Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. január / 1. szám

Szabó Iván képviselő' beszámolója „Szikénk van, fájdalom- csillapítónk kevés” Megtelt a Ferencvárosi Művelődési Központ nagy­terme november 22-én es­te. Szabó Iván pénzügy- miniszter ezúttal a kerület képviselőjeként tartott be­számolót, ám mondandója nemcsak az érdeklődő fe­rencvárosiaknak szólt. B jelenlevők megismerhették a kerület adottságait, az elmúlt közel három év sikeres és si­kertelen törekvéseit. A képvi­selő ismertette, hogy a kerület­ben négy százalékkal több nyugdíjas él, mint általában a fővárosban, a lakász- szám némileg kedvezőbb a budapesti átlagnál /egy lakásra 2,3 fő jut, szem­ben az átlagos 2,49-cel/, bár az ottho­nok területe itt kisebb és a szobaszám is alacsonyabb. Csaknem teljes a köz- művesítettség, a telefonellátottság is viszonylag jónak mondható: száz lakos csaknem huszonkét telefont mondhat magáénak. A közbiztonság javításában mind nagyobb szerepet kap a polgárőr­ség, kiemelkedően javult a közúti köz­lekedési fegyelem: tavaly 238 közúti baleset volt, idén eddig mindössze 98. A Ferencvárosi pályaudvar felszámolá­sával értékes építésre és parkosításra alkalmas területet nyert az önkormány­zat. Felépült 206 lakás, ebből 72 állami pénzből. A kerületi önkormányzatok nem tud­nak megbirkózni az önkényes lakásfog­lalókkal - emelte ki Szabó Iván lehet hogy a pénz, az eszközök, netán a szán­dék hiányzik hozzá, félreértelmezett szo­ciális szempontok is szerepet játszhatnak a döntés elodázásában. „Ezt a ciklus ele­jén fel kell vállalni” - fűzte hozzá, felte­hetően a következő kormányzati idő­szakra utalva. Az önkényes beköltözők többnyire azokban a zónákban jelennek meg véleménye szerint, amelyek a bűnö­zés melegágyai, zugkocsmákat üzemel­tetnek s ahol egyéb illegális tevékenység folyik. Elismerte, ez nemcsak a kerület problémája, megoldása kormányzati, tör­vényhozói feladat is, amelyre négy év alatt nem lehet vállalkozni. Három év­kormányzati nézőpontból Az ország gazdasági helyzetét vázolva a miniszter tisztázni kívánta, mi a való­ság, mert „a sajtó tele van bizonyos szö­vegekkel”. A költségvetésben egyensúlyt kell teremteni, a deficit nem növelhető - hangsúlyozta - miközben gyakran éri az a vád a kormányt, hogy szociálisan érzé­ketlen, sürgetik az államháztartás re­formját, ami csak akkor végrehajtható, ha „belegyalogolnak” bizonyos társa­dalmi rétegekbe. Két lehetőség közül le­het választani: elkezdik lenyomni a la­kosság életnívóját vagy a gazdaságot erőnek erejével növelik. Ez utóbbi a mi alternatívánk - jelentette ki. Magyaror­szág az egyetlen a térségben, ahol csök­kent és nem nőtt az infláció, az egyensú­lyi politika tehát eredményes volt. A cse- hek(?) és a lengyelek által követett sokk­terápia kemény megpróbáltatás volt a la­kosságnak. 21 milliárd dolláros államadósságot örökölt az új kormány, az eltelt három évben a gazdaság teljesítménye 25 szá­zalékkal csökkent. Mindez alapvetően meghatározza a költségvetési hiányt. Az adóprés növelésével azonban már nem növelhetők a bevételek. Inkább az adó­terhek mérséklése gerjesztheti a piacot - vélekedett a pénzügyminiszter. Ezért is tett javaslatot a társasági adó negyvenről 36 százalékra történő csökkentésére. /A javaslatot azóta már megszavazta a par­lament - a szerk. /Ekkora adócsökkentés évtizedek óta nem volt - tette hozzá. Ez­zel párhuzamosan „kőkeményen” szigo­rítják az adóellenőrzést. Reményei sze­rint ennek hatására jövőre több lesz az APEH üldözöttéinek száma, sőt „utói is érik őket”. Ez annál is inkább kívánatos, mert az ellenőrizetlen, nem adózó fekete gazdaság legalább a gazdaság negyedét teszi ki. Felszólította a jelenlévőket, hogy azzal segítsék e törekvés sikerét, hogy minden alkalommal számlát kémek a vásárlásoknál. Január 1 -je után az APEH ellenőrei bezárathatják azt a bol­tot, ahol nem adnak számlát. Az ország fele rosszabbul él A társadalom jövedelmi viszonyait jel­lemezve rámutatott, hogy a középréteg nemhogy gazdagodna, de lefelé csúszik. A lakosság 47 százaléka ugyanúgy vagy jobban él, mint a korábbi években, 53 százaléka azonban rosszabbul, nem ke­vesen sokkal rosszabbul. A személyi jö­vedelemadó-rendszer jövő évi változása ezt igyekszik némileg korrigálni, hiszen a húsz és harmincötezer forint között ke­resők kevesebbet adóznak, míg több adót az évi egymilliónál magasabb jövedel­műek fizetnek majd. Támogatást kért ah­hoz, hogy megállítsák a béren kívüli jut­tatások növekedését, mert azok után a munkáltatók nem fizetnek sem adót, sem tb-járulékot. Az ilyen típusú juttatások évente mintegy nyolcvan százalékkal nö­vekedtek. Befejezésül Szabó Iván ígéretet tett rá, hogy az ipar után a mezőgazdaságban is megindul a növekedés, igaz, lépésről-lé- pésre araszolva. „Szikénk van, de fájda­lomcsillapítónk kevés. A genny már ki­jött, de a sebeket még be kell varrani ” A demagóg ígérgetők tudják magukról, hogy esélytelenek - zárta beszámolóját -, ő nem ígér, mert van esélye. Előttünk a 100. világkiállítás Barsiné Pataky Etelka expofőbiztos az 1996-os budapesti világkiállítás szerve­zésének jelenlegi állásáról beszélt a meg­jelenteknek. Eddig negyvenöt ország je­lezte részvételét valamint több multina­cionális cég. 12-15 millió látogatóra szá­mítanak, a rendezvény várható költsége egy milliárd dollár. A téma a kommuni­káció, a telekommunikáció lesz. Az expo azt hivatott megjeleníteni, hogy az új Európa központja lehet Magyarország. Ezt azzal is kifejezik, hogy az építmé­nyeket köralakban állítják fel, mintegy kerekasztalt szimbolizálva, melyhez meghívják a világot. A századik világkiállítással kaput nyit az ország a térség minden állama felé. Az expo fölött lebegő napkorong az összetartozás jelképe. Ötvenöt napig vár­ják a látogatókat a világ minden részéről. Az előadásokat követően a pénzügy- miniszter és az expofőbiztosasszony az érdeklődők kérdéseire válaszoltak. Kékesi Katalin 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom