Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. augusztus / 8. szám

A nyár italai .|||§f§|:. Van úgy, hogy a család - követ­vén az ősöktől örökölt klasszi- kus késztetést - heveny pakolás­ba kezd, ilyenkor péntek délután van általá­ban. A péntek apa és anya számára oly mó­don lesz jeles nappá, hogy már reggel szid­ni kezdik az időjárást: túl meleg van vagy túl hűvös, szeles, esős, száraz, napos, eset­leg bármi más. Át kell nézni a Trabantot még, telekre lesz a leutazás. A gyereket hir­telen mindig ott eszi a fene, ahol nem kéne, ő most egy Akadályozó Tényező, ráadásul a fürdőnadrágja is elszakadt, ki érti az egé­szet, rendetlen, büdös kölke, mindennek a szülők isszák meg a levét. Apa bágyadtan szemléli szeretteit, ilyen időben levezetni azt a 140 kilométert Tiszaérvágásig az ő hi­te szerint eszement dolog. Anya elkészíti a többlitemyi citromos teát, a legolcsóbb üdí­tőital, termoszokba, csatosüvegekbe kerül, jó lesz majd az emésztő ásása közben. Gye­reknek, apának más egy kicsit erről a véle­ménye, ám ezt most nem nyilvánítják ki anya előtt, jobb a békesség, illetve ami még ilyenkor annak nevezhető. Apa fölkap némi pakkot, irány a kijárat, szól, hogy beugrik a boltba cigiért és sörért, gyertek majd, a ko­csinál találkozunk, szívem. A nyár legfontosabb két itala, a tea és a sör tehát megemlítetett. Szinte egyidősek a gondterhes emberiséggel, ami azt jelenti, hogy az archeológusok által feltalált bizo­nyítékok legősibbjei is említik őket, mint két nélkülözhetetlen és isteni „csodát”. Fo­gyasztásuk azonban mára már olyannyira természetessé vált, hogy róluk szóló isme­reteink ezen profanizációk során igencsak elhalványítanak. Kezdjük a sörrel, melynek szalmasző­kéből mélyaranyba hajló színeit, hófehér habkoronáját felidézve ilyentájt férfitorkok milliárdjai kezdenek buzgó nyeldeklésbe kerek e világon. Az egyiptomi papiruszte­kercsek és a 3000 éves ógörög hitrege által már említett ital szinte mit sem veszített kultikus jellegéből, bizonyítja ezt azon sor­sok alakulása is, amelyek a sör fogyasztása által jelentős változásokon estek át. A nek­tár az istenek italaként vált közismertté, gondolom, korántsem véletlenül. Sört ma már mindenütt vásárolhatunk, ám a magára valamit is adó ember a főleg sörivásra sza­kosodott pub-ok, sörözők és sörkertek asz­talainál helyet foglalva, szinte királyi mó­don, többnyire csapolt sört iszik. A serről szeretünk csak szépeket mondani. Annak ellenére, hogy bizony néha még a gyártók is elfeledkeznek a kedvünkben járni. Ám sör mint égen a csillag, bár az árnak is a csillagos ég szab csak határt. Ha azonban rászántuk pénztárcánkat egy kellemes sörö­zésre és nem az „üvegest” választottuk, bi­zony számos kellemetlen meglepetésben is részünk lehet. Évszázados tradíciókat, fél­tett recepteket, szívvel nevelt söröket tehet­nek tönkre felelőtlen emberek. A csapos vagy barátja a sörnek, vagy ellensége a sör­ivónak. Itt nem a fogyasztó és az eladó ha­gyományos csatáját látjuk. Aki sörmérésre vállalkozik, szeresse az „árut” és rajta ke­resztül fogyasztóját Az ilyen csaposnak hí­re meg, korcsmája zarándokhely lesz, nyit- vatartása ünnep. Ezért csupán annyit kell tennie, hogy csillogó, tiszta, hűtött pohárba egyhuzamban kicsapolja a kért mennyiségű csodát és a csapolás végén nemes habból koronát kerekítsen rá. Nem töltöget-öntq- get külön pohárból némi sörmaradványo­kat, nem használ hableszedőt és nem próbál meg csupán a sör koronájából királyságot csinálni. Egy szép pohár sör birtokában nyugodtan mondhatjuk; egészségükre, fér­fitársaim! És ne felejtsük soha, hogy egy sörivó hölgy nagyon kellemes barát! Most pedig a teáról ejtsünk szót A ró­zsaszínben vagy sárgában virágzó tea Kína déli részén és az indiai Assam vidékén ős­honos, örökzöld növény. A telepített tea­kertek művelése során a cserjét a mi sző­lőnkhöz hasonlóan metszik, így ugyanis sokkal könnyebb a teaszüret, és a cserje is több friss levelet hoz. A legjobb főzetet a zsenge, fiatal levelek adják. A tea kifejlett levele sötétzöld, 5-7 centiméter hosszú, ke­mény és fényes felületű. A cserje tetején ta­lálható legffisebb levelek alsó része viszont még ezüstösen fehérük, selymes felületüket finom pihe borítja. Ezért nevezik a zsenge hajtásokat pecco-nak, azaz fehér hajnak a kínaiak. A leveleket a szedők már szürete­lés közben osztályozzák: a sorban elöl hala­dó csak a cserje csúcsán lévő leveleket sze­di. A teafeldolgozó üzemeket közvetlenül az ültetvények mellé telepítik. A kínaiak a teát kezdetben gyógyszer­ként fogyasztották, korántsem véletlenül. A főzet rendkívül összetett élettani hatásá­nak egyik nyitja a tea jelentős (a kávénál is magasabb) koffeintartalma. A tea maga­sabb csersavtartalma késlelteti a koffein felszívódását, s ezért a tea lassabban, foko­zatosabban, de hosszabb távon frissíti, mint a gyors hatású kávé. A tea számos ás­ványi anyagot is tartalmaz. Érdemes meg­említeni viszonylag magas fluortartalmát Gazdag a tea káliumban, kalciumban és magnéziumban is, van benne jód, króm, mangán, szelén, vas és foszfor. Tartalmaz továbbá B1 és B2 vitaminokat A teáben lévő teofilin és teobromin értágító hatású, serkenti a szívműködést részt vesz a vese működésének szabályozásában és vizelet­hajtó hatása is van. A tea anyagainak bak­tériumölő, fertőtlenítő hatása is régen is­meretes, világméretű elterjedésében pedig bizonyára az a tény is közrejátszott hogy forralt, vagyis fertőtlenített vízzel készül. Fogyasztása tehát nemcsak kellemes, ha­nem évezredes tapasztalatokkal és korsze­rű elemzésekkel egyaránt igazoltan egész­séges is. Akár a söré... Tehát apukák és anyukák, telekre, ki­rándulásra, sörre, teára fel! ssS 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom