Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. március / 3. szám

A hó, mely ápol s eltakar, való­színűleg elolvad a lap megjelenésé­nek idejére. A patyolatfehér grun- dokon, foghíjtelkeken, udvarokon, tereken ismét láthatóvá lesz a sze­mét: újságfoszlányok, tejeszacskók, kidobott ágybetétek; láthatóvá lesz az eltakarítatlan, hónapos kutyaü­rülék... A csavaros eszű Murphy azt írta volt: recés talpú cipőben nagyobb az esély arra, hogy belelépünk. Ta­vaszi lábbelink vásárlásánál jó, ha gondolunk erre, de azért egyálta­lán nem árt, ha úgy általában prob- lémaspecifikusan szögezzük sze­münket a betonra, foghíjtelekre, parkra, térre. Enni kell, és sz...ni muszáj, még a kutyának is. A fölöslegessé vált ágy­betétet sem kerülgethetjük sokáig a lakásban. A vízkeresztre tűleveleit bőven hullató fenyőfát nem őrizget­hetjük az eljövendő decemberig. Valamit tenni kéne. Az nagyon jó dolog, hogy szer­kesztőségünket naponta felkeresik az emberek a fenti, és egyéb hason­ló problémával, az „ügy" megírá­sától is remélve a megoldást. Azt azonban nem tartom egészen rend­ben valónak, hogy - finoman szól­va a saját lakókörnyezetünket nem törekszünk szebbé, gondozot- tabbá tenni. Például, bekukkantva a Páva utcai elegáns házak belső udvarába, a látvány nem min­denütt szemet gyönyörködtető. Ki a gazda? - jut ilyenkor eszembe. Az elkoszosodó utcák, terek gazdá­ja kicsoda? A Tinódi-parkra a Ferencvárosi Parkőrség vigyáz. Az üde, narancs- színű kerítés, a csukható kapu biz­tonságot ad a gyerekcsapatnak, ku­tya ide a lábát be nem teszi. A ku­tyáknak ott a kutyafuttató. Nem nagy, talán négyszáz négyzetméte­res terület, függetlenítve a játszó­tértől, a kiskapus focipályától; nem nagy - de van. A friss hó, mely ápol s eltakar - árulkodik is: ezen a kutyafuttatón bizony rendre meg­jelennek a kutyák. És valami csoda folytán, mégsincs kutyaürülék. A játszóteret még nem rongálta meg senki, ágybetétet, elhasználódott mosógépet nem cipeltek ide a szomszédos lakások egyikéből se... A parkra a Ferencvárosi Parkőr­ség vigyáz.-r­RENDŐRSÉGI HÍREK ÁLRENDŐRÖK „HÁZKUTATÁSON Február elejétől „házkutatáso­kat" tart négy, magát rendőrnek kiadó személy. A Ferencváros la­kásait járó „különítmény" egyik tagja régi típusú rendőregyenru­hát visel (nincs rendőrjelvénye, szolgálati öve, és fegyvere). Az ál- rendőrök házkutatási parancsra hivatkoznak, majd elkezdik át­vizsgálni a lakást. Soha nem üres kézzel távoznak, az értéktárgya­kat és a pénzt minden esetben magukkal viszik. KÖZÉRDEKŰ TUDNIVALÓ A házkutatás - rendkívüli ese­tektől eltekintve - írásos határo­zathoz kötött, az okmányon a ren­dőrkapitányság bélyegzője látható. A rendőrök igazolvánnyal rendel­keznek, ezt kérésre fel kell mutatni­uk, a házkutatás során elkobzott tárgyakról elismervényt adnak. TELEFONKÁRTYÁKAT LOPOTT Január 26-án a Pöttyös utcai újsá­gosnál egy fiatalember kért ötven darab ötven egységes telefonkár­tyát. Az újságostól számlát kért és amíg az árus az adminisztrációval foglalatoskodott, addig ő fizetés nélkül elsietett a telefonkártyákkal. A tolvaj 20-22 éves, 175 cm magas, vékony testalkatú, félhosszú haja dauerolt. Aki a személyleírás alap­ján felismeri a keresett személyt, je­lentkezzen a Haller utcai kapitány­ságon. FERENCVÁROSI „SZARKÁK" December 16-án a Ráday utca egyik üzletében, zárás előtt néhány perccel megjelent két nő. Az eladók figyelmét elterelték, a pulttól távol eső árukat kértek. A mit sem sejtő eladók, csak a „vevők" távozása után fedezték fel, hogy a pult köze­lében lévő kasszából hiányzik két­százezer forint. TETTENÉRT BETÖRŐK Egy hazafelé tartó polgárnak fel­tűnt, hogy az éjszakai utcán az egyik üzlet riasztódobozát piszkál­ja két férfi. A látottak alapján beje­lentést tett a kapitányságon. A helyszínre érkező járőrök csakha­mar elkapták a két betörőt, akik az­óta fogdába kerültek. Akik információt tudnak adni, jelentkezzenek a Haller u. 5-7-ben vagy a 215-1560-as telefonszá­mon. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom