Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1996. december / 12. szám

18 Ferencváros Tárlat a Mester utcai Pincegalériában Doktornő festőecsettel Szemenyei Klára: Mátraházái Tüdőszanatórium (grafika) A Pincegaléria a kerület képző-, ipar- és festőművészeinek közkedvelt bemutatko­zó helye: pincetárlata. Nemrég (többek kö­zött) itt került sorDr. Szemenyei Klára gra­fikáinak és festményeinek kiállítására, amelyet Ferenczi Tiborné festőművész és művészettörténész nyitott meg. Beszédé­ben méltatta a művész kivételes tehetségét és ismertette életútját. Szemenyei Klára a Budapesti Orvostu­dományi Egyetemen 1958-ban szerzett diplomát, s ettől kezdve a SOTE II. számú Kórbonctani Intézetében dolgozott. Egye­temi docens, kandidátus. Szabadidejében mindig talált időt rajzolásra és festésre. Génjeiben hordozta a tehetséget? Édesany­ja a kézimunkáiról, gyönyörű gobelin ké­peiről, édesapja pedig a rajzairól, szobrász­kodásáról volt híres. Több évi tudományos munka után 1988-ban kezdett el festeni; a Dési Huber Képzőművészeti Körben sajá­tította el az alapismereteket, 1990-től pedig a Szőnyi István Képzőművészeti Körben fejlesztette tovább művészi készségét. A SOTE Aesculap Fotóklubjának 1967 óta tagja, számos pályázat díjnyertese. Felvé­teleivel négy önálló kiállításon szerepelt Budapesten. Emellett grafikáival, festmé­nyeivel közös tárlatok rendszeres résztve­vője, s önálló kiállítása is többször volt a Művészetbarátok Egyesületének rendezé­sében. Alkotásait országos kiállításokon díjazták és külföldön is bemutatták. Grafi­kái az „Egészségtudomány” című folyó­iratban és az „Orvosegyetem” című lapban illusztrációként jelentek meg, illetve könyvbontókat díszítenek. Fanoban (Olaszország) a „Federaciana” Könyvtár tulajdonában is találhatók képei. A Pincetárlat nagytermében jó nézni a táj- és városképeket, műemlékeket, csend­életeket és portrékat, mert núndegyikben van valami megnyugtató, derűs szépség. Csak körül kell nézni az országban, a vi­lágban, hiszen lépten-nyomon virágdíszes mezőkkel, dúsan termő gyümölcsösökkel, az őszi, téli táj varázslatával, művelődés- és irodalomtörténeti emlékekkel és gyönyö­rű emberekkel találkozhatunk. Mindenki­nek van a környezetében megfestenivaló, amihez nyitott szemre, érzékeny szívre, mérlegelő elmére, s mindenekelőtt tehet­ségre van szükség: Mindez ott van Szeme­nyei művésznő itt felvonultatott harminc­egy grafikájában és tizennégy festményé­ben. Pompás kivitelezésben ragyog az „Ősz Budakeszin", az „Almáskert Sárbo- gárdorí’, a „Surányi nyaraló", „Szőnyi István szülőháza", s a „Király fürdő té­len", amelyek pointillista (apró kis pon­tocskák) technikával készültek. De szépek a portrék, a színes paszteltek. Gyönyörűek az Olaszországban készült művei, köztük a „Dór templom romjai Paestumban”.- Szerencsés embernek mondhatja magát. A tudománynak, a művészetnek, az irodalomnak élhet, s minden gondola­ta, tevékenysége Ferencvároshoz fűződik.- Valóban. Az egyetem, a munkahe­lyem, az otthonom - József Attila lakótelep - mind-mind a IX. kerülethez köt, ügy ér­zem ma már, ez egy örök házasság. Ha azt is hozzáveszem, hogy mint a Városvédő Egyesület tagja fotóimmal is illusztráltam a Belváros, a Lipótváros történetén kívül a Belső-Ferencváros egy-egy házának, mű­emlékének századfordulós történetét, s iro­dalmának, művészeti életének egy-egy szeletét, emberét Képeimmel és fotóim­mal is a kerületben mutatkoztam be a kez­det kezdetén. Ma már otthonomban - ha összegezném - csaknem százötven festmé­nyem, rézkarcom van, amely nyolc év ter­mése.- Nem is szólva a sok fotóról, no és a grafikákról- Csak két éve grafikázom, s még nem számoltam meg tételesen, mennyit. A fo­tózást 1967-ben kezdtem, és diázom is. Minden évben megyek külföldre, ezek af­féle tanulmányutak. Szeretem Franciaor­szágot, Olaszországot, a művészetek ha­záit.- E kiállítás sikerén túl mi okoz örö­möt a közeljövőben?- A karácsony. Nagy a család, testvé­rek, unokahűgok, öccsök; sorolhatnám. Nem titok, nyolc gyermekes családból származom. Aztán meglepetésként vá­rom Ábrahám Erzsébet „Szanatórium a völgyben” című könyvének megjelené­sét, amelynek borítóját (Ősz a Mátrában) én készítettem. A csendesebb ünnep­napokon rendezem a diáimat, mert Görö­gországról fogok előadást tartani, előbb Veszprémben, aztán az új évben más vá­rosokban is. Várhelyi Farkas Magda „Bogácsi pincék”

Next

/
Oldalképek
Tartalom