Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. szeptember / 9. szám
Kultúrkör Történelem - ezerért Nem gazdag a Ferencvárosi önkormányzat sem, akárcsak a többi önkormányzat. A pénz, amivel gazdálkodhat, látványos beruházásokhoz, busás jövedelmet hozó vállalkozásokhoz kevés. A képviselőtestület anno azért gondolkodott úgy, hogy lehetőségein belül sokat áldoz a kulturális terület fejlesztésére, legfőképp az iskolákra. A kerületben 1991 óta valamennyi önkormányzati fenntartású általános iskolában ingyen juthatnak tankönyvekhez, tanszerekhez a gyerekek. Természetesen a pénz, ami 1991-ben még elegendő volt, ma már aligha fedezné a tanévkezdés költségeit.- Hihetetlenül megdrágultak a tankönyvek - mondja Tóth Antal, a Humán- szolgáltató Iroda vezetője. - Például, hogy egy általános iskolás gyerek történelmet tanuljon, mondjuk, az ötödik osztályban, kereken ezer forintot jelent. És csupán egy könyvről meg egy munkafüzetről van szó. A harmadik osztályban a magyar nyelv és az irodalom tanuláshoz szükséges könyvek, füzetek ára az ezerötszáz forintot meghaladja. Sajnos, ma már teljesen természetes, hogy egy-egy általános iskolai tankönyv több mint ötszáz forintba kerül. Szóval, kész vagyon egy gyerek tanévkezdése. És akkor képzeljük el azt a családot, ahol két-három gyerek is iskolás.- Az önkormányzatnak mennyi pénzébe kerül az iskolakezdés?- Az idén huszonötmilliót költünk tankönyvekre, tanszerekre. És bizony ez az összeg még jóval tíz millió alatt volt. A problémán olyképpen igyekezünk segíteni, hogy a tanszereket, könyveket nagykereskedelmi áron szerezzük be, így legalább negyven százalékkal olcsóbb minden. De így is óriási összegről van szó. Sajnos, a mai könyvek minősége nem olyan, hogy azokat a következő évben is használhassa valaki. Persze, manapság talán a gyerekek is hanyagabbul kezelik a könyveket, mint a régebbi generációk. Tudni kell azt is, hogy a szakma évente kicseréli a könyveknek legalább a felét. Az elmúlt öt évben például öt különböző történelemkönyvből tanultak a gyerekek, és nem csupán a politikai változások következtében.- Az oktatás költségei nem merülnek ki a tankönyvek, tanszerek vásárlásával. Mondhatnánk, ez az összeg akár el is hanyagolható. Mire elég a költségvetésből biztosított fejkvóta ?- Nem sok mindenre. Egy óvodás gyerekre jutó fejkvóta huszonnégy, az általános iskolásokra jutó fejkvóta ötvenezer forint. Ezzel szemben nyolcvan-kilencvene- zer forintba kerül egy-egy gyermek oktatása, nevelése. A bölcsődés gyermek ellátása több mint kétszázezer forintba kerül, és tudni kell, hogy a bölcsődék működtetéséhez egy fillért nem kap az önkormányzat. Ezt nekünk kell kigazdálkodnunk.- Hány elsőosztályos lesz az idén?- Ezerhatszáz körül.- Minden gyereknek jut iskolapad?- Jut, sőt! Az általános iskolai gyer- mekléjszám lassan, de folyamatosan csökken. Úgy tűnik, ez a folyamat megállíthatatlan, de látványos zuhanásra nem kell számítanunk, mint ahogy a főváros más kerületeiben.- Milyen állapotban vannak az intézmények?- Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk ebben a pillanatban, mert az elmúlt években az összes komoly felújítás megtörtént. Az idén sokkal rosszabb anyagi feltételek álltak rendelkezésünkre, de csak az olyan munkára kellett figyelnünk, amelyeknek elmaradása veszélyt jelentett volna. Fejlesztési terveinkben szerepel egy uszodaépítési program. Három tanuszodát tervezünk a kerületben, hogy valamennyi ferencvárosi gyerek rendszeresen járhasson úszni. Bízunk benne, hogy már a napokban megindul a Toronyház utcai tornaterem építése.- Rengeteg megoldandó feladatot hárított az önkormányzatokra a régi kormány, és pénzt „elfelejtett" adni hozzá. Mégis, a kerület különösen sokat áldoz a kulturális szférára, túl az oktatás támogatásán...- Valóban. De nem sok választási lehetőségünk van. Sok-sok terület igényel orvoslást például, volna mit tenni a szociálpolitika területén is, a lakáshelyzeten is javítani kellene. De ezek olyan területek, amelyekhez egy önkormányzat nem rendelkezik kellő anyagi háttérrel. Vagy itt van a munkanélküliség kérdése... Ezek mind-mind olyan problémák, amelyeket átfogóan, az egész országra kiterjedően kell rendezni, helyi szinten csak tüneti kezelés történhet. Mert gondoljunk bele: ha Debrecenben megoldanák mondjuk a hajléktalanok problémáját, akkor az ország minden részéről odasereglenének a hajléktalanok - és ezzel végül semmit sem oldottak volna meg. Kultúrára költeni viszont nem meddő vállalkozás. Ez az önkormányzat nem sajnálja a pénzt a művelődési házaktól, nem kényszeríti rá azokat a minden áron történő pénzszerzésre. így egy művelődési háznak nem a bevétel növelése az elsődleges célja, hanem a szakmai feladatok megoldása. És ez komoly változás a korábbiakhoz képest. Szép számmal találkozhatunk olyan rendezvényekkel, amelyeken a belépődíj jelképes csupán. Tehát szó sincs olyasmiről, hogy egy-egy rendezvénynek fedezni kell mondjuk a villanyszámlát. Arról van szó, hogy a lakosság számára megfizethető programokat kínáljunk. És kulturális programokat kínáljunk. Mert bizony korábban előfordult, hogy a művelődési ház egyik szintjét bérbeadták, és iroda működött ott. A kultúra számára tehát nem létezett. Sikerült túllépni azon a szemléleten és gyakorlaton, hogy a kultúrát mint üzleti vállalkozást tekintsük, és a kulturális rendezvények kimerüljenek a koszorúzásokban. Örömmel támogatjuk azokat a szervezeteket, civil szerveződéseket, kezdeményezéseket, - sőt, magánszemélyeket is -, amelyek valamilyen értéket tudnak létrehozni. S, úgy gondolom, az önkormányzatnak figyelni kell a tulajdonában lévő helyiségek funkciójára. Például, hogy ne szűnjenek meg könyvesboltok, hanglemezboltok. Nem szabad csupán a piaci gondolkodást szem előtt tartani. Igaz, manapság legjobb üzlet kocsmát üzemeltetni, és a kocsmák száma az utóbbi években csak nőtt. Ez az önkormányzatnak is bevételt jelent, de meg kell találni és tartani a helyes arányokat. H.Á. Vége a vakációnak 8
