Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. július / 7. szám
=*► Szegény anyám, mit sem tudott az öcsém viselt dolgairól, a kerítésen való bemászásról, a trambulinról való fejesugrásokról, a talpra pacsikról (melyet oly módon kellett játszani, hogy kézen- állás a vízben, csak a talpad van kinn, így kellett kitalálni, ki csap rá). Beárulhattam volna, jó kis zsarolásnak tűnik elsó látásra, és az öcsém meg is érdemelte volna, de akkor nincs több strand, vége a nyárnak, a vakációnak, az izgalmas kalandoknak a nagyfiúkkal, a kamaszos hódításoknak. De még tart a nyár, lubickolunk az úszómedencében szájkékülésig és fog- vacogásig, amikor is a meleg vizes medence következik már úgy fél hét körül, előbb csak melegedésre, aztán jön a talpra pacsis játék, és a hangosbemondó máris rákezdi a legeslegutálatosabb szöveget, miszerint kérjiikkedvesven- dé geinket amedenc ékel hagy ásáraa strandötpercmúlvazár. És hazafelé Dugó, az öcsém haverja, aki egy málészá- jú spórolós hülyegyerek, kiharcolja magának pillanatnyi szeretetünket, amikor neki még mindig van annyi pénze, hogy egy-egy ötvenfilléres fagylaltra meghívjon bennünket. A nyár most is „pipacsot érlel a kövér határra”, a gyerekek gondtalan vakációjukat élik teli ezer veszéllyel és gyönyörűséggel, a szülők dolga most is a gondoskodás és az aggodalom, a jó öreg strandok pedig továbbra is paradicsomi idillt kínálnak a gondtalan fürdőzéshez. Talán csak annyi változott, hogy a megannyi gyorsbüfé leszoktatott bennünket az uzsonnás táskáról, egy gombóc fagyi pedig ötven fillér helyett maholnap ötven forintba keiül, és egyszerűbbnek tűnik lógni a villamoson, mint gyalog megtenni.a strandig az utat. Kényelmesebbek lettünk, és morálisan engedékenyebbek... A strandbelépők árai, - egy-két exkluzív helytől eltekintve - szerencsére nem elérhetetlenek még a kispénzű családoknak sem. Feltérképeztük a fővárosi strandok és gyógyfürdők kínálatát, hátha valakinek kedve szottyan új felfedezéseket tenni a kevésbé felkapott, ám szolgáltatásaiban megfelelő, nem zsúfolt és természeti adottságaiban kitűnő fürdőhelyek felkeresésére. Örülnénk, ha ezzel az ismertetőnkkel is hozzájárulnánk a vakáció, a szabadság kellemes eltöltéséhez. Vitkóczi Erika Bi Szünidő és gyermek- balesetek II. X'XvX'X’X'X'X'X'X'X'j *3» Vízi balesetek főként a nyári hónapokban fordulnak elő. Szomorú tény, hogy sok köztük a halálos. A balesetek okainak elemzése azt bizonyítja, hogy az esetek legnagyobb részében a felelőtlenség, a veszély lebecsülése, a képességek túlértékelése húzódik meg a háttérben. Félelmetes látvány, amikor csónakban, vízibiciklin kicsi gyerek is tartózkodik, nem egyszer felnőtt kísérő nélkül. Mentőmellény vagy mentőöv még a csónakban sincs, nemhogy a kicsin! Évente 14-20 nyakcsigolya töréses beteget szállítanak a mentők kórházba, főként a Balaton déli partjának strandjairól, a kis vízben történt fejes ugrás szomorú eredményeként. A sérültek a tizenéves korosztály tagjai, de akad köztük 20 év feletti fiatal is. Döbbenetes a felnőttek felelőtlensége, hiszen a zsúfolt strandon, százak szeme láttára gyakorolják a „fejest" a gyerekek a félméteres vízben. Ugranak a gumimatracról, szörfről, nemegyszer apjuk, barátjuk válláról, összekulcsolt tenyeréről. Sajnos, a fegyelmezetlenség a vízi közlekedésben is terjed. Szaporodnak az úszók, strandolok között figyelmetlenül, lendületesen haladó vízi járművek, szörfök, vitorlások, vízisízőket vontató motorcsónakok. Az elmúlt években növekedett az ezekkel történő ütközésektől származó balesetek száma, s néha ezek között is akadt nem egy, mely súlyos sérüléssel járt. E baleseteket csak kölcsönös figyelemmel lehet megelőzni. A vízi balesetek nagy részét kivédené, ha fiataljaink már korán megtanulnának úszni. De önmagában az „úszni tudás” nem elegendő. Az uszoda nem azonos egy folyó sodrásával, egy bányató terjedelmével. Az uszoda fala, korlátja három, négy tempóval elérhető! Elfáradáskor jóformán azonnal le lehet állni. Az orrba, garatra szaladt víz sem okoz pánikot, mert könnyen kitörölhető. Az uszodai tudás hamis biztonságérzést adhat gyereknek, szülőnek egyaránt. A gyerek nekiindul a nagy kiterjedésű víznek, s egyszerre csak észreveszi, hogy mélyen bent van, egyedül van, s kapkodva megindul kifelé! Hajtja a hirtelen rátört félelem, ettől fáradni kezd és fokozódik benne a pánik érzése. A teljes kimerülés gyakran végződik fulladással. Nagyon fontos, hogy mély vízben csak az vállalkozhat mentésre, aki teljes biztonsággal úszik és a mentőfogásokat is jól ismeri. A gyakorlatlan mentő maga is áldozattá válhat. Hasonlóan érdemes megtanulni a vízbe- fúltak elsősegélyét is. Az idejében kimentett, eszméletlen embert csak akkor lehet megmenteni, ha az elsősegélynyújtás szakszerűen és azonnal elkezdődik! Felesleges azzal kísérletezni, hogy „kiöntsük” belőle a vizet, erre semmi szükség. A légutak kitakarítását követően azonnal el kell kezdeni a befúvásos lélegeztetést, ha spontán légzés nem észlelhető. Természetesen a mentőket haladéktalanul értesíteni kell. Ha a vízből mentett lélegzik, de eszméletlen, oldalára kell fektetni. Töröljük szárazra, vizes ruháját vegyük le és takarjuk be. A mentőket akkor is hívjuk, ha a kimentett látszólag jól van. Néhány órás orvosi ellenőrzés mindenképpen szükséges lehet. Dr. Pap Zoltán 13
