Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. október / 10. szám
10 Ferencváros Özvegy G.-né lomposan és reménytelenül ült a pincekocsma szegletében. A jótékony félhomály dacára aznap még senki sem akadt horogra a kapatos urak közül. Már éppen indulni készült, rózsás kendőjét igazítva, amikor a kocsmaajtóban felbukkant egy férfi. S. az ötvenes, köpcös termetű géplakatos tért be egy pofa sörre. Az asszony egyetlen gyakorlott szempillantással mérte fel, hogy ez az ő embere. Mellé telepedett és mézes-mázas szavakkal fonta körbe. S. kezdeti fél- szegsége oldódni kezdett. így kezdte a megboldogult G.-vel is, akinek lakásába bejelentkezett, G. fiát kitúrva. Jó tíz éve annak, hogy a Soroksári út elején, egy gondnokság alatt álló asszonyt környékezett meg, csellel bejelentve egész családját az asszony lakásába, így az asszony földönfutóvá vált, kórházba került. G.-né a lakást feketén, jó pénzért piacra vágta. De visszatérve S.-re. S. józan életű, spórolós ember hírében állt. Az özvegy szívfacsaró történetet adott elő Éva lányáról, a legkedvesebbről, akit csalárd férje juttatott koldusbotra és számos gyerekével otthagyott. Már másnap Éva, a sokat próbált némber vette kezelésbe S. szívét és pénztárcáját. Kisebb-nagyobb „kölcsönök” orvosságra, zálogjegy kiváltására, gyerekeknek cipőre, erre-arra. A háztartási gépeket elvitték úgymond megjavítani, az ezüstneműt kifényesíteni, az értékesebb darabokat egyszerűen csak emlékbe. S. lakását ellepték Éva csupaizom, ellentmondást ritkán tűrő testvérei. S. spórolt pénze elúszott az özvegy és rokonsága torkán. A ház lakóinak óvatos figyelmeztetését S. nem szívlelte meg. Amikor S.-nek már elege lett az egészből, és nem akart többet inni, akkor erővel itatták. Az italoknak néha furcsa íze volt. Sokszor szörnyű fejfájás gyötörte, néha úgy hevert valami mély bódulatban letaglózva, mint akit agyonvertek. Egy júniusi délelőtt a mindig ráérő rokonság kocsival érkezett. Magukkal ragadva S.-t egy ügyvédi irodába vitték. Az ügyvédnő Évát és rokonait régi ismerősként üdvözölte. Már rajta is volt S. aláírása az előzőleg elkészített ajándékozási szerződésen. S. kábán fel sem fogta, hogy mit is írt alá. Egyetlen értékét, kis öröklakását Évának ajándékozta. Aznap még volt jó szó, de másnap már jött a fekete leves. Cuccolj és pusztulj! - mondta Éva és kidobatta S.-t kis motyójával együtt a lépcsőházba. Többször alaposan fejbe vágták, ezzel is nyomatékot adva, hogy nem viccelnek. A ház lakói láttak és hallottak mindent, de védelmére kelni senki sem mert. S. elvonszolta magát unokabátyja lakásába, aki helyet szorított számára a konyhában. Éva a lakást jelentős haszonnal adta tovább. Szerencsére tervébe hiba csúszott. A per folyik, S. ügye nyerésre áll. Éva a placcon, anyja a kocsmában múlatja az időt, újabb madárra várva. Ne feledje, hogy lakása nagyon nagy érték. Ha elveszítette, szinte lehetetlen, hogy újra másikat szerezzen. Elcserélése kellő körültekintést, jártasságot, lapos emberismeretet és megbízható jogi segítséget igényel. Amennyiben segítségre vagy felvilágosításra van szüksége, forduljon bizalommal a kerületi önkormányzat lakásügyi munkatársaihoz, a helyi Családsegítő Központ dolgozóihoz, akik tájékoztatást tudnak nyújtani tanácsadó és jogsegély szolgálatokról. dr. Melly Flávia, Mozgássérültek klubja A Mozgássérültek Budapesti Egyesületének kerületi klubja a Ferencvárosi Művelődési Házban működik (Haller u. 27.). Minden hónap utolsó keddjén jövünk össze. Klubdélutánjaink színvonalának emelése érdekében szükségünk lenne támogatásra, mivel anyagi lehetőségeink elég szűkösek. Bármilyen támogatást szívesen vennénk, de különösen a kerületben működő vállalkozók figyelmét szeretném a nemes cél érdekében felhívni. Annak reményében, hogy kérésem meghallgatásra talál, várom a jelentkezést. Angyalosi Gyuláné klubvezető Tel.: 218-7958 Itt a piros, hol a kégli? (III. rész)
