Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. augusztus / 8. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) kettő fővárosi, egy pedig kerületi önkormányzati tulajdonban volt. A fővár oshoz tartozó területeket már a kezdetkor sikerült kerületire cserélni, azonban a teljes építkezési területhez tartozik még egy kisebb, mindössze tizennyolc négyzetméteres földdarab, ami szintén a fővár osé. Ezekben a hetekben folyik ennek rendezése, s ha ez sikerül - amire természetesen minden remény megvan -, akkor lehet a telekrendezési procedúra végére pontot tenni a Földhivatalnál, amit az önkormányzat képviseletében még a SEM IX fog elintézni. A területet megvásárló Tomotel Kft. szerint a földhivatali bejegyzés után tudnak újabb hitelt fölvenni, s akkor folytatódhat a szálloda építése. Mivel ebben a félkész épületében már így is több millió forint fekszik, teljesen nyilvánvalóan a tulajdonos érdeke is, hogy mielőbb elkészüljön, vendégeket fogadjon, tehát bevételt termeljen a Tompa utcai hotel, azaz találó néven a TOMOTEL. Az épület jelenlegi állapotát tekintve másfél év alatt be lehet fejezni a munkát, azaz ha ősszel folytatódik az építkezés, talán már 1997 végére áll a ház. Ezzel szorosan összefügg a Tompa utca újabb részeinek sétáló utcává alakítása, amiről olvasónk szintén érdeklődött. Ha a TOMOTEL és a vele szemben épülő D1RAV lakóház elkészül, akkor lehet kezdeni az utca átalakítását. A DIRAV bizonyára nem okoz problémát, Íriszen várhatóan ez év au- gusztusában-szeptemberében végeznek az építkezéssel, s ha ezek után a TOMOTEL is az újabb tervek szerint halad, akkor 1998.1. negyedévében a Tompa utca újabb szakasza alakul át díszburkolatú, növényzettel gazdagított sétáló utcává. Válasz az „egy guberáló a sok közül” levélre! Tisztelt Sorstársam! Egy aránylag jól öltözött nő válaszlevelet ír a kukázónak, meit bizony ő is kukázik. És még szégyenkezve, ámbár régi igazság, hogy „a máglyát nem azok szégyellik, akik megrakták, hanem akiket ártatlanul megégetnek”! De nyögdíj előtti hetekben más választás nincs, a büdös kukákban keresgélem meg a tejre és a kényéire valót, mert a rezsi még ki van fizetve! A szürke ruhás urak zavargatása közt a jobb holmit, amit kicsit megjavítok, eladom és van olyan nap, hogy nem éhezem. A szürke ruhásoknak adni kellene egy naptárt, hogy mikor van nyugdíjosztás kb., s akkor nem kellene zavargatni a kizsigerelt szegény mamikat! Nem járhatott még a múltba sem egyetemre mindenki, valakinek egyszerű munkásnőnek is kellett lenni, az meg nem tudott gyűjteni arra, hogy legalább a lakását ne veszítse el; video meg ilyen csudaság nincs, csak egyszerű televízió, s az önkormányzattól ő sem kap segélyt, mert még aránylag tiszta, 25-ös villanyégője van, mert mindenütt spórol, ahol csak tud, 48 forintos zöldbabfőzeléket főz három napig. Arra megy ki a játék, hogy minél több szegény pusztuljon el, ne kelljen segélyt és nyugdíjt fizetni. Hát kérdem én, kinek a köztársasági elnökei és miniszterelnökei akarnak lenni, az újgazdagoknak meg annak a kevésnek, akinek még van munkája?! Az én levelem is azért íródott, mert én is mélységesen együttérzek a kukázókkal! És a jóindulatú embereket kérem, hogy a használt ruhaneműt legyenek szívesek a kuka mellé rakni, segítsenek, hogy ne kelljen az utcára kerülnünk. Köszönettel; egy szegény munkásnő a sok közül Tisztelt Szerkesztőség! Szűkebb környékünk, a Tompa utca s annak mellékutcái a Ferenc térig, valóban kezdi egy hangulatos, rendezett, viszonylag tiszta város képét mutatni. Ám szeretném az Önök és a környékbeliek, a környezetükre igényes lakók figyelmét felhívni az utca (Tompa) legszebb szakaszának, a parkosított résznek a szinte minősíthetetlen lepusztulására. A kút rézcsapjainak eltolvajlásáról nem beszélek, ezt már Önök is elsiratták. Azonban a reggeltől estig ott kártyázó urak ülnek a saját mocskuk tetején, mérhetetlen mennyiségű cigarettavég, szétköpködött napraforgóhéj, üres sörös, üdítős üveg és doboz halmazán. Tisztában vagyok vele, hogy magatartást egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni, azonban legalább a közvetlenül ott lakóknak tenniük kellene valamit, hisz leginkább ők az elszenvedői ennek a látványnak. Tudom, nem egyszerű dolog, de talán, ha szép szóval megkérnék őket, hogy legalább egy hamutartót használjanak, amit a tőlük karnyújtásnyira lévő szeméttárolóba ürítsenek is ki. Nem tudom, vették-e észre, kik használják, élvezik, köpködik a pat kot? Láttak-e már ott ücsörögni békés nyugdíjasokat, közvetlen környéken lakó, traccsoló mamákat? Mert én még nem. Az összevagdalt, vésett, bicskázott padoknak, asztaloknak megvan a törzsközönsége. Mi lenne, ha a törzsközönséggel időnként ki is takaríttatnák a fű közé rondított mocskot? Érdekelne még bennünket, hogy a Tompa utcai Vajda féle, gondolom, műemlékház, marad ebben az állapotában vagy terveznek vele valamit tenni? Üdvözlettel: Katona Zoltánná Igen tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastam Galvács László úr cikkét a Közraktárakról. Szívesen fogok erről a témáról olvasni nem „még egyszer”, hanem míg megoldás nincs, talán százszor is. S ha a cikket jól értelmeztem, megoldás nincs. Igaz, sokkal egyszerűbb a polgárnak meghatározni, hogy milyen színűre szabad festeni a házát (és ezt helyeslem is), mint egy „szépen csengő, találó nevű Városszervezési és