Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. december / 12. szám
Ferencváros 15 A tehetség áldás és átok Turcsák Tibor saját bevallása szerint is izgága és megszállott ember. Mindig akar valamit. Most például 52 évesen nem rest iskolapadba ülni, hogy saját iskoláját úgymond intézményesíthesse. Miközben ő az ország egyik legnevesebb hangszerkészítője. De kezdjük az elején. A háború után Tiszaderzsről került a Ferencvárosba a Turcsák család. A katonatiszt édesapa ragyogó szerszámkészítő hírében állt, jól festett és muzsikált, fiának tehát volt kitől örökölnie kézműves tehetségét. Mivel festő akart lenni, a Török Pál utcai Képzőművészeti Gimnáziumba iratkozott be, de onnan - hiába nyert versenyeket, díjakat - meg nem alkuvó természete miatt kipenderítették. A kalandozó „Magyarországon a fiatalok között ekkoriban tört ki a rock and roll őrület és a gitármánia, ami engem is magával ragadott. Zenei stúdiumokra iratkoztam be, több hangszeren is tanultam és hivatásos zenészként levizsgáztam. Közben elkezdtem akusztikus gitárok készítésével is foglalkozni. 20 évesen a Szinkron együttessel Ki Mit Tud-ot nyertünk, ahol már a saját készítésű gitáromon játszottam. Ezután külföldön zenéltem több mint hét évet. A zenélés mellett feketén dolgoztam hangszerkészítő üzemekben, ahol rengeteget tanulhattam és kiegészíthettem azt, amit itthon autodidaktaként szakkönyvekből, mesterektől lestem el. Mikor belefáradtam az örökös utazgatásba és a remélt világsiker sem akart utolérni, hazajöttem és miniszteri engedéllyel - tudásomat mintadarabokkal igazolva - soron kívül vizsgáztathattam vonós-pen- getős hangszerkészítő bizonyítványért. Ezután nyitottam meg 1982-ben az ország első maszek hangszerüzletét az Egressy úton, ahol főként gitárokat árusítottam. Katasztrofális állapotok uralkodtak akkoriban a hangszerellátás területén, ezért a bolt nagyon felkapott lett. Ebben sokat segítettek nyugati ismeretségeim, kapcsolataim a neves gitárcégekkel. Az akkor létező legjobb hangszereket tudtam behozni és a sajátjaimat is értékesíthettem. Szinte mindenki odajárt, aki a zenei életben valamit is számított. Országszerte és külföldön is híres lettem, a saját készítésű hangszereim pedig kiállításokra kerültek. Már akkor elkezdtem tanítani is. Onnan jöttem ide vissza a kerületbe, és már nem is akarok máshová menni.” A hangszerkészítő „Ez bizonyos fokig asztalosmunka, de ami azon túl van, az már művészet: hogyan lehet zenét előhozni egy halottnak látszó, mégis élő, lélekkel bíró anyagból. Hogyan egyesül ez a lélek és a hangszer- készítő lelke. Egy koncert után meghajolnak a zenészek, de a hangszerkészítő mester előtt sose hajt fejet senki. Pedig egy előadás sikerében az ő munkája is benne van. Vegyük csak ezt a csellót. Nemrégiben még két deszka volt, most megszólaltatom és gyönyörű hangokat ad. Mikor koncerteken viszonthallom a saját hangszereimet, hát az maga a gyönyör. Hallgatni a gitárt, készíteni viszont a hegedűt szeretem legjobban. A fizetőképes kereslet miatt főleg külföldön tudom eladni a munkáimat. Megrendelőm volt Yehudi Menuhin is, akitől fantasztikus elismerő leveleket kaptam utólag. Nagy fájdalmam, hogy odakinn sokkal ismertebb vagyok, mint itthon. Szerepelek a világhírű Sotheby's, a Christie's katalógusokban, de az itthoniakban még csak említve sem vagyok.” „Erre születtem” „Adottságom, tehetségem és izgága természetem van. Szeretek magam utánajárni a dolgoknak, mindennek megkeresni a miértjét. Szétbontok régi, kézzel készített és gyári hangszereket, megnézem, ők hogyan csinálták. Ami számomra hasznos, azt átveszem, ami nem, azon továbblépek vagy továbbfejlesztem. De így van ez minden kíváncsi emberrel: a kutatókkal, mérnökökkel, komputerfejlesztőkkel; akiknek hivatásuk van és magas szinten űzik azt. Csinálhatnék mindenfélét: kocsmázhatnék, tévézhetnék; de engem a bensőm erre inspirál, erre születtem, ez az életem. Tehetséggel születni áldás és átok egyszerre. Rettenetes dolog. Az az egész életében piszkálja, hajtja az embert, soha nem elég jó neki semmi, még többet és még jobbat akar, mindenkit le akar hagyni, még magát is! Marhaság ez, tudom. Hiába törekszik tökéletességre az ember; olyan nincs! Mikor elolvastam a nagy elődök életét, kiderült, hogy ők is ugyanilyen izgága palik voltak. Stradivarit vagy Amatit sem tanította senki, ellesték, kikísérletezték vagy rájöttek a hangszerkészítés titkára; a többiek meg lemásolták őket.” A tanár ,.Egerbe járok tanárképző főiskolára. A végzettség a saját Hangszerkészítő Szakmunkásképző Magániskolám intézményesítéséhez kell, ahonnan már két végzős csoport is kikerült; a fiam is nálam vizsgázott. Valamikor a magyar hangszerkészítés, a szaktekintélyeink világhírűek voltak. Ezt akartam én visszahozni, de szakmai berkekből sok támadás ért, szinte kampány folyt ellenem! Ennek ellenére a kerületi önkormányzattól hatalmas erkölcsi támogatást kaptam. És ha még most meg is vehetném ezt a Ferenc téri helyiséget, hát én lennék a legboldogabb ember! Nagy szükség van jó hangszerkészítőkre, mert sok tehetségtelen iparos rontja a szakma presztízsét.” A szakértő „Igazságügyi szakértőnek a minisztérium, a Fővárosi Bíróság elnöksége kért fel. Feladatom, hogy peres ügyekben megállapítsam egy hangszer eredetiségét, hogy milyen korban készült, ki csinálta, milyen hibái, ismérvei, mesterjegyei vannak. Úgy gondolom, hogy e tisztség felajánlása egyben a munkám elismerését is jelenti.” Réz
