Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. július / 7. szám
8 Ferencváros FÓRUM - FÓRUM - FÓRUM Patkányos patak Szautner Jánosné a Toronyház utca 18-ból elpanaszolta, hogy a József Attila lakótelepi kiserdőben tett hétvégi sétájuk alkalmával rémülten fedezték fel, hogy a megáradt kiserdei patakban szépen fejlett patkányok úszkálnak. Mit kell ilyenkor tenni? - kérdezte. Megtudtuk, hogy az ilyen eseteket a Bábolna Környezetbiológiai Központnak kell jelenteni (262-5170/211 mellék), akik 12 órán belül a helyszínre érkeznek és a lakosság számára ingyenesen elvégzik a rágcsálóirtást. Érdeklődésünket a Központnál bejelentésként is kezelték, s így a napokban várható a patak patkánymentesítése. A Czuczor Gergely utca névadója Az ezeréves Pannonhalma egykori diákja, papköltője és tudós nyelvésze volt Czuczor Gergely. Rövid utcácskája, melynek ő a névadója 1872 óta, a Közraktár és a Lónyay utcát kötik össze a IX. kerületben. 1800-ban született Andódon. Apja telkes jobbágy, a Károlyiak birtokán, lelkes hazafi és fiát is ilyen szellemben nevelte. Mint jobbágy gyermeknek az egyéni felemelkedés lehetőségét a papi pálya nyújtotta. Pannonhalmán, a bencések ősi székhelyén történelmi emlékek hatottak a képzeletére. Később Pesten hazafias kispapok között élt. Hőskölteményeiben a múltidézés lírai hangja szólal meg. Sok verse az idősebb korosztály elemi iskolai könyveiből ismert: Botond, Eger, Hunyadi (Ki áll amott a szírttetőn...?), ezek az önzetlen hazaszeretet példái. Czuczor Gergely 1835-ben akadémiai tagságot nyert és ugyanakkor őrá és Fogarasira bízták a magyar nyelv szótárának az elkészítését. Rosszakarói feljelentették: hogy paphoz nem illő költeményeket ír, világi ruhában jár és a színházat látogatja. Poétái Munkáit, amely 1836-ban jelent meg, indexre tették, őt visszarendelték Pannonhalmára, egyházi fogságba helyezték és a tanítástól is eltiltották. Czuczor az 1848-as események idején az Értelmező Nagy Szótáron munkálkodott, de az eseményeket lelkes figyelemmel kísérte. Riadó c. költeménye Petőfi harci dalai mellett az egész szabadságharc legélesebb hangú csatadala. A győztes abszolutizmus nem bocsátotta meg a verset Czuczomak: a haditörvényszék vasban eltöltendő hat évi várfogságra ítélte. A költő 1851-ben szabadult börtönéből, ez jóakaróinak közbenjárására történt. Tacitus műveinek fordítását, a Nagy Szótárhoz készített jegyzeteit s a börtönőrétől megvásárolt rabláncot hozta magával Kufsteinből. Pesten marad, elvonultan élt Múzeum krt. 26. sz. alatti lakásán. Szótári művén dolgozott, de a hat kötet megjelenését nem érte meg. Százharminc évvel ezelőtt halt meg, 1866-ban járványos betegségben. Dr. Justyák Jánosné tanár Tisztelt Szerkesztőség! A márciusi Ferencvárosban szomorúan olvastam egy látszólag hajléktalanról, aki nem hajléktalan, csak egy csupaszív ember volt, akik kukázott. Nem rongyokat, drótokat gyűjtött, hanem a halaknak kenyeret, amiből sok van a kukákban. Mélységesen elítélem azt a villamosvezetőt, akinek még hála Istennek van állása a 18-as villamoson. Elítéltem a hatalmaskodásáért, a hajléktalannak kinéző embertársa iránt tanúsított lelketlen szavaiért. Az utasok közül nem lökdöste le senki a guberálót, hanem, gyakorlatból tudom sajnos, hogy szánakozó, megértő tekintettel néztek rá. Még csak nem is volt piszkos a ruhája, sőt bérlete is volt. Kenyerekkel a zsákjában, szerényen meghúzta magát a lépcsőn állva, nehogy uram bocsá, hozzáérjen valamelyik utas ruhájához. Mi lenne, ha nem lennének megértő, együttérző villamos vezetők, akik szándékosan nem figyelnek oda, ha a hátsó ajtónál a fáradtságtól elernyedve felszáll egy guberáló, hacsak nem ittas. Régebben nem szokták meg a pesti emberek a guberálókat, de most bizony, sokan vannak, vagyunk! Van aki tisztán öltözik, ha van hol tisztálkodnia, van akinek egy kis konyhája sincs, azért piszkos. Hogy minden guberáló lehajtott fejjel megy az utcán (némelyeket kivéve) az biztos. Szégyellik azt, ami nem az ő szégyenük, mégha italra kell is a pár forint, amit a gyűjteményükért kapnak. Gyakran egészen jól öltözött nők, férfiak kukáznak, ami a legmegalázóbb ebben az országban. Csak az illetékesek szégyenkeznek megkérdezni, miért guberál, pedig tudnak rólunk. Ki figyel ránk?! Kukáznak a fiatalok a gyermekeiknek és saját részükre ruhaneműt, mert aki tisztességesen fizeti a rezsit, annak ruhaneműre már nem jut. Kukázunk mi idős, megfáradt emberek, mert a rezsit éppúgy fizetjük, mint ahol öten használják a vizet. Szemétpénzt majd, úgyszintén, ha egy héten egyszer visszük ki a kevés szemetet. A kegyetlenség netovábbja, hogy a sok nehéz munka után ide jutottunk, hogy bármennyire fáj minden tagunk, ha tisztességesen akarunk öltözni, ha télen az utca szemetével fűtünk is, minden este elindulunk az éjszakába guberálni, ahol időnként némi főznivaló is akad a bűzlő, fertőző kukákban. Tudom, elítélnek most Önök, de én még az iszákos guberálókat sem ítélem el. Hosszú lenne leírni, miért. Biztos, hogy nem születtek legtöbben guberálónak, hanem ki ezért, ki azért, kényszerből kukázó lett, hogy pár pohár boritalt meg tudjon fizetni, mert kell a búfelejtő, annyi fájdalom van bennük felhalmozódva. Nem is gondolnak arra, hogy az alkoholt meg lehet szokni, de leszokni róla szinte lehetetlen. A fájdalmukat is csak átmenetileg feledteti, gondolom. Sajnos, másnapra kijózanodnak és nehezebb lesz a teher, mint előző nap volt, hiszen minden marad a régiben és a kevés pénzük is elúszott, vagy inkább lecsúszott a torkukon. Észre sem veszik, hogy igen súlyos alkoholbetegek lettek, ahonnan nincs visszaút, csak a lejtő! Szánalomra méltó emberek ők, nem megve- tendők, de ittasan minden ember gusztustalan.
