Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. január / 1. szám

Évzáró beszélgetés dr. Gegesy Ferenc polgármesterrel „Remélem, jövőre többen érzékelik a javulást” ra hivatkozott, hogy most lakáshoz jut­hatna, ha valaki bizonyos időre a nevét kölcsönadná. Bérlőként bejelentkezne, a lakást - az ő pénzén - megvenné, majd papíron neki eladná. Általában ötvenezer forintért, de néha ingyen is találtak segí­tőkész ismerőst. A lakásokra aztán új­sághirdetéssel, titkosított telefonszám­mal könnyen találtak vevőket. Mint kiderült a maffia székhelye a Jó­zsef Attila lakótelepen volt, az így el­adott lakások is mind ott vannak - ame­lyekről eddig tudunk! a nevüket adó személyek pedig 2-3 hónapon belül elő­kerültek és mindent elmeséltek. Jelenleg a Fővárosi Ügyészségen van az ügy, 11 elkövető ellen van vádemelési javaslat, az eddig felmerült kár pedig meghaladja a tízmillió forintot. A gyanúsítottak nevét a személyiségi jogok védelmére való hivatkozással szándékosan nem mondom, itt a hivatal­ban rajtam kívül nem is tudja senki. Ami azért is fontos, mert az ügy nincs még teljesen lezárva, még mindig vannak hi­ányzó láncszemek. Annak a dolgozónak, aki az ügyiratokat gondatlanul kezelte felmondtunk, a hamis kiutaló határozato­kat bevontuk.- Mi lesz azokkal, akik a lakásokat végül megvásárolták?- Ezt még nem lehet pontosan tudni. Az egész jogügylet egy semmisnek szá­mító kiutaló határozattal kezdődik, tehát az azt követő vásárlás sem tekinthető törvényesnek, hiszen az eladó valójában nem is volt tulajdonos. Egy ilyen ügyet abban az esetben, ha pl. egy autóról van szó, sokkal könnyebb elintézni, mert az illetőt a lopott autóból kiszállítják, az au­tót lefoglalják, ő pedig szaladhat kártérí­tésért ahhoz, akitől az autót vette. A lakások jelenlegi tulajdonosait be­csapták - bár nekik is nyilván feltűnt az irreálisan alacsony ár -, és jelenleg ez az otthonuk. Nekünk mégis mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezek a lakások az önkormányzat tulajdo­nába visszakerüljenek. Eddig biztosan 9 ilyen lakásról tu­dunk, de a továbbiakban is minden gyanús lakásügyet át fogunk vizsgálni, és bizonyos megszorításokat alkalma­zunk a további csalások megakadályo­zására. Ezúton óva inteném a Ferencváros olva­sóit attól, hogy a megkérdezésünk nélkül vásároljanak olyan lakást, amelynek el­adója az elmúlt egy-két évben, de főként 1992-ben lett bérló' ill. tulajdonos. Inkább jöjjenek be tájékozódni az elidegenítési csoporthoz, vagy akár személyesen hoz­zám, vagy kollégáim bérmelyikéhez, ne­hogy csalók kezébe kerüljön a pénzük. Mérész Katalin A ferencvárosi önkormányzat 1993. évi működésének értékelésére kértem Gegesy Ferenc polgár- mestert. Beszélgetésünkben a kerület legégetőbb gondjairól s azok enyhítésé­nek módjairól esett a legtöbb szó. Kriti­kusan és önkritikusan vettük szemügyre az önkormányzati testületi üléseken szü­letett döntéseket. A korábbi időszak győ­zelmi jelentései helyett most egy töpren­gő, a realitásokkal számotvető testületi vezető „évzáró mérlegét” ismerheti meg az olvasó.- Melyek voltak a múlt év legnagyobb önkormányzati harcai?