Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. augusztus / 8. szám

Kofatüntetés a Közraktár utcánál B udapest egyik ékessége, a Vámház körúti Nagyvásár­csarnok három éve bezárt. Teljes felújítása négymilliárd forintba került, de mostanra már megszépülve várja a nyitás napját. Az eladók és vá­sárlók között kialakult már-már családi­as viszonyt (sokan évek óta ugyanattól a zöldségestől vagy hentestől vásárol­nak) feltehetően megújítja majd a szebb környezet, a háttérben azonban jogos indulatok dúlnak, amelyek kö­vetkezménye, hogy a Kereskedelmi Ka­mara július 14-én, 12 és 13 óra között munkabeszüntetést hirdetett. A Kamara elnöke, Kmetty Ágoston szerint a Fő­városi Önkormányzat előző napi köz­gyűlésén hozott határozat késztette a pi­aci dolgozókat erre a lépésre. A vásár­lók az árusokkal szimpatizálnak. Van olyan dolgozó, aki ötvennégy éve áru­sít ezen a helyen, és most kétségbeeset­ten, tehetetlenül várja a helyzet javulá­sát. A demonstráción Kmetty Ágoston válaszolt kérdéseimre.- Miért tartják elfogadhatatlannak az önkormányzat döntését?- Mi, aki harminc-negyven éve még nagyszüleinktől örököltük csar­nokbéli helyeinket, azzal a feltétellel költöztünk ki onnan, hogy a munkála­tok befejezése után reális feltételek sze­rint mehetünk vissza. Most viszont ki­derült, hogy nekünk, alapvetően jogo­sultaknak többet kell fizetnünk a saját helyeinkért, mint azoknak, akik nyílt árverésen, az utcáról jutottak üzletek­hez.- Mennyit kellene fizetniük?- A Fővárosi Önkormányzat erede­ti ajánlata az üzletekre 60 ezer forint négyzetméterenként, míg a pincék és raktárak négyzetméterenkénti ára 30 ezer forint volt. Ezt, bár méltánytalan­nak tartottuk, de elfogadtuk, mert úgy éreztük, hogy nekünk is hozzá kell já­rulnunk a Nagycsarnok felújításához. Tegnap este (július 13-án - a szerk.) viszont a beleegyezésünk nélkül szüle­tett egy döntés, amely szerint az üzle­tek és a raktárak négyzetméterenkénti díja is egységesen 76 ezer forint lesz. Ez számunkra elfogadhatatlan, hiszen így többet kell fizetnünk, mint azok­nak, akik sohasem dolgoztak itt. Kér­dem én, hol van akkor a mi visszaköl- tözési jogosultságunk, ki veszi figye­lembe azt, hogy amikor ebbe a lóistál­lóba kiköltöztünk, 200 millió forintért tettük ezt a területet egyáltalán használ­hatóvá? Most aláírattak velünk egy papírt, hogy mindent le kell bontani és elszállítani, az „istállót” pedig eredeti állapotában kell visszaadnunk. Ráadá­sul a Csarnokba semmit sem vihetünk vissza.- Valamennyi őstermelő résztvesz a demonstrációban?- Igen, mindenkivel személyesen beszéltünk, hiszen ez az ő érdekük is, ők is vissza akarnak költözni. Úgy ér­zem, képesek vagyunk meggyőzni a vásárlókat arról, hogy ez értük is törté­nik. Az új Nagycsarnokban 600%-kal kívánják megemelni a helypénzt. Mi nem háríthatjuk ezt a vásárlókra akkor, amikor az embereknek nincs pénzük. Ugyanúgy kapható nálunk most is 1-2 forintos hegyespaprika meg 24 forintos krumpli, mint tíz évvel ezelőtt. A fő­város vezetése fel kell, hogy figyeljen ránk, hiszen nekik is érdekük a közel­látás. Ha ez Kádáréknak fontos volt, akkor most, a demokráciában miért nem az? Demszky úr kaphatott kedvez­ményes lakásvásárlási hitelt, minket meg rákényszerítenek egy 27%-os bankkölcsönre, és még az üzleteink dí­jait is megemelik. Ennyi pénzért már tulajdonjogot lehet kapni, és nem kell még helypénzt is fizetnünk, nem kell eltartanunk többszáz városi alkalmazot­tat.- Ha ennek a tüntetésnek nem lesz eredménye, akkor mi a következő lé­pés? 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom