Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. január / 1. szám
„Múltunk mind össze van torlódva” Hazánk - Ferencváros 0 A cím bár költői, és nem mástól, mint József Attilától kölcsönöztem, mégis nagyon prózai dolgot takar: a ferencvárosi helytörténeti gyűjtemény eddigi sorsát. Mely sors azért némiképp rokonságot is mutat a ferencvárosi költő mostoha életével. Múltunkat kutatni, felmutatni, továbbörökíteni jövő generációknak nagyon fontos: gyökereinket éltetjük ezzel tovább, és gyökereiből, emlékeiből táplálkozik az ember. És „mélységes mély a múltnak kútja” - idézhetjük Thomas Mannt, akinek József Attila által - mondhatnánk - ferencvárosi gyökerei is vannak. A ferencvárosi helytörténeti gyűjtőmunka a hatvanas években kezdődött két nagyszerű lokálpatrióta, Xantus Zoltán és Kóbor István kutatásaival. A hosszadalmas gyűjtés eredményeképpen a hetvenes évek elejére akkora anyag gyűlt össze - fotók, dokumentumok, tárgyi emlékek -, hogy az megérett a bemutatásra. Erre 1972-ben, Pest-Buda egyesítésének évfordulója alkalmából került sor, a kiállítás egy Ráday utcai üzlet- helyiségben kapott helyet. Nem sokáig. Mert, ahogy olvasom egy ferencvárosi dokumentumgyűjteményben - „néhány év múltán a körzeti pártszervezetek szaporodása következtében a tárlati helyiséget a Tanács mozgalmi célokra átadta...” így az épületrészben az MSZMP nyitott körzeti irodát, mely bár mostanság már nem az MSZMP céljait szolgálja, de továbbra is párthelyiségként funkcionál. A Rádayból a Közraktár utcába, egy húsz négyzetméteres alagsori raktárba került az anyag, ma a Pipa utcában van, és bár egyelőre ugyancsak raktári körülmények között, de mégiscsak száraz helyen. Meglehet, végleges helyén. A Pipa utca 4. egy századelején épült bérház, pazar helyen áll, a felújított Vásárcsarnok mellett, közel a kőrúthoz. A százötven négyzetméteres, földszinti épületrész - egykori IKV-iroda - kiválóan alkalmas volna kiállítóteremnek, megoldódnának a raktározási gondok, alkalmas volna elmélyült kutató és rendszerező munkára, a gyűjtemény gyarapítására, sőt, az elképzelések szerint még egy könyvesbolt is működhetne itt. A Pipa utca 4., a Ferencváros egy új kulturális centrumává válhatna. A szándék meg van ehhez a ferencvárosi honatyákban is. Nyilván a kutatók is rögtön lecsapnának a komoly értékkel bíró anyagra, annál inkább, mert a gyűjtemény nagyon fontos része az a többezer címszavas, részletes katalógus, mely a kerületről megjelent írásos anyagokat, azok fellelhetőségét tartalmazza. De van a helytörténetnek egy nagyon lényeges - talán a leglényegesebb -, eleme; a gyűjtőmunka. Márpedig ez az utóbbi években elakadt, s ennek nagyon prózai oka volt: a pénz hiánya. Mert társadalmi munkában, csupán megszállottságból, lokálpatriotizmus által vezérelve ma már nem megy a gyűjtés, megszűnt az adakozás. Miközben kemény ütemben folyik például a Középső-Ferencváros rehabilitációja, és talán soha senki nem tudja meg, milyen értékek, tárgyi és építészeti emlékek, dokumentumok tűntek-tűnhettek el a bontások során. A városvédő Ráday Mihály, Xantus Zoltán és Kóbor István munkája nyomán a nyolcvanas években történt egy feltáró munka a Belső-Fe- rencvárosról, a dokumentumgyűjtemény meg is jelent. Valami hasonló eredményre törekedett a kerület a Külső-Ferencváros múltjának megőrzése érdekében is. Sikertelenül, a különböző pályázatokon mindig hoppon maradtunk. Kedves Olvasóink! Kutassuk a múltunkat, amíg nem késő. Ha van a Ferencvárost érintő, a kerületre jellemző tárgyi vagy írásos emlékük, történetük, amelyet fontosnak tartanak: kérjük, írják meg nekünk. Ne tűnjön el nyomtalanul az érték! h. á. 3 HEVEDERZÁRAK, KAPUTELEFON, MINDENNEMŰ ELEKTROMOS RIASZTÓK SZERELÉSE, TELEPÍTÉSE, VAGYONVÉDELMI FÓLIÁK FELSZERELÉSE „KIS”'Vállalkozás BETÖRÉSVÉDELMI CENTRUM IX., TELEPY u. 32. TEL/FAX: 216-2588 t ______■ __________________=__^
