Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. június / 6. szám
Páva utcában autókba, kis buszokba ültetik a rendőrök az önkormányzati hivatalnokokat és az újságírókat. Elindul a közel negyven fős konvoj, ráállunk a megfelelő rádióhullámhosszra.- Ti vagytok a Cserjés 23! - szól be még indulás előtt gyorsan sofőrünknek Fic- zere Miklós százados, az akció irányítója. így indul a kerületi éjszakai bejárás, amelyre a BRFK Akció Osztálya meghívta a Ferencvárosi Önkormányzat vezetőit, ó-intett képviselőit és a sajtó munkatársait. Felbőgnek a motorok „feltűnés nélkül” elindulunk rajtaütni a Ferencvárosi éjszaka sötétebbik felén. Az ifjú százados jóvágású fiatalember. Látszik, hogy élvezi és komolyan veszi a munkáját - ma este is bízik az eredményességben. Elöljáróban tájékoztatott minket néhány dologról, ami szorosan kapcsolódik a mai akcióhoz. Ez a csoport 1992 óta működik a Páva utcában. Igyekeztek - mint mondta-rendet tenni a környékükön, számot vetni olyan itt lakó személyekkel, akik „negatívan befolyásolták” a közbiztonságot. És ma már a budapesti átlaghoz képest kevesebb is a kerületben a rablás, az autólopás, a betörés. A IX. kerületi önkormányzattal sikerült naprakész kapcsolatot kialakítaniuk - most is velünk van Tóth Attila alpolgármester és Dr. Kígyóssy László jegyző úr. Legutóbb tavaly novemberben volt ilyen közös bejárás. Betörőket, önkényes lakásfeltörőket vittek be. — Nem nevezném ezt megélhetési bűnözésnek, inkább életformának - mondja Ficzere százados. Az, hogy az önkormányzat által lepecsételt lakásokat felnyitják (zárfeltörés), önmagában még nem súlyos bűntett, attól veszélyes, hogy a bűnözők ebből a közegből nyerik az utánpótlást. Leszólnak a vidéki rokonoknak, hogy itt a lakás, lehet jönni, cserébe aztán beszervezik. Men ezeknek élni is kell valamiből a nagy fővárosban. Ahol elszólva van egy-egy lakás ott nem ilyen egyszerű, mert a szomszédoknak hamar szemet szúr. De a dzsumbujban például - oda el is megyünk ma este - a kolónia védi az övéit, vagy egyszerűen nem zavarja, hiszen mindenki hasonló talajon mozog. Ha ott ellenőrizni kell valamit, jobb ha mindjárt öt rendőr megy egyszerre: négyen néznek négy irányba, egy pedig fölfelé, mert volt már rá példa, hogy köszönésképpen egy használaton kívüli kétajtós szekrény zúdult felénk. Beszivárgott a kábítószer is a kerületbe. A kereskedők meg környékezik az általános iskolákat, 3-4. osztályos gyerekeknek osztogatnak először ingyen, aztán 2- 300 forintért különböző mesefigurákkal ellátott bélyegeket, amit csak nyalogatni kell, és olyan íze van, mint a Gabi fogkrémnek. A gyerekek pedig hozzák rá a pénzt, mert kell naponta egy vagy kettő belőle. Később kemény drogokat adagolnak nekik. Egy 13-14 éves gyerek már komolyan függővé válik, 10-15 ezer forint már a napi adagja, s hogy ezt előteremtse, szinte bármire rávehető, amivel aztán persze zsarolható is. Az autólopás továbbra is szeivezett bűnözés. (Nem maffia ez, ahogy mondják, hiszen a politikához semmi köze.) És ma már nem az a nagy üzlet, hogy kivigyék a határon (túl nagy a lebukás veszélye), hanem az, hogy visszavásároltatják az autót a saját tulajdonosával. Néhány százezer forintért az illető visszaveszi, nekünk nem is szól. Ki tudja, pontosan hány ilyen eset van. * Na de induljunk... A kőrútról először a Lenhossék utcába kanyarodunk be. Már sötét van, kilenc óra. Az általános iskola előtt 8-10 fős kis baráti társaság ődöng. Váratlanul éri őket a sok rendőrautó, a hirtelen igazoltatás. Közöttük egy elegánsan öltözött fiatal férfi, hófehér Mercedes 230- asból veszi ki és adja át nyeglén a papírjait.- Mennyibe kerül egy ilyen autó? - kérdezem.- Úgy három millió.- Mivel foglalkozik? Az éjszaka Nem szívesen válaszol.. Mondom, újságíró vagyok, mellettünk a rendőrök a többiek személyi azonosságát ellenőrzik, nézik van-e közöttük keresett személy.- Két éve van egy káeftém, előtte vállalkozó voltam. Építkezéseken dolgozunk. Innen is viszek embereket, ezek ismerőseim, dolgoznak nekem. Többé kevésbé mindent rendben találnak az akciósok, visszaülünk az autókba. A fehér Mercedes elhajt. Legközelebb a Haller és a Gát utca sarkán állunk meg. Három szórakozóhely van itt egy csokorban. Csuda családias az egész. A kocsmák ajtajából hűvös nyugalommal figyelik a razziát. Mintha sose lett volna még itt késelés vagy hasonló. A játékterem például tényleg majdhogynem üres. Csak néhány - nem túl bizalomgerjesztő - figura bosszankodik a „zaklatás” miatt. Egyikük nem is tudja igazolni magát. Szóváltás. A hangoskodót beültetik az egyik buszba. Barátja alkudozik a rendőrökkel, hogy legalább cigarettát hadd adjon vele, amíg a személyijét beviszi neki. Kemény hangok röpködnek. A háttérben mobiltelefonon adják le az infót valakinek, hogy razzia van. A Haller-Mester sarkon nagy felirat hirdeti: Sörök, Kávék, Üdítők. Telt ház van. 12
