Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. augusztus / 8. szám

A LÓNYAY UTCA Lónyay Menyhért (1822-1884) politikus, publicista, akadémikus, 1871-72 között Magyarország miniszterelnöke, 1871-től haláláig a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke. „Mélységes mély a múltnak kútja” - kezdi Thomas Mann a József és testvérei c. regényét. Minden utcának van története. Ahogy egy utcában egyre beljebb és beljebb érünk, mó­dunkban áll betekinteni e kút „kává­ja” mögé, és ha csak rövid időre is, de megérinthet bennünket hangulatá­nak mélységeivel. Minden utcának van egy arca, amivel rád mosolyog, ilyenkor kedves és bíztató, elhiteti, hogy befogad magába, hogy szeretni fog, és szeretni hagyja magát. Kivá­lasztott lehetsz, büszkén mondhatod majd, hogy Lónyay, Ráday, Bakáts vagy Kinizsi utcai lettél, vagy, illetve voltál, nevük beékelődik történeted­be, és életed meghatározó emlékeivé válnak. Születhetsz és meghalhatsz bennük, lehetsz házigazda, vendég, idegen, aki az egyik házba csak dol­gozni jár, takaríthatod, óvhatod, ócsá­rolhatod és imádhatod - akárhogy is alakul sorsod, többé nem szabadul­hatsz tőlük, összekapcsolódtatok egy életen át. Hiába emigrálsz más kerü­letbe, hiába vetődsz más városokba, hiába hajózol át az óceánon, költözöl más falak közé, sohasem felejtheted azt a helyet, ahol egykor reggelente felébredtél, ahová esténként hazatér­tél, ahol sírtál és szerettél, ahol nyu­govóra hajthattad gondoktól és örö­möktől elnehezült fejed. A volt Kálvin téri Aruház kirakata­iban ma már másfajta egyencipők, egyeningek és egyenruhák díszelegnek mint régen, de az épület külső megje­lenésében szinte semmit sem válto­zott. Akár egy történelmi szocio-tanul- mány mintadarabja is lehetne. Innen öltözködtek a környék szegényei, izga­tottan tapogatva vágyaik leghétközna­pibb tárgyait: ennyi pénz van; zokni kell, télikabát kell, sál és sapka kell, nagy a család, na tessék, már megint egy fillér se maradt. Egy pohár sör még a szemközti Ludas Sörözőben, némi műélvezet: lassan javuló külső, korszerűsített balkán-stíl, veszteségek­ből épülő kis birodalom. Séta tovább, a fejekben szeretnivalóan semmitmon­dó gondolatok. A Gönczy Pál utca sarkán ütött- kopott fatábla a falon, rajta negyven- nyolc éve fakuló, kézzel mázolt feli­rat: Szeged-Beográd - akkor még erre vezetett az egyik út a szabadság felé. Ma már mások a képzetek, lassan vég­leg elvesznek, észrevétlenül lefoszla- nak rólunk valamikori álmaink és vá­gyaink. A túloldalon, az utca iskolája 12 osztályos, és Szentgyörgyi Albert ne­vét viseli. Alagsorában a Ferencvárosi Lakóhelyi SC Kondicionáló terme ta­lálható. Antik párosítás, mondhatnám klasszikus Gymnasion. Szigorú és bölcs, tógát viselő és tiszteletet köve­telő tanárokat képzelek ide, akik a test és szellem egységét hirdetik, de termé­szetesen csak fantáziálgatok: epikuro- szi álom és a szemérmetlen valóság - igen, ez már a mostani, egy nyilvánva­lóan másik világ. Följebb, a 13/a. szám alatt már­vány emléktábla: Itt élt 1902-ben Mik­száth Kálmán, bölcsességének és hu­morának derűjével világított bele az emberi lelkekbe, feltárta és nevetséges­sé tette az uralkodó osztály hibáit, lát­ni és érezni tanította nemzetét. IX. kér. Tanács VB 