Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. január / 1. szám

Mese a kislányról, akit az élet elragadott Portrévázlat Tavaszy Noémiról A Ferencvárosban születik, hat­van éves koráig itt is lakik. So- mogyországból származik, pó­rusaiban hordja a szülei arcába égett napsütést. Apja, anyja egyszerű embe­rek, felköltöznek a városba, mit is tehet­nének mást - ez itten számukra a Kána­án. Az apa zsellérből utcaseprővé emel­kedik. „Emelkedik” - ez a szó ettől kezdve számára a lélekre értendő: emel­kedett lélek, az azt jelenti, hogy valaki a legmélyéig jóságos marad. A kislányt taníttatják, ő a jövő gyermeke, csak a szeretet a fontos, az odaadás, hogy bol­doguljon, hogy boldog legyen. Tudja meg, mi az a boldogság. A Ranolder In­tézetbe jár, akkortájt ez a legjobb és a legdrágább hely a közelben. Tanítókép­ző, de több is talán, más is, jobb is, cso­dás is. Egyebek mellett éneket és zenét is tanul. Ekkoriban apáca akar lenni, mert azoknak nem lehet látni az arcu­kat. Minden apáca egy titok. Szereti a titkokat. Az apácáknak mosolyog a lel­kűk, ez az, ami belőlük mindig látható. Később énekes-táncos primadonna len­ne, miután egyszer már színházban is volt. Szeret rajzolgatni, ha krétát talál az utcán, akkor lerajzolja az iskolai esemé­nyeket. Nagyon szép és nagyon mozgé­kony kislány, de amikor rajzol, nyugodt marad. „Hiperaktív”, így mondja ma a szakirodalom. A krétákkal telirajzolja otthon a szekrények oldalait. A család­ban mindig is voltak kézművesek, és ez így természetes, mert az ügyetlen pa­rasztember elveszett ember. Maguk ké­szítették a dolgaikat. Dolgaikat - így mondja. Olykor egy-egy játék vagy dísztárgy is születik a kérges ujjak és a világ „dolgainak” nászából: jó tudni, hogy az a miénk, a mi teremtményünk, a mi lelkünk megszólalása. Máig csa­pongó, kislányos alkat maradt. Aztán divattervező szeretett volna lenni. Tel- nek-múlnak az évek, a rajzversenyeken mindig első díjat kap, ezért dekoráció­felelősnek teszik meg az iskolában. Minden gyerek képes valamilyen mó­don - rajzban is - kifejezni önmagát, amíg el nem rontják benne a csodát, a gyermeki áhítatot. Ilyen mondatokat mond az asztalnál ülve, miközben teá­val és süteménnyel kínál. Édesapját 37- től rendszeresen behívják katonának, nincs egy rendes karácsonyuk, egy gyermek így kezdi gyűlölni a háborút. Sohasem lesz semmilyen pártnak a tag­ja, egy művésznek nem szabad profán értékek mellett elköteleznie magát. Ennél mindig valamivel több kell, hogy legyen. Azért még hozzáteszi, hogy a régi kommunisták között sok naiv és rendes ember volt. Levizsgázik műsza­ki rajzból is, több munka, több pénz, alig megélhetés. A Mester utca 19-ben tanít, ide járt egy ideig József Attila is. 51-ben férjhez megy, férje Tavaszy Sándor, korunk különleges tanúja, élete egy teljes regény. Egyre többet rajzol, kiderül számára, hogy annak idején ön- tudatlanul is a művészetre nevelték, úgy érzi, végre megtalálta igazi önmagát. Az egyszerű emberek természetesen ne­velték kreativitásra a gyermekeiket, szeretettel és megértéssel. A szeretet képes csak megszépíteni a gyermek­kort, a szeretettel még fegyelmezni is lehet. Azt tanulta, hogy a szeretet meg­bocsátás, de nem feledés... A tanítás mellett gobelinfestést, műszaki rajzot vállal, férjét letartóztatják, őt terhesen beviszik az ÁVH-ra, elmegy a gyerme­ke. Gégedaganatot kap, megoperálják, felépül, de ott kell hagynia a pedagógu­si pályát. Megtanul kötni, abból élnek egy darabig, majd lámpaemyőket fest kínai jelekkel. Érdekli, hát bejár az egyetemre és megtanul kínaiul. 56-ban elindulnak a határ felé, ismét terhes, Győrben rosszul lesz, elveszíti a máso­dik gyermekét is, visszafordulnak Pest­re. Ha az embernek nincs humorérzéke, akkor nem bírja elviselni az életet. A humor azért keserű, mert az életről szól. Egy barátnője azt mondja neki: „Te, Noémi, te nem is tudod, hogy mindig az úthenger előtt jársz!” - „Tényleg - vála­szolja - de milyen jó is, hogy nem tu­dom, mert ha visszanéznék, akkor letér­nék az utamról.” FERENCVÁROS A IX. kerület polgárainak lapja Kiadja: A Ferencvárosi Önkormányzat Főszerkesztő: Mező Margit Szerkesztőség 1094 Budapest, Tompa u. 12. Tel.: 216-1020,216-1025 Tel./Fax: 215-9589 Készül: az Aranykönyv Bt. gondozásában Nyomda: Apolló Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Mózes Ferenc Kedves Olvasónk! Az esetleges terjesztési reklamációkkal Bélavári Imrét keressék a 266-9035-ös telefonszámon. Nevük és címük közlése esetén két napon belül kézhez kapják a lapot. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom