Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. június / 6. szám
zóta már mindenkinek megA bocsátott, mindenre talált magyarázatot - felnőtt lett. De azon az estén még csak az orráig látott. Tél volt és lucsok, hamar sötétedett. A gimnáziumi tanítás után még csavargott a város menti erdőben, ahogy szokott, s csak később - lehetőleg minél később - ment haza. Félkészen állt a kétszintes ikerház, de már benne laktak édesapjával. Nővérét szülei az albérletezés, az építkezés idejére a nagymamánál helyezték el már az induláskor, amikor a lakótelepi lakást eladták. Szép lassan esett szét a korábban mások által irigyelt ideális család. Az építkezés minden anyagi tartalékot felemésztett, az édesanya ezért vidékre ment szerződéses üzemeltetésű kocsmát vezetni.Kocsmá- ros lett közel két évre a korábbi kiköpött városi lány, aki csak adminisztrátorként dolgozott addig. Kellett a pénz. Verát nem kárpótolhatta apja jelenléte sem, aki az építkezés megkezdését követő első anyagi megrázkódtatások idején, lassan három éve már, erősen inni kezdett, munkahelyén kikezdték. Évek óta tartott tehát ez az áldatlan állapot, melyben Vera nem egyszer verekedett az apjával, látta amint hátba rugdossa részegen a testvérét, falhoz vágja húsvétkor a családhoz került nyuszit, hogy véres fejjel, maga alá vizelve fekszik reggelre az apja a küszöbön. Vera próbált a nővéréhez, nagynénjéhez menekülni, de valahogy sehol sem fogadták szívesen. Gyakran aludt bérházak tizedik emeletén - ott van a legmelegebb -, vagy Rexivel, a kutyával a kert végi fészerben. Az is előfordult, hogy az apja napokig elő sem került, ilyenkor legalább nyugta volt. Rengeteget hiányzott az iskolából, csavargott, de mindig csak épp annyit, hogy ne legyen komoly következménye. Tulajdonképpen szeretett tanulni. Édesanyja hetente egy napra jött be a városba, s mivel a ház még nem volt lakható, anyósához ment, ahol Vera nővére is lakott. Ott lehetett vele találkozni. Hozott pénzt, süteményt. A pénz eltűnt a felnőttek zsebében, Vera korrepetálást vállalt ötven forintért óránként a volt általános iskolájában - abból gazdálkodott. Egyszer sem árulta el anyjának, hogy hogyan is élnek ők az apjával a betonpadlózatú, belülről még vakolatlan házban. Kivéve azt az egy estét. Hazaért és látta, hogy a ház elé borították a szállítók a szenet. Be akart menni de az ajtó zárva volt, belülről benne a kulcs. Kopogtatott, zörgetett - semmi. Biztos megint részeg az apja, gondolta. Lement a pincébe, lerakta az iskolatáskáját, kabátját, utált nylon, kék iskolaköpenyét és nekiállt a furikkal bebori- gatni a szenet a pinceablakon. Az építkezés miatt hozzá volt szokva a férfias munkához, szerette is. De a hatodik-hetedik forduló után nagyon elfáradt. Újra zörgetett. Benn égett a villany, zaj szűrődött ki. Vera benyomta a konyhaablakot és bemászott. Apja és nagybátyja ócska fotelekbe süppedve ittak, részegek voltak. Savanyú szag terjengett körülöttük.- Mi van te kis szaros, miért vágsz ilyen képet? - kérdezte gúnyos, öblös vigyorral az apja. Verában elpattant valami. Remegni kezdett, mert tudta, hogy ilyenkor kezdődik a durvaság, haragja azonban túltett félelmén is. Veszekedni kezdett a férfiakkal, kamaszokra jellemző bátorsággal kiabálta, hogy vagy segítsenek a munkában, vagy takarodjanak onnan. Több se kellett. Míg az apja ernyedt röhögéssel reagált szavaira, nagybátyja fölkelt, odament hozzá és előbb csak fenyegette, majd mert Vera nem hagyta abba a kiabálást, ütni-verni kezdte a tizenhatéves lányt. Főként a fejét ütötte, ököllel. Vera az apjáért kiáltott, de az csak vigyorgott tovább. Végül valahogy kiszabadult nagybátyja kezéből és kimenekült a konyhaablakon. Sikítani akart, de valami furcsa artikulátlan üvöltéssel, mint egy élő félrevert harang rohant a közeli lakótelepig. Remegve, zihálva csöngetett be az első lakásba, s kérte, hogy telefonálhasson. Végső kétségbeesésében kihívta a rendőrséget. Vagy félórát topor- gott a sötétben az utcasarkon, mire megérkeztek. Végignéztek rajta és azt kérdezték:- Jársz te rendesen iskolába, hogy ver az apád? Végignézett magán, s csak ekkor vette észre, hogy a ruhája csupa piszok a szénpakolástól. Tényleg úgy néz ki, mint valami csavargó gyerek. Beült a rendőrautóba, elmondta mi történt, és hogy nagyon fél. Otthon már csak az apja volt. Vigyorgott a rendőrökre. Megöllek, mondta a lányának. A rendőrök egy darabig még ácsorogtak, aztán egy hányaveti figyelmeztetéssel elmentek. Vera a ház mögött bujkálva várta meg amíg az apja elalszik. Másnap úgy érezte, képtelen bemenni az iskolába. Egy barátnője jutott eszébe, aki már kétszer volt öngyilkos. Ő mesélte, hogy egyszer három napig altatták a kórházban, és az olyan jó volt. Vera felöltözött, elment a város legnagyobb kórházába és kért három ilyen napot az idegosztályon egy nagyon kedves idős orvostól. Egy hónap lett belőle.- MER 4 Közelkép