- A kiemelkedő eredmények csak több év után mutatkoznak. Tipikus példája ennek a Közép-Ferencváros rehabilitáci­ója, amit talán a legnagyobb sikerként könyvelhetünk el. Két éve folynak az előkészületek, az építkezés tavasszal in­dul. Az eddig erre fordított munkából a lakosság még vajmi keveset érzékelhe­tett, mindössze két épület rehabilitáció­ja készült el. Igen előnyös szerződése­ket kötöttünk a tervezővel, a kivitele­zőkkel s meggyőződésem, hogy a terü­let újjáépítése után az egész környéken felértékelődnek az ingatlanok. Lesz itt szálloda, tervezői irodaház és önkor­mányzati lakások is készülnek, az épü­leteket felújítjuk. Szintén sikerként értékelhetjük az or­vosi ellátás javulását, megújult a köz­ponti kerületi rendelőintézet, új berende­zést, műszereket kapott s ugyanígy a körzeti rendelők ellátottsága is jobb lett. Kudarcként könyvelem el, hogy remé­nyeink ellenére nem tudtuk felszámolni azt az irdatlan ügyirathalmazt, ami a la­kásosztályon gyűlt össze a korábbi évek­ben. Ezt a terhes örökséget idén nem tudtuk eltüntetni, a feladat átnyúlik 1994 első felére.- A testületi ülések többnyire békésen zajlanak, hangos botrányoktól mente­sen. Ekkora az egyetértés vagy az ön példamutató - ha megjegyezhetem, né­ha túlzott - türelme a magyarázat?- Normális menetben zajlanak az ülé­sek, természetesen vitákkal és időnkét elhúzódó döntésekkel. Hadd idézzek erre is egy példát. A József Attila lakótelep telefonfejlesztéséről kellett volna hatá­roznunk, ám sokan nem értették, miért kell az ott lakóknak negyvenöt ezer fo­rintot fizetniük egy vonalért, miközben a belső területeken korábban tizenkét ezer forintért jutottak hozzá. Kiderült, hogy a MATÁV-nak ez az új ára s nem a terület miatt ekkora az összeg. Ha jobban tájé­kozódunk, már az első ülésen megszület­hetett volna a régen várt döntés. Azt kell mondanom, ez az eset a kivé­tel, időben születnek a határozatok s azok minőségében nem találok kivetni­valót. Nincs okunk szégyenkezni. Annál is kevésbé, mert míg sok önkormányzat­ról olvashatunk, hallhatunk, riasztó híre­ket, ránk nem jellemző a pártok közötti torzsalkodás. A szavazatok sem mutat­nak párttagozódást, mi itt - termé­szetesen a személyi kérdések kivételével - ügyekről és nem pártérdekekről vitá­zunk, döntünk. Képviselőink „ferencvá­rosiul” gondolkodnak. Az eredmény az ideálistól talán sokszor elmarad, de a reálisnak megfelel.- Úgy tudni, legtöbbször a Fidesz kép­viselőivel van vita. Korosztályi vagy politi­kai ütközésnek minősítené ezt inkább?- Inkább nemzedéki súrlódásnak vé­lem. A fiatal demokraták többsége való­ban fiatal, munkahelyi tapasztalattal alig rendelkeznek. Ebből adódóan azután né­ha olyan, ragyogónak tűnő javaslattal el­fogadhatónak látszó megoldással állnak, elő, ami sajnos megvalósíthatatlan. Az MDF és az SZDSZ képviselői is meg­osztottak egy-egy kérdésben, hiszen van aki inkább a piacgazdaságot részesíti előnyben, másoknak a szociális érzé­kenysége erősebb. Alkalmanként vannak ütközéseink a fővárosi önkormányzattal is, de mindezek a konfliktusok kulturált keretek között zajlanak. Örömmel vettük, hogy amikor október 23.-án szoboravatásra invitáltuk az or­szág vezetőit, valamennyi pártot és 56-os szervezetét, kivétel nélkül elfogadták, vagy levélben köszönték meghívásunkat.- Mit remél 1994-tól?- Mindenekelőtt a lakásgondok és a szo­ciális feszültségek enyhülését, az ország gazdaságának kilábalását válságból. Konk­rét tervünk az Aszódi úti lakótelep rekonst­rukciója. Saját költségre elvégezzük a köz­műcseréket, a szerkezeti munkákat. Közös gépkocsiparkolókat építünk. Mindezt a la­kók képviselőinek bevonásával, egyéni kí­vánságokat teljesítve. Jövőre is szervezünk új szociális segí­tő szolgálatokat a meglévők mellé és szeretnénk a segélyeket növelni illetve kiterjeszteni. Három városrészben egy- egy uszodát építünk. Terveink megvaló­sítása azonban nemcsak rajtunk múlik, elengedhetetlen, hogy végre megálljon a gazdasági visszaesés. Ha ez megtörténik, akkor remélem, többen fogják érzékelni kerületünkben a javulást. Kékesi Katalin 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom