Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. augusztus / 8. szám
fi Boráros tér Szerző csatangolásait becses kerületünkben abbahagyni nem, csupán egyéb elfoglaltságai miatt kissé szüneteltetni kényszerülvén, egy reggelen ismét útnak indult és hamarosan Európa tán legrondább teréhez ért. Romantikus lelkületét álmatagon becézve várta a szeretet e látványtól igencsak mélyre kuporodott hevületének megjelenéseit, de nem, csak állt ott a tér egy szegletén percekig, míg végre legyőzte magában a rémület menekülésre késztető vad hullámait. Danta Poklának feliratán jóval túl tudván magát, reménytelenül próbált átevickélni ezen infemális hang-, bűz- és szenvedés-orgián, és a Dans Macabre szabályai szerint lépést tartani azzal a megtévedt és tébolyult tömeggel, amelynek sorsán bizonyára valami szörnyű átok foghatott. Mert mi más késztethet felnőtt családapákat és családanyákat arra, hogy lemondva a nyugodt öregkor áldásos és feledékeny napjairól, magukat és gyermekeiket kitegyék ama halálközeli állapotoknak, melyeknek garmadájával találkozhat itt a figyelmetlen (és néha teljesen fölöslegesen figyelmes) járókelő. Pedig valaha nem így volt itt ezen a tájon. A 18-ik sz. elején ingyenes telkeket osztott errefelé a város, hogy a borárusok jóvoltából már némi hírnévre szert tett területen meginduljanak a polgárosodás csírái. Lett is harsány építkezés, bár a menetrendszerűen dúló árvizek nem segítették e még tapasztalatlan társadalmi képződmény által ültetett sarjak számára az oly hőn áhított szárba szökkenést. De lön az Úr eljövetelének Gergely pápa által kiszámított éve utáni 1775-ik, és a Soroksári védgát innentől már a Haller utcáig is elért. Épült-szépült a hajdan zord vidék. 1832. július 1-én már ún. „társaskocsik”- on, a későbbi lóvasutak, illetve omnibuszok elődjein jöhetett-mehetett, akinek futotta rá, már ha hajlandó volt az akkor még igencsak hiányos körúton megközelíteni e földszegélyt. Mert itt több okból és többször is véget ért a világ akkoriban, az 1938-as nagy árvízkor különösképp. Az ember persze kitartóbb a baromnál (igaz, többet is bőg annál viszont), ám okosabbnak bizonyosan nem mondható. Igazolja ezt a tény, miszerint ott épít többnyire magának ajtót s ablakot, ahonnan menekülni vágyna minden nála eszesebb állati lény. Egyre borzasztóbb szörnyűségeket emelve dacolt az őstermészettel itt az emberiség, nem lévén másra közben ideje, és ez meglátszik ma is az akkoriban épült házak minden szépérzéket nélkülöző falain. Lassan, de biztosan alakult a förmed- vény, ami ma ez a tér, hogy mostanra fölvegye minden képzeletet felülmúló álllom, majd négy évvel később, a Millene- umra befejeződött a nagykörút Ferenc krt.-i része. Nagyváros lettünk végre, ó, Nemzetem! Telt-múlt az idő. Lett híd és Elevátor, melyeket lerombolt a nagy háború, reggelenként be- és esténként elköszönt itt Csepel, letudván lassan az egyre fokozódó nemzetközi helyzet következtében fellépő szorongásait A teret ma aluljáró szeli át, benne kutyaszar. Csak egyvalami nem apotát, melyet a szépészeti tehetségtelen- ség mementójaként van szerencsénk szemlélni, persze ha szemlélődni lenne időnk itt egyáltalán. Ugyanis errefelé többnyire csak áthalad az ember, nem lévén képes az ide szerencsétleneden néhány ezer helyi lakos sorsában osztozni sehogyan. Hogy őket mi kényszeríti maradásra, fedje jótékony homály. A perverzitásnak vagy a kiúttalanságnak ilyen szintje inkább a lélek búvárjainak, ill. kufárjainak jegyzettömbjeire tartozik. Hogy az éjszaka jótékony sötétje se 1 fedhesse el, amit nappal látni muszáj, | arról igen hamar gondoskodva lett. | 1857. május 16-án kigyulladtak az első | gázlámpák, szemérmesen pislogva, 1 mintha tehetnének bármiről is. A férfi- | ak a tér mögötti kis utcák korcsmáiban és kuplerájaiban töltötték az éjszakát, | szoktatván magukat mégiscsak így valami széphez, pezsgős hajnalokba fojtva ittlétük undorát, hogy reggelfelé | megszépült emlékezettel, mosolyogva | érkezzenek haza, hiszen élni mégiscsak | érdemes. 1873-tól már a Gubacsi csár- :f dáig járt a lóvasút, bizonyítékául azon | nagy bölcsességnek, hogy mindenütt jó, de legalább addig sincs az ember | otthon. 1892-ben indult meg az Üllői út | és a Boráros tér között a villamosforgaváltozott itt sosem. A tér egy klasszikus hármas útkereszteződésben van, ahol köztudomásúlag az ördöggel találkozni lehet. És bár nem hiszek én a babonákban, mert aki betartja a szabályokat és némi bűbájjal a rontás alól mentesíti magát, azt még itt sem érheti bántódás semmiképp. Azért a biztonság kedvéért sietősen hazafelé vettem utam. G. S. HA EBBEN BENNE VAN, EGÉSZ ÉVBEN LEHET MEGRENDELÉSE: A FERENCVÁROSI Családok kézikönyve, minden háztartás tartozéka. Vállalkozók, cégek nélkülözhetetlen útmutatója. Tartalmazza a kerületi intézmények, cégek, szolgáltató vállalkozások címeit, telefonszámait, tevékenységenként kigyűjtve. EGY KÖTETBEN. ÜZLETKÖTŐNK HAMAROSAN FELKERESI ÖNÖKET! Megjelenik az év második felében! 10-15 ezer példányban BIZTOSÍTSA HELYÉT A KÖTETBEN! JELENTKEZNI LEHET; Telefon/fax: 287-0087, levél: 1734 Bp. Pf.: 19 Személyesen látogatjuk meg önöket, hogy a legmegfelelőbb formát megbeszéljük 17
