Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
Ferencvárosi Magazin, 1998. szeptember / 5. szám
Közügyeink Becsöngettek (folytatás az első oldalról) Sajnos ez a támogatás semmilyen kötelezettséget nem jelent a támogatottaknak, még erkölcsi értelemben sem. Pedig a jelenlegi tankönyvek minősége megengedné, hogy több tanéven keresztül használhassák őket. Ha például azok akik ingyen, vagy olcsóbban kapják meg a könyveket vigyáznának rájuk, akkor a tanév végén a használható állapotban lévő régi tankönyvekért cserébe megkaphatnák a következő tanévben szükséges új tankönyveket. Ezzel a tankönyvtámogatási rendszerrel nemcsak a támogatottak köre bővülhetne, de egyben a könyv megbecsülésére, környezetvédelemre és takarékosságra is nevelhetnénk gyermekeinket. Az 1998/1999-es tanév az új diákigazolvány “bevezetésének” az éve is. A diákigazolványok cseréjét a második félévre kellett halasztani mivel az adatlapok a nyár folyamán nem érkeztek meg az igazolványokat gyártó Állami Nyomda Rt.-hez. És végül egy örömteli esemény. Az új kormány első rendeletéi között eltörölte a főiskolákon és az egyetemeken fizetendő tandíjat. A rendelet értelmében az államilag finanszírozott első alapképzésben tanuló felső- oktatási hallgatókat tandíjmentesség illeti meg. Ajövőben tervezik az alap- és felsőfokú oktatás korszerűsítését, valamint a pedagógusok megbecsülésének és anyagi körülményeinek javítását. Sok sikert kívánunk hozzá. Formanek Gyula Főik B. Zoltán a Ferencvárosi Önkormányzat Oktatási- és Kulturális Bizottságának elnöke meghívja Önt 1998. szeptember 28*án 18 órára a Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola dísztermébe. (1092 Budapest, Köztelek u. 8.) Szülői értekezlet POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszterrel Jöjjön el és kérdezzen személyesen a minisztertől! Vendégeinket képzőművészeti kiállítással és egy kis meglepetéssel várjuk. Akadályverseny 0-99 éveseknek Guinness rekord: három hónapon belül negyedszer bontják fel a Tompa utcát A holnap tömegközlekedése Eljuthatunk-e tíz perc alatt Ferencvárosból Rákospalotára? Azt már a korábbi évek alatt megszokhattuk, hogy a járdára “telepített” barna színű “aknákat”, vagy a járdán szabálytalanul parkoló autókat kerülgessük. Idén nyáron azonban új társasjátékkal lepték meg kerületünket a közművállalatok: Ferencváros utcáin, terein földsánco- kat, árkokat, kordonokat és torlaszokat építettek. A nyár elején kiépített akadálypályát eleinte megértéssel fogadtuk, hiszen mindez értünk, ferencvárosiakért történt ugyebár. Júniusban megtanultuk kikerülni, majd átugrani a méteres földhányásokat, hamar megtaláltuk a módját hogyan szlalomozzunk gyermekeinkkel, kistestvérünkkel, vagy nagymamánkkal az autók között úgy, hogy az utolsó pillanatban húzódunk félre a robogó járművek elől. A “játék” szervezői felismerték alkalmazkodó képességünket és tovább nehezítették az akadály- verseny feladatait: a legnagyobb forgalmú és legszűkebb utcák (pl.: Tompa utca) mindkét oldalát egy időben bontották fel, a már visszatemetett gödröket rosszul, vagy egyáltalán nem aszfaltozták le, továbbá újabb és újabb árkokat ástak. Nem kímélték a Ráday utca szépen felújított, díszburkolatos szakaszát sem, és a JózsefAttila lakótelepen is igyekeztek minél hosszabb ideig minél több virágágyást feltúrni. Tovább fokozza a most is folyó verseny izgalmát, hogy nem egy társaság a főszervező, hanem legalább hat féle szervezőbizottság teljesen különböző Versenykiírásait kell betartanunk. Ebben a versenyben azonban nincsenek győztesek, csak vesztesek: mi ferencvárosi polgárok. Lenkei Balázs Mindenki tudja, nap mint nap megtapasztalja saját bőrén, hogy Budapest közlekedése meglehetősen szervezetlen. Sem a közúthálózat, sem pedig a tömegközlekedés “fejlettségi” szintje nem éri el egy a XXL század küszöbén álló, dinamikusan fejlődő világváros szintjét. Természetesen mi, ferencvárosiak sem vagyunk jobb helyzetben, mint a főváros bármely más területén élők. A MÁV pályaudvarai a Ferencváros területének majd egy harmad részét foglalják el, vasútvonalai behálózzák az egész városrészt. Ennek ellenére ezeken a vonalakon szinte kizárólag tehervonatok és távolsági személy- vonatok közlekednek. Könnyű belátni, hogy mennyivel célszerűbb lenne az egymástól teljesen elszigetelten működő városi (BKV) és távolsági közlekedési hálózat (MÁV és Volán) a jelenleginél átgondoltabb összehangolása, ahogy ez a világ fejlettebb területein megszokott. Születtek olyan tervek, melyek célja a vasút aktív bevonása a főváros tömegközlekedésébe. Ez az új elem magas színvonalon biztosítaná a közlekedést az egymástól távol eső városrészek között. Úgy tűnik, hogy a Demszky féle budapesti városvezetésnek nyolc év alatt nem sikerült eredményt felmutatnia e probléma megoldásában. Voltak ugyan tárgyalások a városvezetés és a közlekedési vállalatok vezetői között, ezek azonban nem hoztak semmilyen kézzelfogható eredményt. Az eddigi városvezetés szeme előtt csak a mammut beruházás, a Dél- Buda - Rákospalotai 4-es metró megépítése lebegett, holott ezzel Budapest tömegközlekedésének alapvető gondjai korántsem lesznek megoldva. Vajon mi lesz azokkal, akik netán Budatétényből, vagy Zuglóból akarnak a Ferencvárosba utazni, avagy Dél-Budáról Dél-Pestre? Általában véve mi lesz azokkal, akik nem a belváros irányába, hanem az egyik külső városrészből egy másik külső kerületbe kívánnak eljutni? Ezért az új metró is csak félkarú óriás lesz, ha nem igazítják hozzá az elővárosok törr közlekedését. Nem beszélve arról, hogy a meglévő vasúthálózat bevonásával viszonylag kevés pénzből, rövid idő alatt, óriásit javulna Budapest tömegközlekedése. Ráadásul azonnal lehetővé válna a körkörös irányban való közlekedés, legalább vasúton. Ez a tömegközlekedési hálózat kikerülné a túlzsúfolt belvárosi utakat, rövidítené a menetidőt, sőt anyagilag is jobban megérné mind a közlekedési vállalatoknak, mind pedig nekünk, utasoknak. Azon kívül talán kevesebb benzingőzt okádó buszt kellene járatni az amúgy is szmogos Budapest utcáin. Egy ilyen jellegű átszervezés azonban szemléletváltást igényelne a városvezetés részéről és hatalmas szervezőmunkát a vállalatoktól. Mégis úgy gondolom, hogy ez a megoldás végül mindannyiunk számára hasznos és előnyös lenne. FT