1960. Kíváncsi lennék, Kálmán bácsi mit szólna ehhez, talán mosolyogna rajta: nem én, öcsémura- im, az a bizonyos osztály minden ko­rokban nélkülem is nevetségessé teszi önmagát... A házban a HOKÉV Horgászcikk Szaküzlet, szemben a Lombard Áruház és Zálogfiók. Följebb, a Lik-Luk Szolgáltató Centrum bejárata feletti szöveg: A fejére vigyázzon! - érdekes képzettársításokra ad okot. E két té­nyező, lik-luk és fej véletlen összeve­tése is bizonyítja, hogy a valóság bája és humora gyakran minden kitaláció- nál teltebb és természetesebb. Mint a 19. szám alatti házban található cégek nevei is: Tanú Kft. Stratégiai Kutató Magánintézet, Zártkör Szerkesztőség. Mellettük az Andi Espresso napok óta belakatolt rácsos bejárata, csak a vendégcsalogató portálfelirat kelt ben­nem kulináris emlékeket: bor, sör, pá­linka, töpörtyű és zsíroskenyér. Tovább, mindkét oldalon fáradt épületek, utcai frontjaikon üzletek és irodák - Vegye-vigye bolt, Olcsó Ha- CuKa bolt, COPY GENERAL Nons­top Fénymásoló Szalon, Posta, Fi­nomságok boltja, Zöldség-gyümölcs-, egy varázslatos kalapból, egy utcai bűvész megfakult múltból és harsány jelenből összefércelt kellékéből előrán­gatott szegényes és mégis színes vi­lág. A Központi Zálogház hatalmas tömbje uralkodik ezen a tájon, fene­ketlen mélységeibe fogadva törékeny sorsok, koldusbirodalmak ezeregyéj­szakába illő, mesés ékességeit. Ide­gen, rákos sejtként tör az utca szöveté­be a Pénzintézeti Központ Rt. iroda­háza, hogy a Szomjas Teve Kisven­déglő „Ma is jót főztünk”- táblája és a Schneider Csemege előtt elhaladva, egy másik 60-as évekbeli szoc-desig förtelem jelezze: várostervezőkben egyre nagyobb nálunk a hiány. Ide fészkelték be magukat az MHSZ utód- szervezetei, az Állami Számvevőszék és a Lakásbérlők Egyesülete közé. Szemben a Kicsi Espresso legalább harminc éve ittfelejtett vendégeivel és kültelki hangulatával hívogat. Mai Rejtő Jenő figurák és fordulatok. A Bakáts utca két sarkán lévő Heim Pál Gyermekkórház IX/3-as Rendelőinté­zete és a Dömsöd Kiskorcsma közötti összefüggésre ébreszt rá az előbbi be­járatánál olvasható szöveg: Tanácsadás (még) egészséges gyermekek részére. A következő épületben a Köztársaság - A Heti Hírmagazin tábla emlékeztet a közel- és félmúlt eseményeire, mel­lette a Kínai Áruk Boltja plüssmac- kóival, majd a NA-NE Galéria Bac’ man Gábor által tervezett anti-terc» idézik a jelent. Sétánkat folytatva, az utca legszebb épületén, az 58-as szá­mon túl a 6: 3 borozó, a hatvanas korosztály valamikor elhíresült törzs­helye most csendes és nyugodt. Bi­zony, az évekkel leülepszik az ember­ben a fájdalom. Átellenben a Pegazus Vadászatszervező Kft. irodája, ahová még soha senkit nem láttam belépni, amit viszont a befuccsolt Franzi Sö­röző mellett nemrég megnyílt játékte­remről nem mondhatok el. Megnő a zaj, a Petőfi-híd felé araszoló gépko­csikra ügyet sem vetve szökellnek át az úton az anyókák a Boráros tér fe­lől, a sarki könyvtár elhagyatott, mint egy szponzorálatlan ásatás. Bú­csúzik az utca, az utolsó üzlet, ahol a kiírás szerint megvárható a kulcsmá­solás, zárva van. A mester inkább otthon maradt Piliscsabán. Még né­hány lépés és vége. Átgázol rajtam a forgalom. G.S. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom