Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. szeptember / 9. szám

„Hol sírjaink domborulnak...” Beszámoló a Bokréta utcai Ifjúsági Otthon táborairól M eghívót kaptunk, amelyben a Bokréta utcai Ifjúsági Otthon Békés megyében működő tá­boraiba invitáltak. Felkerekedtünk hát, és az otthon mikrobuszával töb- bedmagammal Endrődre autóztunk sebesen. Jól érzékelhető lokálpatriotizmus fogadott bennünket. Perceken belül nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy Gyomaendrőd helyett Endrődön va­gyunk, ezáltal nem kis mértékben megtisztelve érezhetjük magunkat, ugyanis múlt és jövő itt csak Endrőd- höz kapcsolódik, ahogy ezt a jelen is bizonyítja, minden más dolog ér­vénytelen. Árkus Péter, aki nevelőta­nárként is régész maradt és Gellai István, a messzeföldön híres autodi­dakta „földfaggató” társaságában be­szélgettünk egy sátorponyva alatt, melynek nyílása a szemközti telken serénykedő fiatalokra tekintett. „El itt egy ember, többszáz mo­torkerékpárból álló gyűjteménye van. Egyedi darabok is. Nem hiszem, hogy még egy ilyen létezne a vilá­gon. Van régészeti múzeumunk és tájházunk is. A fél falu régészkedik, tizenöt éve ásnak a környéket}. Sze­retnénk megőrizni mindent, ami eh­hez a vidékhez tartozik. Én fedeztem fel az avarkori temetőt. Bejelentettük az Akadémiának, de ők csak elvittek mindent, ide semmit sem hoztak. Hát ilyen régészet nem kell nekünk. Ezen a területen akkora zűr van Magyaror­szágon, amekkorát elképzelni sem lehet. Mi igyekszünk támogatáshoz jutni, de a legtöbbet a helyiektől ka­punk. A tájházunk is egy itteni tanár­nő kezdeményezésére jött létre, és a hivatalos szervek érdektelensége mi­att a falu adta rá össze a pénzt,” Árkus Péter elmondta, hogy az ásatásokat régebben a KISZ és az egyház szervezte közösen. Mostanra évente 80-90 pályázati kérelmet ad­nak be. Néhányan tendenciózusosan támogatják a tábort, a többi pedig mindig az esetleges politikai átrende­ződések függvénye. A legfontosabb azonban a helyiek spontán segítsége. „Érdekes vidék ez. Egy ember gyapjút mos a Kőrösben, hogy hon­foglaláskori jurtát építsen. Szobrász, kézműves. Megszállott. Szonda Ist­vánnak hívják. Ez a Gellai is hasonló figura. Mindent Endrédnek akar - hála istennek -, és nem az akadémis- táknak. Abszolút ezermester. Min­denhez ért, mindent és mindenkit is­mer a környéken. Leszázalékolt, tü­dőbeteg. Saját pénzből dúlatta szét a szemközti házat, hogy a helyére egy rehabilitációs központot építhessünk a gyerekeknek.” A gyerekek intézeti fiatalok. Ti­zennyolc évesen kapnak a GYIVI-től kétszázezer forintot, és irány a nagy­világ. Hát ebből nem lehet „felnőni”, az biztos. A tervezett rehabilitációs központban lakáshoz, munkához jut­nának. Szép idea valósulna meg ezál­tal: több ilyen fiatal vesz egy telket itt, és élni kezd... Vékony, szemüveges fiú ül kö­zénk. „Én visszajárok ide. Volt úgy, hogy magam fizettem a rezsimet. Kilencedik évem ez a táborban, most már a szabadságomat töltöm itt. Mi, nagykorúak hozhatjuk a ba­rátnőnket is, így fiúk, lányok, együtt vagyunk.” Készült egy program a Kőrösvöl­gyére, amelynek célja az ökológiai egyensúly visszaállítása. Idegenfor­galmi szempontból is fontos, kiemelt szerep várna így e tájra. A kísérleti régészet, amely a tábori munka lé­nyege, kapcsolódik ehhez a prog­ramhoz. Lakóhelyeket, életfeltétele­ket, kézieszközöket hoznak létre úgy, ahogy az őseinkre volt jellemző. Nyugaton rengeteg pénzt fizetnek emberek azért, hogy nyaranta úgy él­hessenek, mint az őskorban. „A gye­rekeknek elmagyarázni nem lehet, hogy mi hogyan működik, de ha megcsinálják az eszközöket, edénye­ket, hálónehezékeket, akkor nagyot változik számukra a világ. Nem be­szélve az effajta tevékenység közös­ségformáló erejéről” - mondja Gellai István. A „gyerekek” délutánra a maguk építette gőzkunyhóba invitálnak, de sajnos vissza kell utasítanunk, pedig tudjuk, érezzük, hogy ez befogadta- tásunkat, felavatásunkat is jelentené. Következő állomásunk a Szarvas vá­rosához közeli Furugy melletti régé­szeti lelet megtekintése. Az avarkori sírban egy teljes épségben megtalált női csontvázra bukkantak. A gyere­kek hangulatára jellemző, hogy a csontvázat nemes egyszerűséggel Dezsőnek nevezték el. A sír mellett zsákokba gyűjtve cserepek, fosszili- ák. Titkok és üzenetek, melyeknek első tudói ezek a ferencvárosi fiata­lok. Itteni vezetőnk, Szkladányi László szintén régészből lett nevelő­tanár. t A két tábor példaértékű lehet ha­zánkban. A rezsi egy részét az intézet fizeti, a költségek többi része külön­böző támogatásokból ered. Saját erő­ből, kétmillió forint körüli anyag- költséggel építik az endrődi házat. Ha ilyen ütemben kapják a pályázati pénzeket, akkor négy-öt év múlva valósulnak meg a terveik. Akkor már hatvanan élhetnek itt. És nem csak nyáron, de akár évekig is. G.S. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom