Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1996. július / 7. szám

8 Ferencváros FÓRUM - FÓRUM - FÓRUM Patkányos patak Szautner Jánosné a Toronyház utca 18-ból elpanaszolta, hogy a József Attila lakótelepi kiserdőben tett hétvégi sétá­juk alkalmával rémülten fedezték fel, hogy a megáradt kis­erdei patakban szépen fejlett patkányok úszkálnak. Mit kell ilyenkor tenni? - kérdezte. Megtudtuk, hogy az ilyen esete­ket a Bábolna Környezetbiológiai Központnak kell jelente­ni (262-5170/211 mellék), akik 12 órán belül a helyszínre érkeznek és a lakosság számára ingyenesen elvégzik a rág­csálóirtást. Érdeklődésünket a Központnál bejelentésként is kezelték, s így a napokban várható a patak patkánymentesí­tése. A Czuczor Gergely utca névadója Az ezeréves Pannonhalma egykori diákja, papköltője és tu­dós nyelvésze volt Czuczor Gergely. Rövid utcácskája, melynek ő a névadója 1872 óta, a Közraktár és a Lónyay ut­cát kötik össze a IX. kerületben. 1800-ban született Andódon. Apja telkes jobbágy, a Ká­rolyiak birtokán, lelkes hazafi és fiát is ilyen szellemben ne­velte. Mint jobbágy gyermeknek az egyéni felemelkedés le­hetőségét a papi pálya nyújtotta. Pannonhalmán, a bencések ősi székhelyén történelmi emlékek hatottak a képzeletére. Később Pesten hazafias kispapok között élt. Hősköltemé­nyeiben a múltidézés lírai hangja szólal meg. Sok verse az idősebb korosztály elemi iskolai könyveiből ismert: Botond, Eger, Hunyadi (Ki áll amott a szírttetőn...?), ezek az önzetlen hazaszeretet példái. Czuczor Gergely 1835-ben akadémiai tagságot nyert és ugyanakkor őrá és Fogarasira bízták a magyar nyelv szótárá­nak az elkészítését. Rosszakarói feljelentették: hogy paphoz nem illő költeményeket ír, világi ruhában jár és a színházat látogatja. Poétái Munkáit, amely 1836-ban jelent meg, index­re tették, őt visszarendelték Pannonhalmára, egyházi fogság­ba helyezték és a tanítástól is eltiltották. Czuczor az 1848-as események idején az Értelmező Nagy Szótáron munkálkodott, de az eseményeket lelkes fi­gyelemmel kísérte. Riadó c. költeménye Petőfi harci dalai mellett az egész szabadságharc legélesebb hangú csatadala. A győztes abszolutizmus nem bocsátotta meg a verset Czuczomak: a haditörvényszék vasban eltöltendő hat évi várfogságra ítélte. A költő 1851-ben szabadult börtönéből, ez jóakaróinak közbenjárására történt. Tacitus műveinek fordítását, a Nagy Szótárhoz készített jegyzeteit s a börtönőrétől megvásárolt rabláncot hozta ma­gával Kufsteinből. Pesten marad, elvonultan élt Múzeum krt. 26. sz. alatti lakásán. Szótári művén dolgozott, de a hat kötet megjelenését nem érte meg. Százharminc évvel ezelőtt halt meg, 1866-ban járványos betegségben. Dr. Justyák Jánosné tanár Tisztelt Szerkesztőség! A márciusi Ferencvárosban szomorúan olvastam egy látszó­lag hajléktalanról, aki nem hajléktalan, csak egy csupaszív ember volt, akik kukázott. Nem rongyokat, drótokat gyűjtött, hanem a halaknak kenyeret, amiből sok van a kukákban. Mélységesen elítélem azt a villamosvezetőt, akinek még hála Istennek van állása a 18-as villamoson. Elítéltem a ha­talmaskodásáért, a hajléktalannak kinéző embertársa iránt tanúsított lelketlen szavaiért. Az utasok közül nem lökdöste le senki a guberálót, hanem, gyakorlatból tudom sajnos, hogy szánakozó, megértő tekintettel néztek rá. Még csak nem is volt piszkos a ruhája, sőt bérlete is volt. Kenyerekkel a zsákjában, szerényen meghúzta magát a lépcsőn állva, ne­hogy uram bocsá, hozzáérjen valamelyik utas ruhájához. Mi lenne, ha nem lennének megértő, együttérző villamos veze­tők, akik szándékosan nem figyelnek oda, ha a hátsó ajtónál a fáradtságtól elernyedve felszáll egy guberáló, hacsak nem ittas. Régebben nem szokták meg a pesti emberek a guberáló­kat, de most bizony, sokan vannak, vagyunk! Van aki tisztán öltözik, ha van hol tisztálkodnia, van akinek egy kis konyhá­ja sincs, azért piszkos. Hogy minden guberáló lehajtott fejjel megy az utcán (né­melyeket kivéve) az biztos. Szégyellik azt, ami nem az ő szé­gyenük, mégha italra kell is a pár forint, amit a gyűjteményü­kért kapnak. Gyakran egészen jól öltözött nők, férfiak kukáz­nak, ami a legmegalázóbb ebben az országban. Csak az ille­tékesek szégyenkeznek megkérdezni, miért guberál, pedig tudnak rólunk. Ki figyel ránk?! Kukáznak a fiatalok a gyermekeiknek és saját részükre ruhaneműt, mert aki tisztességesen fizeti a re­zsit, annak ruhaneműre már nem jut. Kukázunk mi idős, megfáradt emberek, mert a rezsit éppúgy fizetjük, mint ahol öten használják a vizet. Szemétpénzt majd, úgyszintén, ha egy héten egyszer visszük ki a kevés szemetet. A kegyetlen­ség netovábbja, hogy a sok nehéz munka után ide jutottunk, hogy bármennyire fáj minden tagunk, ha tisztességesen aka­runk öltözni, ha télen az utca szemetével fűtünk is, minden este elindulunk az éjszakába guberálni, ahol időnként némi főznivaló is akad a bűzlő, fertőző kukákban. Tudom, elítélnek most Önök, de én még az iszákos gube­rálókat sem ítélem el. Hosszú lenne leírni, miért. Biztos, hogy nem születtek legtöbben guberálónak, hanem ki ezért, ki azért, kényszerből kukázó lett, hogy pár pohár boritalt meg tudjon fizetni, mert kell a búfelejtő, annyi fájdalom van ben­nük felhalmozódva. Nem is gondolnak arra, hogy az alkoholt meg lehet szokni, de leszokni róla szinte lehetetlen. A fájdal­mukat is csak átmenetileg feledteti, gondolom. Sajnos, más­napra kijózanodnak és nehezebb lesz a teher, mint előző nap volt, hiszen minden marad a régiben és a kevés pénzük is el­úszott, vagy inkább lecsúszott a torkukon. Észre sem veszik, hogy igen súlyos alkoholbetegek lettek, ahonnan nincs vissza­út, csak a lejtő! Szánalomra méltó emberek ők, nem megve- tendők, de ittasan minden ember gusztustalan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom