Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. szeptember / 9. szám
Ferencváros 21 A három Flóri Egyszer valaki úgyis megírja a három Flóri történetét... Nem lesz egyszerű dolga. Mire elkészül vele, talán a negyedik is megérkezik. Albert I. - Albert II. - Albert III... regényfolyam. Mint a Forsyte Saga. A nagy Latabár színészdinasztiát idézi már ez a sorozat. Egy Árpád, egy Kálmán, egy Árpád, egy Kálmán... az idők kezdetétől az idők végezetéig. Latabár Árpádra emlékszem először. „Latyi Matyi, a cukrászinas” - ebben a darabban láttam, ő volt a jóságos főcukrász. Aztán jöttek a fiai, Kálmán és Árpád, aztán jött Kálmán fia Kálmán, most meg a kisebbik Kálmán fia, Árpád... tulajdonképpen már a dédunoka... És most ugyanez fociban - zöldfehérben. Első - vagy Nagy - Flóriánról mindenkinek ezer sztorija van. Tetszik emlékezni, amikor zsúfolt volt a Népstadion s az állóhely legmagasabb pontján egy hatalmas táblát tartottak, rajta egyetlen szóval: „Fló ri”. Vártam egyszer a repülőtéren, akkor még a fűre is be lehetett menni. Dél-Amerikából jöttek vissza, a gép viharba került és mindenki falfehér képpel szállt ki.- A jó életbe' - mondta akkor Flóri -, majdnem megmurdeltünk. Borzasztó nagy focista volt az az ősz úr ott a klubház első emeletén. Az orrán pörgetve is bevitte a labdát a kapuba, világnagy védőjátékosok feküdtek le lába előtt, dőltek egymásra, mint a kuglibabák. Egy alkalommal laposra vertük a franciákat a Népstadionban. Volt annak a meccsnek egy döbbenetes jelenete. A pályaudvar felé eső szöglet- zászló körül állt Flóri, lába előtt a lasztival. Vele szemben meg a francia hátvéd. Flóri nem akart moccanni, a bekk (meg) nem mert. Félt, hogy Albert a fenekére ülteti. Hosszú-hosszú másodpercekig álltak így egymással szemben, olyan szokatlan volt a látvány, hogy síri csend támadt a stadionban. Akkora, hogy a tetőre is felhallatszott, amint Flóri odaszólt Molnárnak, a jobbszélsőjének:- Indulj el, te... Két másodperc múlva Molnár akkora gólt rúgott, hogy szakadt a háló. Megesett, hogy együtt mentünk élménybeszámolókra. Volt egy sistergő mondata mindjárt a legelején, ezzel egyből zsebrevágta a közönséget.- Tudják, szegény édesanyámnak rém keserves dolga volt velem. Én már csípőre tett kézzel jöttem a világra. Aztán egyszer- csak hallottam egy történetet. Valami ismerősöm törött lábbal feküdt otthon, a Szépvölgyi úton. Ovis srácok játszottak a téren, behallatszott a csicsergésük és persze az óvónéni szava is. Percenként ötször is elmondta, ref- rénszerűen:- Albert Flóri játsszál szépen... Albert Flóri ne mássz fel a fára... Ebből aztán ki lehetett olvasni: öles léptekkel közeledik az utánpótlás. Flóri II. útját tehát fényes jelekkel tűzték ki - egészen a csillagokig. Más kérdés, hogy ez az út mégsem volt egészen egyszerű. Egy csodálatos apa árnyékából kilépni - nem gyerekjáték.- Nekem történetesen több évembe telt, amíg sikerült, hogy magamhoz mérjenek - mondja a trónörökös.- Ez mit jelent?- Hát, hogy a szurkolók is rájöjjenek: én nem ő vagyok. Hogy nem azért játszom az első csapatban, mert apám Albert Flórián, hanem azért, mert én is Albert Flórián vagyok, és talán szintén van némi tehetségem a játékhoz.- Hogyan kezdődött?-Óh, az teljesen egyszerű volt. Én kénytelen voltam mindjárt elsőre jót rúgni a lasztiba. Apám letette elém a labdát, aztán megfogta a két csuklómat, felemelt egy kicsit és valósággal bélengetett a lasztiba. És hát az ilyesmit egy életre megszokja az ember. Hát ez volt az első lépés.- Mi volt a második?- Edzésen beállítottak a háló mögé, vissza kellett rugdosnom a labdákat. Még járni is alig tudtam. Most meg itt van Albert III., a legújabb Flóri. A nagypapa, a törzsfő, az ősz Császár rajong érte. Nagyjából annyira, amennyire húsz év múlva majd a szurkolók is. Ehhez nem fér kétség, mindkettő olyan természetes, mint a nap az égen.- Vannak már labdái a csöppségnek?- Tucatjával. Kicsi, nagy, mindegyiket imádja.- A „belengetés” már megtörtént?- Azon rég túl vagyunk. Augusztus végén volt egy éves az unokám, elég, ha a kisujjamat nyújtom neki, már szalad is.- Gondolom abszolút kétlábas.- Csak természetes. Úgy született.- Csípőre teszi már a kezét?- Az majd a következő lecke lesz. Fradi-szurkolók, magyar labdarúgás rajongói - bizakodjatok. A sorozat folytatódik. Mindig lesznek Flórik az Üllői úton. Peterdi Pál
