Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. december / 12. szám
„Sintér. Én ugyan soha nem láttam egyet se, de gyerekkoromban olykor volt szó róla. Úgy képzeltem, hogy nagy, marcona ember, aki sötétben, hatalmas hálóval settenkedik az utcákon, s abba gyömöszöli az elkóborgott kutyákat Aztán valahová messzire elviszi őket megöli, majd szappant főz belőlük. Ez jut eszembe, ahogy az Illatos úton járok. De Gulácsy doktor egyáltalán nem úgy néz ki, ahogy egy sintémek illenék. Nem nagydarab, nem marcona, sőt kimondottan jóindulatúnak látszik, s még mint megrögzött állatvédő sem találok kivetnivalót abban, amit mond Megtudom, hogy a telep valójában csak jobb híján működik, de így már hatvan-het- ven éve. Elsőrendű, hatósági feladatuk az embert-harapott kutyák megfigyelése. Ilyen eset a fővárosban, évente körülbelül 400 történik. Ezeket a kutyákat - mivel bizonytalan a bedtottságuk -, két hétig megfigyelés alatt ^tják. Nagy részükéit hamarosan jelentkezik is a gazdájuk, hiszen ezek többnyire nem kóbor állatok. A kóbor kutyák száma Budapesten és agglomerációs övezetében 3-20 ezer közöttire tehető. Közülük évente körülbelül hatszázan kerülnek ide, s a telep 8 napig köteles benntartani őkel A fajtatiszta, szép példányoknak két-három napon belül előkerül a tulajdonosuk, de a többségükre - a messzire csatangolt vagy kidobott állatokra - ha nem tudják eladni, sem az állatvédő egyesületeknek ajándékozni, legrosszabb esetben az elaltatás vár. Az idekerülő kutyák harmadik, s egyben legnagyobb csoportját a lakosság által leadottak teszik ki. Gulácsy doktorral a múltheti statisztikát böngésszük; a telepre „érkezett” 98 kutya, ebből embert mart 2, bejelentett és « fogott kóbor 16, a lakosság pedig leadott olcvanal Egy héten 98 kutya, a hatvan férőhelyre. Azt mondják, hogy ez sintértelep, de kérdem én, ilyenkor mit lehet tenni? - néz iám Dr. Gulácsy István. Igaz, hogy a behozott kutyák jó része öreg, beteg vagy vad, akiket azonnal elaltatunk, no de a többi...? Minden idehozott kutyát kötelesek vagyunk átvenni. Néha az emberek azzal fenyegetőznek, hogyha nem hagyhatják itt beteg vagy feleslegessé vált ebüket, akkor kicsapják az utcára! Gondolja el, évente minimum 2500 kutyát hoznak így be, mikor itt csak hatvannak van hely! Gulácsy doktor, amióta a telep vezetője, azon kardoskodik, hogy ez ne az ő gondjuk legyen. - Ezzel minden kulturált országban az állatvédők foglalkoznak. Magyarországon is van jónéhány ilyen egyesület Talán, ha összefognának és ha lenne ebadó, összegyűlne annyi, amiből már lehetne építeni egy menhelyet Persze ott se lenne végtelen a kutya élete, hiszen évi 3-4 ezer kutyát képtelenség elhelyezni. Nem bántom én az állatvédőket, elég bajuk van nekik is, már olyan is előfordult, hogy egyik vezetőjük lakásajtaja előtt hagyta valaki a kidobandó kutyáját! De ez a telep kevés egy akkora városhoz, ahol 140 ezer kutya éL Itt épül most az új, modem, európai színvonalú, 150 férőhelyes telep, jövő nyárra kész is lesz, de két hét alatt az is be fog telni, mint a mostani. Gulácsy doktor kérdéseimre adott válaszaiból még megtudom, hogy a telep fenntartása évi 10 millió forintjába kerül az államnak, s az új telep