Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. június / 6. szám
A Legboldogabb idő A játékok párhuzamosan folynak: az udvaron tornaóra, a gyerekek rúgják a búrt - az osztályteremben dráma... Anno ritka csúf, sivár betoniskolákat voltak képesek tervezni és építtetni a „mesterek", ez alól a Vajda János nevét viselő gimnázium és újreál iskola sem kivétel. A sivárság azonban feloldható, ha az életet megtöltjük tartalommal. Játsszunk például Szophoklészt. Dionüsszosz-ünnep van, és a Dionüssziához hozzátartozik a játék. Dionüsszosz tehát színházba megy, áldozatot mutatnak be neki, és aztán megnézi Szophoklészt... A gyerekek hat fős csoportokat alkotnak, és különböző variációkban adnak elő egy- egy konfliktust az Antigonéból. A bemutatók után Kerényi Mária és Mezei Erzsébet tanárnőkkel, Melovics Zsuzsa, Barkóczi Krisztina és Kemenczei Tamás diákírókkal beszélgetünk.- Drámapedagógiai diákírók, versmondó verseny, színjátszó kör, népitánc együttes, iskolaújság - és hadd ne soroljuk, mi minden van itt. Talán tehetségkutatásra adták a fejüket?- Nem - mondja Mezei Erzsébet. - Az én pedagógiai hitvallásom az, hogy a kreativitást kell megtalálni és fejleszteni a gyerekekben. Persze, ha odafigyelünk, találunk nagyon tehetséges gyerekeket is. A dráma- pedagógiát nevelési szándékkal műveljük. Aki pedig írogat, és foglalkozunk vele, talán közelebb kerül az irodalomhoz. Nekem van egy „mániám”, és ez József Attila, szeretném, ha az ő költészetét minél jobban megismernék a fiatalok.- Nem tehetségkutatásról van itt szó - veszi át a szót Kerényi Mária. - Mi felkínálunk valamilyen lehetőséget, a gyerekek igényeihez alkalmazkodva. De nem elég az, hogy én tudok valamit, és szeretném azt átadni. Azt is kell, hogy a gyerekeket érdekelje az a dolog, illetve úgy kell előadni magam, hogy a gyereket érdekelje. Én gyakran érzem problémának, hogy időnként többet kínálunk, mint amennyivel a gyerek képes élni. A fiatalokat be lehet lelkesíteni, de amikor már dolgozni is kell, kezdődik a lemorzsolódás. A másodikos gimnazista Kemenczei Tamás diákköltő.- Költő akarsz lenni?- Ne túlozzunk, egyelőre még csak kontárkodom. Próbálkozik az ember. Amit érzek, azt leírom.- Immáron negyedszer temették újra József Attilát. Kinek mi erről a véleménye? Kemenczei Tamás: Hogy újra megadják neki a tisztességet, az rendben volna, de azt nem tartom jónak, hogy egy ember földöntúli nyugalmát megbolygatják. A lányok csatlakoznak Tamás véleményéhez. Mezei Mária tanárnő annyit mond: szegény József Attila Annyit bántották már... Az immár harmadik évfolyamába lépő iskolaújság szerkesztői közül Herpich Zsuzsát és Barkóczi Krisztinát kérdezem, miért akarnak újságírók lenni. Hiszen annyi más normális pálya, hivatás van az újságíráson túl... A lányok visszakérdeznek: például mi? No, ez fogas kérdés, ne is feszegessük tovább. Érzem, látom, hogy ezek a gyerekek belekóstoltak valamibe, megérezték a szavak ízét, a‘ tartalmas tevékenység boldogító hatását. Boldog kamaszkor. Játék és munka között még nincs különbség. h. á. Háromszáz kisgyermek érezte jól magát május 14-én a Vágóhíd utcai óvodában rendezett harmadik ovifesztiválon. A kicsik nagy átéléssel adták elő a „Holle anyó” című mesejátékot. A sikeres rendezvényen volt ingyenes büfé, zsíroskenyér, üdítő és jégkrém. Hogy van Polgármester úrfi? Egy szerdai délután csináltunk interjút a nemrég megválasztott diákpolgármesterrel. Mikor meglátogattuk, éppen zenekarával próbált, de azért szakított ránk időt. Először is a választással kezdtük...- Miért indultál ezen a választáson?- Hallottam, hogy van egy ilyen lehetőség és elindultam.- Hosszú ideig írtad a pályázatot?- Nem, egy éjszaka alatt készen volt.-Ésa beszéd?- Arra is írtam valamit, de aztán nem tetszett, és mondtam, ami eszembe jutott a parkosításról, környezetvédelemről, az utak javításáról, a parkolók rendszerének újításáról, a diákok helyzetének javításáról stb...- De ezek szerint jól sikerült.- Igen, szerencsére.- És mit csinálsz valójában?- Amit a nagyok! SEMMIT! Aztán a zenével folytattuk...- Mióta van a Barakka nevű együttesetek együtt?- Szeptember óta, de sajnos, most már nem tudunk rendszeresen próbálni. Hatan kezdtük, négyen maradtunk. Addig szeretnénk együtt maradni, míg lehet.- Hány számot írtatok?- Tizenkettőt. De nem lehet rámondani, hogy ezek mind ilyen vagy olyan típusú zenék. Sokféle műfajt játszunk. Szeretnénk sok helyen fellépni.- Hol láthatunk titeket legközelebb?- Május 6-án Érden lépünk fel.- Egyébként milyen zenét szerettek?- A dallamosat, ezen belül heavy métáit, punkot, Sex Pistolst, Tankcsapdát stb. De mi úgy gondoljuk, hogy ezt nem szabad komolyan venni, mert akkor már más. lesz az egész. így szórakozunk is és dolgozunk is vele. Kökényesi Eszter 22
