Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. augusztus / 8. szám
6 Ferencváros Szabadság, derű, szeretet Független ferencvárosiak Kőbányán teszik, a jelenlegi tárlatért sem kapnak pénzt, annak költségeit az egyesületi tagdíjból, adományokból fedezik. A Pataky Művelődési ház pedig nem kér belépődíjat a közönségtől, támogatva ezzel is a szűkös pénztárcájú, de a művészetek iránt érdeklődő közönséget. A szalon művészei elkerülik a mai „modemeske- dők” csapdáját - ahogy Popáry O. Gábor művészettörténész fogalmazott. Az egyesület minden koncepció nélkül fogadja be a művészeket, nem tartja fenn a tagságot, csupán a „haladó szellemű” alkotómódszerek esélyes, vagy esélyesnek látszó előfutárainak. Mindössze arra kínál lehetőséget, hogy a szakma és a közönség tájékozódjék a különböző irányba tartók nézeteiről, e nézeteket tükröző művek hiteles értékeiről, módot adva arra, hogy az alkotó maga válassza ki legszebb, legjobb alkotását, amit be akar mutatni a közönségnek. Aki teheti, látogasson el a Patakyba, augusztus 24-ig még látható a tárlat. Ismerje meg Bognár Ilonát, akinek a Mester utcai Pince Galériában már volt kiállítása, amiképpen például Genovában is. Ismerje meg Dobos Sándort, aki a művészeti gimnázium után szabadiskolákban, képzőművészeti körökben képezte magát. Ismerje meg Körtvélyessy Magdát, aki festményei mellett a költészetben is jeleset alkotott. Ismerje meg Tiszttartó Editet, aki szeretetet és derűt akar közvetíteni képeivel az embereknek. H. Á. Lapunkban hónapról hónapra hűt adunk ferencvárosi hírességekről, bemutatunk kerületi művészembereket, melyből sejthető, hogy nemcsak a múltban kedvelték, de manapság is sokan szeretik művészeink a Franzstadtot. Vajon miért? Nyilván szépségei, értékei miatt is, de talán azért is, mert errefelé megfizethetőbbek a lakások, viszonylag könnyebben megteremthető a tisztes polgári lét. Képzőművészekben különösen gazdag ez a kerület. S ha például ezen a nyáron a kőbányai Pataky Művelődési házba látogatunk, ott egy nemzetközi tárlaton négy ferencvárosi festőművész munkáival is találkozhatunk. Négy ferencvárosival - a több, mint kétszáz európai magyar kiállító között. Bognár Ilona, Körtvélyessy Magda, Tiszttartó Edit, Dobos Sándor az öt esztendővel ezelőtt alakult Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesület tagja. A Szalonnak az idei immár a negyedik tár lata: magyar, nrert minden kiállító magyar, nemzetközi, mert Európa sok országából adtak képet magyarok, s egyben az államalapítás jeles évfordulóját is köszöntik munkáikkal a művészek. A magyar szalon párizsi mintára indult. A szabadság, a művészetek városában jó száz évvel ezelőtt a festőknek, grafikusoknak, szobrászoknak elegük lett abból, hogy holmi akadémikusok a fejük fölött döntenek: mi a jó és mi a rossz, mi a művészi érték és mi az értéktelen. Summa summárum, a nagy- közönség számára mi lehet az érdekes, mi kell a tárlatlátogató közönségnek. A legnagyobb franciák - például Munch, Shagall, Modigliani, Matisse - ezt másképp gondolták. Amiképpen másképp gondolkodtak a művészetről is: nem az eladhatóságra, hanem a maradandó- ságra törekedtek. Nos, a szabad párizsiak létrehozták a „Párisi Függetlenek Salon- ját”, s nem adtak azontúl képet az akadémikus zsűrinek, hogy az majd nagy kegyesen kiállításra javasolja azokat - vagy nem. Saját tárlatokat szerveztek, s mindenkinek szíve joga volt olyan képet adni, amilyet akart. A Magyar Szalon kiállítóit ugyanezen eszmék vezérlik. Mindent szabad, ami szép, ami jó, ami tisztességes, ami értékes. S ebben a pénzügyileg elszabadult világban mindezt teljesen önzetlenül