körülbelül három-négyszer ennyibe kerül majd. Évente átlag 700 kutyának találnak itt új gazdát, de olyan is előfordul, hogy megveszik az ebet, elviszik, s aztán valahol messze, valamelyik lakótelep környékén elengedik új tulajdonosaik. Humanitárius alapon, mondván, még mindig jobb dolga van szabadon, mint itt bezárva Aztán ugyanez a kutya mint befogott, kóbor eb, egy idő múlva újra bekerül a telepre. A kutyatulajdonosok ugyanis - sajátjaikat féltvén - bejelentik, ha kóbor ebbel találkoznak. Anikó törékeny, húsz év körüli lány, két éve dolgozik a telepen. - Ez nekem nem munka és nem munkahely. Olyan, mint mikor valaki világot jár, utazik. Az se munka.. Mikor idejöttem, éjjelente ketrecekről álmodtam, bőgtem. Most Is nehezen tudom még feldolgozni, hogyha az egyiket megmentem, mert neki láthatóan több esélye van, akkor ebhez egy másiknak esetleg meg kell halni- Mikor reggel bejövök, köszönök a kutyának, üdvözlöm a munkatársaimat, átöltözöm, elővesszük a húst a hűtőből, főni tesszük és kezdődik a takarítás. Nincs beosztva hogy kinek mi a dolga hárman vagyunk, mindenki csinál mindent Eltakarítjuk az ürüléket friss vizet teszünk az hatókba felmossuk a földet és tisztaság vaa Szag is, persze, de az az állatkertben is van, belépődíjért Délután aztán vagy kiviszek egy-két kutyát sétálni, vagy kaját fertőtlenítőt, gyógy szót rendelek, vagy valaki behoz egy cicát annak kell helyet szerezni szóval mindig van mit csinálni. Amelyik kutya nem verekedős, azt kiengedjük az udvarra játszani. Általában jól megvannak egymással. Ott az enyém is, az a nagyfülű a kapunál. Tavaly tavasszal vittem el. Mikor behozták, első nap kétlábra állt a rácsnál és visított, vicsorgott nem lehetett hozzá szólni. A legtöbb ilyen kezdetben. Vicsorognak, mert félnek, közben meg várják, hogy valaki foglalkozzon már velük. Mikor rájönnek, hogy itt nem bántják őket megnyugszanak. Ilyen volt az enyém is. Egyik nap, mintha mi sem történt volna, odajött a rácshoz és a farkát csóválta. Először csak sétálni vittem, aztán már haza is. Beleszerettünk, megtartottuk. Azt hiszem, mindig itt szeretnék dolgozni Volt olyan álmom, hogy búvár leszek, vagy mehettem volna Párizsba is, jó sok pénzért gyerekre vigyázni, de nem bírtam. Nem tudómén ezt itt hagyni. Idegesít hogy a Buksival akkor majd mi lesz, hogy ki viszi el, vagy lesz-e ketrece? Nem hagynak nyugodni ezek a gondolák*, még a nyaralásból is ál- lartöóan haza kell telefonálnom, hogy ezzel, vagy azzal a kutyával mi történt" Nagyon sokszor van, hogy este, otthon, egyszer csak előjön; úristen,"ma altattunk! Hiába szoktam meg. Megszoktam? Azt mondom magamnak: hoztak egy újat, úgy néz ki, neki nagyobb esélye van, hát kell a hely. Megsúgom, van itt egy tacskókeverék. Már vagy két hónapja Nem betegszik meg, ugatós, jó lenne házőrzőnek. És akkor én nem őt altatom el, hanem inkább azt, amelyikről már három nap után kiderül, hogy nem bírja Nem vinnék el, vagy visszahoznák, mert ilyen is volt Látszik a kutyán, hogy valami nincs rendben nála, talán sokat verték, de talán már eredendően nem stimmel valami. De hogy ez sintértelep lenne? Hogy is mondjam... nem a mesékben kell élni, na!” R.J. 15 SintérteCep ßlniJ&vat
