Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1996. július / 7. szám

Ferencváros 5 ft sokat autóbusz viszi Bécsig. A csoport szi­gorú útlevélellenőrzés után elindul He­gyeshalom felé. Az országúton felkelők állítják meg a buszt. Budapest az oroszoké - tudják meg a külföldiektől. A busz utasai közül ketten, Lady Ashton és egy férfi a fi­gyelem központjába kerülnek. A férfinak egy Flemyng névre szóló brit útlevele van. Beteg és lázas vízióiban magyar szavakat kiabál. Flemyng a csoport egy részében fé­lelmet és idegenkedést, másokban rokon- szenvet ébreszt Már közel járnak a határ­hoz, amikor az oroszok egy kisváros főte­rére irányítják a buszt. Itt találkoznak Szu­rov őrnaggyal, aki visszatartja a csoportot Ettől kezdve egy tragikus véget sejtető, fe­szültséggel teli szerelmi történet bontako­zik ki. A kritikák minden fanyalgása elle­nére az előadás végén minden este fel­hangzott a vastaps, a szereplők ráadás nél­kül nem mehettek haza, a nézőtéren nem maradt el a katartikus élmény. De nem csak a nézőtér telt meg, a tér egyetlen vendéglátó helyén, az Orfeusz­ban is szép számmal akadtak hallgatók, akik a teraszon, hideg sör mellett hagy­ták hatni Miklós Tibor zenéjét. Igazán kár - mondja egy középkorú hölgy a sö­röző mellett barátjának hogy ilyen zárt ez az egész, színpad, nézőtér, jegysze­dők, kordonok, biztonsági emberek, jobb lenne, ha a téren alkalmi kerthelyiségek­ben, egy kicsit lazábban is lehetne élvez­ni mindezt. Egy kutyát sétáltató öregúr odaszól - Hangos ez mint a fene - aztán elrángatja iksz lábú dakszliját a fa mel­A Bakács térre néző ablakok fele nyitva, kispárnán könyöklő ingyen nézők, más ablakok zárva, a roló leeresztve. Van aki ötödször nézi meg „erkélypáholyából” az Utazás című, Kerényi Miklós rendezte rock operát. Mindig ugyanannál a résznél érzékenyül el, amikor az orosz katonák az összeterelt járókelők közül válogatva a gyanúsakat teherautóra tuszkolják ütlegek, rúgások közepette. És akkor egy fiú feláll a már zsúfolásig megtelt teherautón és el­kezdi énekelni a Szózatot. A nézőtéren többen zsebkendőjük után nyúlnak, egy öregúmak patakokban folyik a könnye, egész testét rázza a zokogás. A kritikák nem kímélik a szerzőket, a rendezőt, a színészeket. lóbb előadója, játéka magával ragadó. Vikidál tökéletesen alakítja az orosz tiszt ellentmondásos, a darab végére meglepe­tést tartogató figuráját Veres Pál szerepét a tőle megszokott pontossággal formázza Sasvári Sándor. Szerednyey Béla, mint ezen a színpadon mindig, ismét remekelt. Robit, a sofőrt alakítja egy igazi vagány, sármos túlélőt. A történet romantikus. 1956. novem­ber 4-én reggel a Ferihegyi repülőtéren egy külföldiekből álló csoport várja a gé­pek indítását A beözönlő szovjet csapatok tisztje közli: több gép nem száll fel, az uta­Telt ház a Bakáts téren Hogy a szöveg nehezen énekelhető, hogy Lady Ashton szerepében nem reme­kel Nagy Anikó, hogy Sasvári Sándor mo­doros, hogy a Szurov őrnagyot játszó Vikidál Gyula rácsúszik a hangokra, hogy a szereplők mozgásának lassítása már el­csépelt fogás. Meglehet, hogy aki beül az előadásra és nem kritikát akar írni, annak egészen más élményei lesznek. Mondjuk, hogy Nagy Anikó a műfaj egyik legkivá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom