Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. szeptember / 9. szám
6 Ferencváros Ferencvárosi dallamok Immár hagyománynak számít a főváros kulturális életében a nyári ferencvárosi koncertsorozat, amely sikerének egyik letéteményese a Bogár István vezette Strauss zenekar. Az együttes megalakulásában nagy szerepet játszott a véletlen. Tíz éve francia szervezők megkerestek különböző nagyzenekarokat: adnának-e 14 koncertet különböző városokban. Miután a felkértek mindegyike foglalt volt a kért időben, Bogár úr úgy gondolta, nem hagyja veszni a csábító ajánlatot, és egy huszárvágással megalapította saját zenekarát. Kiváló zenészek csatlakoztak hozzá, s már az első koncert szünetében ajánlatot kaptak a következő évadokra, ez a szép sikersorozat azóta is tart. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a spanyolok, olaszok is felfedezzék a Strauss zenekart; meglehetősen zsúfolt az előjegyzési naptáruk. Emlékezetes esemény volt életükben egy palermói koncert. A szicíliai városban az Európai Unió kihelyezett ülését tartották, s a színvonalas zenei program biztosítására pályázatot írtak ki, a jelentkezők között volt többek közt a Leningrádi Filharmonikusok zenekara is. Bogárék nyertek. Idén augusztus végén, szeptember elején Rómában rendezik meg az európai zenekarok fesztiválját, az erre kapott meghívást egy ferencvárosi programnak köszönhetik.- A véletlen úgy hozta - meséli Bogár István -, hogy a tavalyi Trubadúr előadását megnézte az egyik olasz énekes barátja, aki mellékesen impresszárió. Előzetesen már hallott a produkcióról, gondolta, személyesen is „utánunk jár”. Nagyon belelkesült, aztán eltűnt. Már azt hittem, szalmaláng volt az érdeklődése, majd 3 hónap múlva megérkezett a felkérés.- Ki gondolná, hogy ilyen jó „ugródeszka” a Baku is tér... Egyáltalán, mivel tudják a magyarok meghódítani a muzikalitásukról híres nemzeteket?- A mi mentalitásunk nagyon szimpatikus a déli népeknek. Ugyanolyan „linkek”, mint mi. Az előadási temperamentumunk is közel áll hozzájuk. Vevők a humorra és a legapróbb gegre is reagálnak. Szeretnek minket, Barcelonában például sorozatban szólítgat- tak le az utcán, hogy így maestro, úgy maestro.- Ilyen megtörténik a Ferencvárosban is? - kérdem kételkedve.- Bizony ám, méghozzá gyakran. A legkülönbözőbb emberek gratulálnak.- Már megbocsásson, de hát a Ferencvárosról sokaknak elsősorban a focicsapal, a B közép jut eszébe, meg hogy melós kerület...- Magam is fociztam annak idején a Fradi ifjúsági csapatában, és jól ismerem a környéket. Szépre, jóra fogékony emberek laknak erre. Nagyon sok cigány család eljön a koncertekre, élvezik a muzsikát, hálásak a jó programért. Külön öröm az úgymond egyszerű embereknek örömet szerezni, ez nagyon doppingol itt a Ferencvárosban. Már a kezdet kezdetén is így volt. 92- ben kerültünk kapcsolatba az önkormányzattal, a Ferenc napi búcsúra jöttünk muzsikálni a Rádió zenekara helyett, merthogy az nem tudta vállalni. Akkor még nem volt tribün, ültek a népek a járdaszegélyen, volt aki a vacsoráját is elhozta, ott evett, remek volt a hangulat, óriási a siker. Rögtön csábító ajánlatot kaptunk és a közgyűlés megszavazta a zenekar támogatását, amelynek fejében azóta is ellátjuk a rendezvényeken a nagyzenekari feladatokat. A ferencvárosi példa a bizonyíték arra, hogy igenis van pénz Magyarországon a kultúrára, csak elhatározás kérdése. Amit másutt kidobnak az ablakon hülyeségekre, azt lehet nemesebb dolgokra fordítani.- Pedig sok polgármester azt vallja, bolond lenne kultúrába pénzt fektetni, hisz nem elég látványos. Nem lehet vele fűteni, megenni, világítani.- Dr. Gegesy Ferenc polgármestert is érik támadások, hogy populista szemléletű, hogy miért nem szociális támogatásra fordítja a pénzt. Ma sokan már a mozijegyet sem tudják megfizetni, itt és így viszont évente kétszer nívós előadásokban lehet részük, ami azért többet ér némi aprópénznél. Arról nem is beszélve, hogy az itt fellépő világsztárok nemcsak a ferencvárosiak presztízsét emelik, hanem komoly segítséget is jelentenek - legutóbb a helyi születésű Marton Éva ajánlotta föl igen tekintélyes tiszteletdíját a Tűzoltó utcai gyermekklinika javára. Mint tudjuk, a művésznő A kékszakállú herceg vára c. Bartók operát énekelte a Bakáts téri
