Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. augusztus / 8. szám
Sporttábor - hitelbe V endel utca 10. Sokaknak bizonyára ez nem mond semmit. Csak utcanév és házszám. Pedig az a sokablakos épület, amelyik e cím alatt található, jó néhány felnőtt és gyermek örömére szolgál. Sportcsarnok. S hogy többet is megtudjunk róla, felkerestem Takács Gyulát, a csarnokot üzemeltető egyesület elnökét és munkatársát, Tóthné Keszler Katalint.- A csarnok eredetileg a Leövey Gimnázium számára is épült, ám a jelenlegi önkormányzat pályázatot írt ki önfenntartó üzemeltetésű sportcentrum kialakítására - mondja Takács Gyula. - Megpályáztuk, megnyertük, s a kezdeti zökkenők óta folyamatosan telt házzal üzemelünk. Reggeltől késő délutánig a gimnáziumé a terep, utána az iskola, majd a saját szakosztályaink (kézilabda, kosárlabda, karate és triat- lon) következnek, az esti órákban pedig a bérlőink kerülnek sorra: női kondicionáló torna, aikidó-, karate-, gyermekfoci- és kosárlabda edzésekkel. Az így befolyó pénzekből kellene fedeznünk az üzemeltetési költségek jelentős részét, a karbantartást és a fejlesztést is. Ez persze képtelenség, szerencsére vannak támogatóink, mint a Gutenberg Unokái, a Thira Bijou Kft., a Rimi M-S Security, a Negyven félkarú Kft., az FTC és Thomka képviselő úr, aki képviselői tiszteletdíját rendszeresen az egyesületünknek utalja át.- Az épületben van egy nagycsarnok, az emeleten egy tornaterem, az udvaron pedig egy nem méretes kézilabdapálya, amit kerékpározásra is használunk, s amit már mi alakítottunk ki. A tervekhez képest minden helyiség kisebbre sikeredett, de mire elkezdődött az építkezés, már csak ekkorára futotta a meglévő pénzből. Kár, mert úgy volt, hogy lesz itt uszoda, ki volt jelölve a helye is, aztán... Talán majd egyszer...- A kezdetektől fogva nagy gondot fordítunk az utánpótlás nevelésre s ezzel együtt a környékbeli gyerekek ideszoktatá- sára. Ez eleinte nem ment könnyen, de ma már az is itt sportol közöttünk, aki korábban féltéglákkal verte ki a csarnok ablakait unalmában - mondja Tóthné Keszler Katalin mosolyogva.- Nálunk csak olyan emberek dolgoznak, akik szeretik a gyerekeket. Egyik gondnokunkat olyannyira bizalmukba fogadták, hogy vannak, akik neki mutatják meg a házifeladatot, hozzá viszik az ellenőrzőjüket, neki mondják fel a leckét. Azt akarjuk, hogy a gyerekek ne az utcán csellengjenek, hanem ide jöjjenek, és érezzék itt jól magukat. Nemcsak az a célunk tehát, hogy erősödjenek és megtanuljanak kézilabdázni, hanem legalább egy kis időre kiszakadva környezetükből, ne csak azt lássák és tapasztalják, ami otthon körülveszi őket. Feszült családi légkörből jönnek, sok munkába került és kerül ma is, mire elérjük, hogy például konfliktus esetén ne rögtön az öklüket használják.- Azt adják vissza, amit otthon kapnak: verik, hát ők is verekednek, kiabálnak velük, hát ők is kiabálnak. Itt a sportpályán nemcsak ízelítőt kapnak a közösségi életből, hanem megszűnnek a „nemzetiségi ellentétek” is, hogy ki cigány s ki nem. Pedagógusoktól tudjuk: akik idejárnak, az iskolában is könnyebben kezelhetőek.- Szponzoraink és az önkormányzat anyagi támogatása tette lehetővé, hogy idén nyáron, jelképes összegért sportnapközit tudtunk szervezni. A négy hét alatt kb. 110 gyerek tartózkodott itt. A napközi két sportágra, a kézilabdára és a triatlonra épült, de tartottunk angol oktatást és többször mentünk strandra is. Ezeken a napokon alaposan megnőtt a létszám, hiszen sok gyerek máskor nemigen jut el strandra.- A környék és a kerület nem arról K rés, hogy jómódú emberek lakják. Bizoiv volt olyan gyerek, aki reggel behozott 10 forintot: ennyi volt otthon, ezért ittmarad- hat-e? Akadt, aki a gyülekezőnél odajött: itt van az öccse, jöhet-e ő is? És a barátja? De volt olyan is, aki egy idő után már nem járt el a programjainkra, ellenben minden délben megjelent, mert tudta, hogy akkor indulunk ebédelni. Leült a kapuban és várta, hogy befér-e a „csapatba”? Szerencsére a Thaly utcai óvodával - ahová ebédelni jártunk - igen jó a kapcsolatunk, és ha többen is mentünk a befizetett létszámnál, akkor se maradt éhen senki.- Most Tatára készülünk sporttáborba, ahová szintén kerületi gyerekeket viszünk. Szervezéskor azonban kénytelenek voltunk levelet írni a szülőknek, miszerint 18
