Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. szeptember / 9. szám

N éhány hete új színfolttal gaz­dagodott a kerület üzleti po­tenciálja. A Lónyai u. 18/a- ban megnyílt a Lombard Áruház és Zálogház. Visszafogott, de izgalmasan elegáns utcai frontjával, esztétikus bel­ső tereivel megállásra, nézelődésre készteti az arrajárókat. Belépek, kö­szönnek, keresem az igazgatót. Rövid várakozás után betessékelnek egy eme­leti irodába. Az igazgató - aki, mint később megtudtam, a tulajdonos is - 37 éves fiatalember. Kedvesen fogad, Bíró Péter néven mutatkozik be. Első látásra a dinamikus vállalkozók új ge­nerációjából való.- Egy szép üzlet több vevőt vonz, ez nyilvánvaló. Am az ön áruháza egy­ben zálogház is, és bizony az utóbbira nem nagyon jellemző, hogy esztétikus külsejével próbálná becsalogatni az ügyfeleket. Úgy gondolom, az efféle helyekre megszorult emberek járnak, akik gyorsan akarnak lebonyolítani egy kínos ügyletet, és eszükbe sem jut, hogy még jól is érezhetnék ezalatt ma­gukat. Miért hát ez a nagy „felhaj­tás" ?- Az áruház működése a Dorothe­um mintáját követi. Ezen elnevezés egy_ szerveződés, az Osztrák Zálogház és Árverési Csarnok jelölésére szolgál, amelynek nem titkolt célja, hogy az egyik üzletformában el legyen bújtatva a másik. Bizonyos értelemben banki ügymenet zajlik nálunk, amelyben mindenkit egyenrangú ügyfélként ke­zelünk, tehát nem lehet semmiféle pe­joratív kicsengése annak, hogy ő zá­logházba jött. Bejön hozzánk, mert van egy pénzintézeti problémája. Tehát egy hitelt akar, amit megfelelő biztosí­tékok felmutatása esetén megkap tő­lünk, és ezzel bennünket is haszonhoz segít. Másként nem közelíthetünk eh­hez a kérdéshez. Ha arra építünk, hogy ő bajban van, természetesen feltornász­hatjuk a kamatokat, de mi ehelyett esetleg még engedünk is belőle, mert azt akarjuk, hogy máskor is hozzánk jöjjön. Ákár egy pulóvert hoz be, akár egy nyolckarátos brillkövet. Én ezt az irányvonalat tartom követendőnek. Az Uj bizományi a Lónyayban előtérben lévő áruházban minőségi árut kínálunk, a megszokottnál alacso­nyabb áron. Ez jó reklámtényező is. Zálogban általában nincsenek rossz minőségű áruk. Nem is fogadnánk el őket. Ezek értékesítése mellett persze kínálunk új termékeket is. Tudjuk, hogy nálunk nem a milliomosok vásá­rolnak elsősorban, de a ránk jellemző elegancia mindenkihez szól. Ébben az áruházban a vadonatúj csúcstechnikától a százforintos zsebrádióig mindent le­het kapni. Minden árfekvésben, min­den rétegnek van kínálatunk. Bútorral és nemesfémmel is foglalkozunk, és ezt a széles skálát egy kisáruház szint­jén próbálom biztosítani.- Milyen előzmények után kezdett ehhez a vállalkozáshoz? Milyen ta­pasztalatok alapján dönt úgy egy fia­talember, hogy meghatározó szereplő­je legyen egy bonyolult és üzleti szem­pontból kockázatosnak tűnő terület­nek?- Elég komoly szinten asztaliteni­szeztem, és bár a sport nagyon sok él­ményt adott, gondolnom kellett a to­vábbiakra is. Bár nem hagytam abba teljesen. Éppen itt, a Ferencvárosi Vasutasnál játszom, de már korántsem a régi intenzitással. Tizenöt évvel ez­előtt eljöttem a Bizományi Áruház Vállalathoz dolgozni. Itt indult egy zá­logbecsüs képzés, ahol huszadmagam- mal elindultam, és három év múlva négyen végeztünk. Nagyon szép tize­nöt évet töltöttem a vállalatnál, végig­jártam a szamárlétrát, mire úgy döntöt­tem, hogy a saját