Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. április / 4. szám
Szinte az emberi társadalom történetével egyidős az a törekvés, hogy a ki- sebb-nagyobb embercsoportok, közösségek tagjaira vonatkozó legfontosabb adatokat a vezetést végző személyek, szervezetek valamilyen formában rögzítsék. A rendszeres személyi adatnyilvántartás Magyarországon a római katolikus egyház 1563-ban zárult tridenti (trieszti) zsinatának döntése alapján kezdődött. Ez időtől kezdve a római katolikus plébániák négyféle anyakönyvet - lieber parochialis - vezettek: keresztelési, bérmálási, házassági és halotti matriculákat. A legrégebbi magyarországi anyakönyvek a soproni evangélikus egyház (1624) és a kőszegi katolikus plébánia (1633) matriculái. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően a katolikus egyház szellemi és politikai befolyása változatlanul fennmaradt és megőrizte kivételes közjogi állását, így többek között hatáskörében maradt az anyakönyvek vezetése is. A XIX. század végére a továbbra is érvényben lévő ötféle egyházi házassági jogból és bíráskodásból, a vegyesvallásúak kötelékéből származó gyermekek keresztelése körüli érdekkülönbségekből egyre több súrlódás, sérelem halmozódott fel. Felvetődött egy szélesebb hatókörű egyházpolitikai reform szükségessége, a polgári anyakönyvvezetés bevezetése Magyarországon. A törvénytervezetek előkészítése azonban húzódott, maga I. Ferenc József is elutasító magatartást tanúsított a kérdés rendezésében. A minisztertanács végül is 1893. január 26-án kezdte tárgyalni . Hieronymi Károly belügyminiszter által előterjesztett anyakönyvi törvényjavaslatot. A tervezet a közigazgatás teljes körű államosítására irányuló kormányzati törekvésekkel összhangban, az anyakönyvek vezetését centralizált állami irányítás alatt képzelte el a Belügyminisztérium felügyeletével. A modern polgári jogállamiság kiépítése irányában jelentős előrelépést jelentő törvénycikkek mellett hamarosan felsorakozott az emigrációban élő Kossuth Lajos, és a nagytekintélyű politikus állásfoglalásának hatására a kormány legnagyobb ellenzékét jelentő Negyvennyolcas és Függetlenségi Párt meghatározó személyiségei is. Az egymással összefüggő és egységet alkotó egyházpolitikai törvényjavaslatok - az állami anyakönyvvezetés, a kötelező polgári házasság, a szabad vallásgyakorlat, az izraelita vallás egyenjogúsága - parlamenti vitája erőteljes politikai vihart, a templomokat és az utcát egyaránt megmozgató csatározásokat, tüntetéseket, tömegdemonstrációkat indukált. A képviselőház falain belül is tovább folyt a harc. Végül is a főrendi ház 1894. október 10-én a tervezetet jóváhagyta, s I. Ferenc József 1894. december 9-én szentesítette a törvényeket. Ezzel törvényerőre emelkedett és végrehajtóvá vált az állami anyakönyvekről és anyakönyvvezetésről szóló 1894. évi XXXIII. törvénycikk. Az egyházpolitikai reformokat rögzítő törvények elfogadásával Magyarországon döntő előrelépés történt a modem polgári jogállamiság irányába, megvalósítva az állam és az egyház szétválasztását, szélesítve a polgári közigazgatás hatókörét, és vallási téren is garantálva a polgári szabadságjogokat. Én, X. Y. esküszöm... (100 éves a magyar állami anyakönyvvezetés) (1895-1995) 1895. október 1-je: az állami anyakönyvvezetés kezdete Az 1894. évi XXXIII. törvénycikk rögzítette, hogy a születések, házasságok közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a jelen törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgáinak. Az anyakönyvek vezetése az anyakönyvi kerületek székhelyén történt. Az anyakönyvvezetőket az Illetékes önkormányzat közigazgatási bizottsága véleményének meghallgatása után a belügyminiszter nevezte ki, s előtte tették le az esküt; „Én X. Y. esküszöm, hogy az állami anyakönyvek vezetésével járó feladatokat legjobb tudásom szerint, leBóismeretesen, pontosan és híven fogom teljesíteni. Isten engem úgy segéljen.” 1995. március 24-ón ünnepli az ország az állami anyakönywezetés 100. évfordulóját. A Belügyminisztériumban rendezendő kitüntetési ünnepség után 2 napos szakmai konferencia lesz Siófokon, ahol az ország minden részéről megjelent anyakönywezetök tanácskoznak a jelen feladatairól és a jövő, a továbblépés stratégiájáról. Mindezt teszik 100 év tapasztalatának birtokában. PA. 21
