Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. április / 4. szám
Ferencváros 5 Mester Galéria megbízásából a határon túli magyar fiatalok anyanyelvi oktatásának támogatására rendeztek jótékonysági árverést, április végéig pedig Rippl-Rónai József munkáiból állítanak ki. U.F.F. A fél évével a legifjabbnak számít a Közraktár utca elején működő U.F.F. Galéria. A galériát a fiatal művészekből álló Újlak Csoport szétszéledése után három volt tag, Petrina Ildikó, Ravasz András és Kontoróczky Tamás hozta létre. Az Újlak Csoport 1991-ben alakult, nevüket a lebontásra ítélt óbudai Újlak mozi elfoglalásakor vették fel. A moziból a IX. kerületi Tűzoltó utca 72. udvarán lévő volt tésztaüzem épületébe tették át bázisukat, de tavaly már onnan is költözniük kellett. Az ex-tagok jelenlegi kiállítóhelyüket Újlak Alapítványként, non-profit alapon működtetik. Kiállításokat magyar és külföldi vendégek munkáiból havonta tartanak. Mint azt Ravasz András elmondta, ők is egy meghatározott, a mai művészeti élet szempontjából általuk mérvadónak tartott alkotók köréből választják ki a náluk kiállítókat. Kiss Attila A Ráday utcában, egy rozsdamentes mosogatótálcákat árusító boltban bukkantam a festő és grafikus rendhagyó „egyéni kiállítására”. Kiss Attila 25 éve fest, gyakran szerepelt külföldi kiállításokon is. A „galéria” létrejöttének előzménye szinte mesébe illő: az üzlet vezetését harmadik gyerekük születésekor Kiss Attila átvette a feleségétől. A boltot tulajdonló cég vezetőjének úgy megtetszett a festő egyik képe, hogy felajánlotta, rendezzenek tárlatot az üzletben. így történhetett, hogy az idei februári kiállítás megnyitójára a mosogatótálcák raktárba, a képek pedig a falakra kerültek. A dolgok azóta visszatértek rendes kerékvágásukba, és aki mostanában betér a boltba, a mosogató mellé vásárolhat Kiss Attila realista stílusú képeiből is. Pincetárlat A Mester utcai Ferencvárosi Pincetárlat - tudtommal - az egyetlen önkormányzati működtetésű, a Kosztolányi Kulturális Központhoz tartozó kiállítóhelyiség. Művészeti vezetőjétől. Baki Pétertől tudom, hogy a tárlatot az 1960-as években Xantus Zoltán - a tavaly elhunyt helytörténeti kutató - találta ki és hozta létre. A hely akkoriban arról volt nevezetes, hogy az újhullámos képzőművészeknek is bemutatkozási lehetőséget adott. A Pincetárlat életét legendás korszakok és a teljes érdektelenség is jellemezte. Az avant- garde helyét elfoglalták a Fiatal Iparművészek, őket a ferencvárosiak követték, és most már a tavaly megalakult Ferencvárosi Képzőművészek Egyesülete alkotói is kapnak itt teret. A PinceKoszorúzás Nyolcvanöt esztendőt élt, 1880-81-ben ferencvárosi polgárként az Üllői út 23. sz. házban lakott és dolgozott Táncsics Mihály, akinek börtönben töltött évei évtizedekben mérhetők; a szabadság- harc bukása után nyolc esztendeig önként vállalt rabságban, földalatti rejtekhelyén írta és küldte lelkesítő üzeneteit a népnek. Március 13-án a pártok és a kerületi szervezetek, Ferencváros diákjai és polgárai helyezték el a ház falán lévő táblánál az emlékezés virágait. Ünnepi beszédet Főik B. Zoltán, az oktatási és kulturális bizottság elnöke tartott. A korabeli márciusi eseményekről szóló irodalmi összeállítást Erdélyi György és Hegedűs D. Géza színművész tolmácsolta. A koszorúzást az Ifjúmunkás utcai Általános Iskola kórusa tette még ünnepélyesebbé; vezényelt Cseri Piroska, gitáron kísért Kozma László, a zeneiskola tanára. tárlatban évente 10-11 bemutatót rendeznek, a műveket helyben nem árusítják, csak közvetítenek a vásárló és az alkotó között. Baki Péter szeretné a helyet - egy alapos felújítás után - nyitottá tenni, olyannyira, hogy más kerületiek, vidékiek és külföldiek is kiállíthassanak. Mint kiállítási lehetőség, ide sorolható még a Kosztolányi Kulturális Központ - ahol ezoterikus témájú alkotások kapnak helyet valamint a Ferencvárosi Művelődési Ház úgynevezett Lépcsőházi Galériája is. Alkalmanként kortárs művészek képei láthatóak még a Ferenc körúti Violin 2000 Zeneműbolt emeleti galériáján is. *** Abból, hogy a kerületben, s annak is főként a belső részében ennyi kiállító- hely megél, arra lehet következtemi, hogy manapság már nem olyan rossz bolt galériát működtetni, mint az volt egy pár évvel ezelőtt. Kialakult az a vásárlói réteg, amelynek szeme, pénze és igénye van a kortárs művészetre. Igaz ugyan, hogy a galériások a saját ízlésük szerint szemezgetnek a választékból, de tudjuk, amit tudunk: aki ma nem kell, abból holnap még lehet sztár. Réz