lábamra állok. Ter­mészetesen barátsággal váltunk el, na­gyon tisztelem és becsülöm a volt kol­légáimat, csak elismeréssel tudok ró­luk beszélni. Én tudom, hogy ember- feletti munkát végeznek, mert havi fix fizetésért iszonyatos embertömeget szolgálnak ki. Igyekeznek levezetni a hozzájuk betérők vélt vagy jogos indu­latait, mert hiszen nem szabad elfelej­teni, hogy többnyire feszült idegálla­potú emberek járnak zálogházba. Én egy új kezdeményezés irányítójaként felhasználhatom az ott szerzett negatív és pozitív tapasztalataimat, de ők zárt keretek között végzik a munkájukat, és így kötve vannak bizonyos szabályok­hoz. Én szabadabb vagyok, nekik vi­szont az egészet kellene megváltoztat­ni.- Hol tart most, milyen elképzelé­sei vannak a későbbiekre vonatkozó­lag?- A cégem, a Lombard Kft. az ügyfelek megelégedésére épít, más nem fontos. Emelt alaptőkével léte­zünk, a megfelelő banki háttérrel, te­hát a biztosítékunk mindenképpen megvan. Előbb csináltuk meg az érté­kesítő hálózatunkat, jelenleg négy vi­déki boltunk is van. A zálogtárgyak őrzésére nagyon komoly biztonság- technikai felkészültséggel rendelke­zünk. Banki követelményeknek meg­felelő trezorunk van, olyan mechani­kus és elektronikus védelemmel, amely Magyarországon még nem hasz­nálatos. Erre nagyon sok pénzt költöt­tünk, mert azt akarjuk, hogy aki ide behozza az értékét, az biztos legyen abban, hogy vissza is kapja. A saját jól felfogott érdekünkben még túl is biztosítottuk a bankfelügyeleti előírá­sokban foglaltakat. Alakulásunk óta az volt az elsődleges célunk, hogy zálog­tevékenységet folytassunk. Az arculat kialakításánál szerencsések voltunk. Az előttünk itt működött üzlettől örö­költünk némi belső tér- és színösszeál­lítást, nekem ezt csak kiegészítenem kellett. Barátságosabbá alakult, hiszen ezért van a szökőkút és a pálmák. Eb­ben a légkörben én is jobban érzem magam. Üzletkötéseinknél nem ra­gaszkodunk mereven a sémákhoz, mondhatom azt is, hogy hajlandók va­gyunk saját kezelési költségünk terhé­re is engedményeket adni. A törzskö­zönséget feltétlenül kiemeltén kezel­jük. Az áruház szintjén törzsvásárló kártyákat bocsátunk ki, A, B és C fo­kozatút, tehát az attól függ, hogy ki mennyiért vásárolt, és ezzel 5, 10 és 15%-os kedvezményt biztosítunk ré­szükre, egy éven keresztül. Nincsenek különösebb ambícióim, nagyravágyó terveim. Legyen a cégem maradandó, álljon meg sok lábon, hosszú távon is, dolgozni tudjanak nálam az embe­rek, legyen itt egy jó csapat. Nem tu­dom, hogyan változunk, de sohasem fogom megakadályozni a cégem fejlő­dését. Az legyen, amivé lehet, amivé képességeink teszik. Ha a cégem erős, akkor én is erős vagyok. Nem járok 12 méteres limuzinnal, de van felesé­gem és három gyermekem. Ha szüksé­ges, én is beülök a becsüsi székbe, sőt, még örülök is neki. Megbízható munkatársaim vanak, nyugodtan elme­hetek a családommal nyaralni. Persze mindenki hibázhat, de egy jó közös­ségben ezeket a hibákat egyszerűbb el­kerülni, vagy esetleg kijavítani. A fe­leségem 10%-ban a tulajdonostársam is, nem gyűjtögetünk, nem szórjuk a pénzt. Van egy házunk és egy nyara­lónk. Azt szeretném, ha nem én, ha­nem a cég és az áruház lenne a valóban érdekes téma. Szívesen maradok a hát­térben, mert ez is azt jelentené, hogy a cégem jól prosperál. De semmi takar- gatnivalóm nincsen. G.S. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom