Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. október / 10. szám
Ferencváros____________________________________________________________________3 Gyere be a trafóházba! A Trafó a kortárs művészet, az újító szellemű kezdeményezések háza, amely helyszínként, alkotói háttérként, infrastrukturális segítségként, találkozó- helyként szolgálja a művészetek képviselőit, pártolóit és közönségét. A Trafó célja, hogy a hazai és nemzetközi művészeti élet legfrissebb alkotásait, trendjeit bemutassa, valamint új gondolatokkal, nézőpontokkal, kísérletekkel ismertesse meg a magyar közönséget és a művészeti élet legújabb produkciói iránt érdeklődőket. Fenti sorok a Trafó - Kortárs Művészetek Háza közeljövőben történő megnyitásáról hírt adó levél bevezetőjeként nem kevesebbről tudósítanak, mint hogy annyi éV nehézségei után végre látogatókat fogadhat a „hely”, amely az ígéretekhez híven feltehetően képes lesz a város művészeti igényeit európai színvonalon kielégíteni. lm, áll a ház, múlt és jelen „egyhéjú” emlékműve. Ellenzők és szimpatizánsok egymás érzékenységét sem kímélő vitái közepette a kivitelezők szép csendben befejezték s nemes egyszerűséggel Trafó névre keresztelt hajdani trafóház belső térrendezési és felújítási munkálatait, indulhat a programarzenál, a kortárs művészetek képviselői fellélegezhetnek. Szabó György, a Petőfi Csarnok művészeti vezetőjeként szinte minden elképzelhető problémával találkozott már, amelyek a vállalt profilba tartozó bemutatókkal és rendezvényekkel kapcsolatosak. A „kell egy hely” szlogen, bár közhely, de alapvető igényként hívta életre az egyre élesebben körvonalazódó álmot: olyan központot létrehozni, ahol próbálhatnak, előadásokat tarthatnak és valódi klubéletet szervezhetnek maguknak a kortárs tánc, zene, színház, film és képzőművészet képviselői. Az időközben önmaga legendájába belerokkant Andrássy úti Fiatal Művészek Klubja az egyedül jelentősnek mondható kamara jellegű kiállításokon kívül szinte már semmire sem volt alkalmas. A klub 36 éves fennállása alatt sokáig valóban a kortárs művészet szentélye volt, de utolsó éveiben már csak tengődött a tervgazdasági szempontok alapján csepegtetett apanázsból. Vezetője, Klötz Ildikó utolsó lehetőségként századfordulós klasszicista beltérben még techno-partykkal is próbálkozott, de ez a „kulturális öszvér” sem tudta kimozdítani az FMK-t a sírgödörből. Aztán lassan megindultak Isten malmai. Szabó György elképzelései a fővárosi önkormányzatnál támogatókra találtak, és némi - polémiát keltő - ingatlan adásvételi hercehurca után véglegessé vált: a kortárs művészetek központja a Liliom és Tűzoltó utca sarkán lévő, ipartörténeti kuriózumként málladozó volt transzformátorház lesz. A jelen egy kívül-belül megcsino- sodott épület, mely az átalakításnak köszönhetően ezemégyszáz négyzet- méter hasznos területtel bír, középpontjában a háromszáz személyesre tervezett, szinte minden igényt kielégítő előadóteremmel. Vélhetőleg a milliók jó helyre kerültek, hazai kortárs tánc-, zene- és előadóművészetünk megérdemel egy ilyen fórumot. Az addig csak a nyúlfarknyi híradásokból (alig) ismert csoportok és közösségek itthon igazolhatják nemzetközi sikereiket, a Trafót a művészetek szentélyévé avathatják, mint ahogy történik ez öreg kontinensünk majd minden nagyobb nyugati városában. A technikai felszereltség már megvan hozzá, a tudás szintúgy. A működéssel kapcsolatos terhek oly módon oszlanak meg, hogy a működtetés költségeit a főváros, a programok finanszírozását pedig a Soros Alapítvány mellett még számításba vehető szponzorok mellett a kulturális tárca viseli. A működtetők elmondása szerint a környék nyugalmát semmi sem veszélyezteti. A hangszigetelés mondhatni tökéletes, techno-partykat és rockkoncerteket nem terveznek. A nyitás október 16-án lesz. A programelőzetest olvasva feltételezhető, hogy a Trafó az ezredfordulóra készülő főváros egyik nevezetessége lesz. Minden esélye megvan hozza. Greguss Sándor
