysége a játék. Az Oktatási Bizottság óvodáink pe­dagógiai programjait elfogadta. 1999. szeptember 1-jétől valamennyi kiscso­portunkban a pedagógiai programok szellemében indul az új nevelési év. Minden óvodánkban szeretettel vár­juk az óvodáskorú gyerekeket! Büszkék vagyunk óvodáink peda­gógiai programjainak szakértői véle­ményére. Valóban jelesre vizsgáztak ebben a megmérettetésben, s bízunk abban, hogy a lakosság körében is népszerűek lesznek a szülői igényeket is figyelembe vevő pedagógiai koncep­ciók. Vitkovits Györgyi pedagógiai koordinátor

Next

/
Oldalképek
Tartalom