Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. május / 5. szám

Kétezerig érvényes a „beszélő” szám? A kormány a napokban jelentette be, hogy ja­vasolják a személyi szám nyilvántartásokban való használatának 2000-ig törlétw meg­hosszabbítását. A parlament a gazdasági sta­bilizációs törvénnyel egy időben fogja tár­gyalni a polgárok adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény elfogadott módosítási javaslatát. Az indoklásban szere­pel: nem maga a személyi szám használata al­kotmányellenes, hanem a szám alapján nyil­vántartott adatok határozott cél nélküli össze­kapcsolását, felhasználását tiltja az Alkot­mánybíróság döntése. Erre vonatkozóan azonban vannak jogi garanciák. Ezek nem mások, mint az 1993-ban élet­be lépett adatvédelmi törvény, illetve hozzá kapcsolódó elemei, melyek megszabják, hogy kiről mit lehet nyilvántartani, ki és mit tudhat meg a nyilvántartásokból. Ma Magyarországon az összes nyilván­tartás személyi szám alapján történik, így az Országos Személyiadat- és Lakcímnyilván­tartó Hivatal is ezek alapján tartja nyilván az összes állampolgárt. Adminisztrálják a polgá­rok nevét, névváltozását, lakhelyét, lakhely- változását és az anyakönyvi adatokat. Az ada­tok kiadhatók hivataloknak, vállalatoknak és az APEH-nek is, ha megfelelően igazolni tud­ják a jogosultságukat. Külön bizottság bírálja el, hogy elég megalapozott-e az indok. Az ál­lampolgárok személyazonosságuk igazolása után megtudhatják mi van az adatbázisukban, de megtudhatják azt is, hogy mikor és ki kérte az adataikat. Az APEH szintén személyi szám szerint tartja nyilván az adóalanyok adóztatásához szükséges adatait. Ezek az adatok az adóalany beazonosítói, vonatkoznak a pénzforgalomra, tevékenységi körökre, a telephelyekre, cí­mekre. Az állampolgároknak levélben kell je­lezniük a területileg illetékes adóhivatal ügy­félszolgálatának, ha szeretnének betekinteni a rájuk vonatkozó nyilvántartásba. Az APEH válaszlevelében megjelöl néhány időpontot, amelyekből ki lehet választani a legmegfele­lőbbet. Adatok a fekete piacon... Az emberek többsége szinte naponta találko­zik otthonában valamiféle prospektussal, amelyben különböző csomagküldő szolgála­tok lepik meg azzal az örömhírrel, hogy ő a főnyeremény boldog tulajdonosa. „Boldogsá­gunkat” tovább fokozzák, hogy külön ked­vezményeket ígérnek, ha megadjuk barátaink, szomszédaink nevét, pontos címét, telefon­számát. Ez azonban már az illegális adatke­reskedelem körébe tartozik, s kevesen tudják, hogy bűncselekményt követnek el, ha kiszol­gáltatják környezetük adatait. Ma kaotikus állapotok uralkodnak az információs piacon. Több illegális adatbázis is működik, s az eze­ket birtokló cégek szabálytalanul ugyan, de hatalmas bevételre tesznek szert. A szakértők szerint az illegális adatkereskedelem ellen ha­tékony védekezés lenne az adatvédelmi om­budsman. Egy szószólói iroda külön appará­tussal foglalkozhatna a jogtalan vagy szemé­lyiségijogokat sértő adatlekérésekkel. A „beszélő” szám és a személyiségi alapjo­gok védelmének kérdése A személyiségi alapjogok védelme az állam elsőrendű kötelessége, amelynek az alkot­mánybírák szerint kétféle módon tehet eleget. Vagy a személyi szám használatát, vagy az azonosítóhoz rendelt információk kiadhatósá­A személyazonosító jel hasz­nálatára jogosult szervezetek- Országos Személyiadat- és Lakcím­nyilvántartó Hivatal és helyi szerveze­tei (ideértve például az anyaköny vező- ket, a gyámhatóságot is)- ingatlan-nyilvántartó szervezetek- honvédelmi szervezetek- idegenrendészet- választási bizottságok- bíróság- ügyészség- rendőrség- büntetés-végrehajtási szervezetek- nemzetbiztonsági szolgálatok- külföldi magyar konzulátusok (ha olyan ügyet intéznek, amelynél az ot­tani belföldi hatóság kérheti az azono­sítójelet)- adó-, illeték- és vámhivatal (1995. de­cember 31-ig, de az addig keletkezett ügyben később is)- társadalombiztosítási szervezetek (1995. december 31-ig)- Állami Népegészségügyi és Tisztior­vosi Szolgálat (1995. december 31-ig)- munkaügyi hivatalok (1995. december 31-ig)- a munkaadók (kifizetőhelyek) adó- és társadalombiztosítási ügyekben (1995. december 31-ig) gát, illetve az ilyen alapon felépített nyilván­tartások összekapcsolását kell korlátoznia. Rövid ideig tartó átmeneti szabályozás után született meg 1992-ben a polgárok személyes adatainak és lakcímének nyilván­tartásáról rendelkező, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvántartásáról rendelkező törvény. E két jogszabály kimondta, hogy adatokat csak törvényi felhatalmazás alapján és meghatá­rozott célra szabad gyűjteni, a különböző adatbázisok összekapcsolása tilos, az állam­polgár pedig a róla nyilvántartott összes ada­tot megismerheti, adott esetben kezdemé­nyezheti azok korrekcióját, és rendelkezhet más célra történő felhasználású korlátozásá­ról vagy tilalmáról. A törvényhozók döntöttek arról is, hogy a társadalombiztosítási, az adó, vám és illeték- hivatali, a népegészségügyi és a munkaügyi nyilvántartások 1995. végétől nem használ­hatják az azonosító kódot, saját rendszert kell kidolgozniuk. Ennek megfelelően át kell alakítani azo­kat a nyilvántartásokat, amelyek jogosultak e jel használatára, az új azonosítóról tájékoztat­ni kellene az állampolgárokat. Mindez jelen­tős költségvetési következményekkel járna, e mellett az állampolgároknak kellemetlensé­get okozna, hiszen újabb számot kell megje­gyezni és nem utolsó sorban az átállás idő­szakában a nyilvántartások, így az adó- és társadalombiztosítási nyilvántartás megbíz­hatósága gyengülne. Ezért a személyi szám­mal azonos személyazonosító jel használatát -a kormány javaslata alapján - 1999. decem­ber 31-éig lehetővé tennék a közigazgatás egyes területein. Az adatvédelmi szakértők szerint a kor­mány javaslata mögött nem annyira a nyil­vántartási rendszerek átalakításának milliár­dos nagyságrendű költség-megtakarításának szándéka áll, hanem hogy létrehozzanak egy mindenkire és minden adatra kiterjedő nyil­vántartást. Mindez nagyban segítené a feke­tegazdaság és az adócsalók elleni hatékony fellépést, de ugyanakkor felvetné az állam­polgárok teljes kiszolgáltatottságának lehe­tőségét is. A védelmet számunkra - mint állampol­gároknak - nem a kód eltörlése, hanem a megfelelő jogi szabályozás és a hatékony el­lenőrzés segíti. Olyan ellenőrzés és olyan jogi szabályozás, amely kizátja, hogy az azonos kóddal működő rendszerek összekapcsolása révén megvalósultiasson a polgárok totális el­lenőrzése. 18 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom