Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. február / 2. szám
6 Ferencváros Újra otthon a Ferencvárosban Olajjal készült képei derűt sugároznak A Mester utcai Galériában február 6-án megnyílt Heil Edit és Takács Emőke festőművészek kiállítása. A két művész „Tavasz a télben” címmel szerepelteti legújabb műveit Különösen sokan csoportosultak Heil Edit képei előtt. A művészt visszatérése gyermekkora színhelyére inspirálta; az „Első tél a Ferencvárosban” című szép piktúrája ebből az élményből született.- E hóval borította képnek régi története van - meséli. Valaha apró kislányként a Valérián éltem, szomorú körülmények között, nevelőszülőknél. Felnőttként mindig vágyódtam vissza erre a vidékre. Tavaly májusban megvalósíthattam régi tervemet, s a nosztalgia visszahozott Ferencvárosba. Itt az otthonom a József Attila-lakótelep erdőszéli, kellemes lakásában. Az ablakból festettem meg az első havas telemet, a csodálatos, jégvirágos fákkal övezett erdőt. Várom a kikeletet, a tavaszt, amikor a természet megújhodását festhetem meg.- Operaénekesnek debütáltál, aztán a természet szeretete, a fák, virágok, tájak elcsábítottak a festészethez. S most újabb oldaladról ismertelek meg, versírásnak szenteled időd egy részét. S gondolkodtál egy könyv kiadásáról is, ami tartalmazná festményeid, verseid gyűjteményét.- Mindent kipróbálok. írásos vallomásomban arra a kérdésre keresek választ, vajon ki is vagyok? „A szüzek havában láttam meg e világot, amely nem volt számomra napfényes. Nevelőszüleimnek nem volt tehetségük, idejük felfedezni művészi hajlamaimat. Noha már három-négy évesen szépen énekeltem, s iskolai éveim alatt kitűntem rajzkészségemmel, erre senki sem figyelt. A háború alatt Németországban voltam, utána itthon, de a „nyugatos” nem érvényesülhetett. Majd 1949-ben felvettek az Állami Zenekonzervatóriumba, Újfalussyné Mán- di Mari énektanárnő tanítványa lettem. Klasszikus dalénekesnek készültem, s reménység voltam. Férjhez mentem 1953- ban, három leánygyermekünk teljesen lekötötte az energiáimat, mindent fel kellett adnom. Később kulturális területen dolgoztam. Férjem, aki már rendszeresen festett, behozta otthonunkba a színeket, formákat. Kacérkodtam a gondolattal; meg kell próbálnom. Munkámhoz amúgy is hozzátartozott a díszítő grafika, a szerkesztés. A nyugalmas évek, a kertben való szorgoskodás közepette volt időm rácsodálkozni a természet egyik teremtméDerű nyére, a virágra, amit mindig szerettem: varázslatos színek, formák, illatok, fények, árnyak. Megpróbáltam. Elkezdtem játszani a színekkel. Aztán az első lépések után nem tudtam abbahagyni. Szólított a belső kényszer, ami e nyugtalan világban nekem megnyugvást ad. Aztán megmutatkoztam az emberek előtt. Izgatottan vártam az őszinte válaszokra. A tekintetek csillogását vagy elhalványulását lestem. Siker és kudarc. Ismét siker, már érzik virágaim illatát is, a derűt, a tavaszt, a nyarat, a telet, amiket őszinte, tiszta színekkel és szeretettel óhajtok mindenki számára átnyújtani.” Heil Edit az évek során bizonyított mint festő és mint közösségi ember. Tagja a Budapesti Művészetbarátok Egyesületének és a Független Szalonnak. Tizenegy éve, hogy festeni kezdett. Bemutatkozását azóta számos hazai és külföldi kiállítás követte. Olajjal készült képei harmóniát, derűt sugároznak. Különböző tárgyakkal és ujjaival készíti festményeit. Jelentős szerepet vállal a művésztársak összekovácsolásában, egyesületi klubesteket szervez, ahol maga is szerepel operaáriákkal.- Mit hozott az új esztendő?- Eddig két tárlatot, ahol tájképeimmel is bemutatkozhattam. Az egyik, a Nagy Balogh János kiállítóteremben volt, ezt követte a mai, itt a Mester utcai Galériában, ami nagy örömöt jelent, mert ezzel igazán visszatérhettem haza, a Ferencvárosba... Várhelyi Farkas Magda Elhagyatva
