Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. január / 1. szám
Évzáró beszélgetés dr. Gegesy Ferenc polgármesterrel „Remélem, jövőre többen érzékelik a javulást” ra hivatkozott, hogy most lakáshoz juthatna, ha valaki bizonyos időre a nevét kölcsönadná. Bérlőként bejelentkezne, a lakást - az ő pénzén - megvenné, majd papíron neki eladná. Általában ötvenezer forintért, de néha ingyen is találtak segítőkész ismerőst. A lakásokra aztán újsághirdetéssel, titkosított telefonszámmal könnyen találtak vevőket. Mint kiderült a maffia székhelye a József Attila lakótelepen volt, az így eladott lakások is mind ott vannak - amelyekről eddig tudunk! a nevüket adó személyek pedig 2-3 hónapon belül előkerültek és mindent elmeséltek. Jelenleg a Fővárosi Ügyészségen van az ügy, 11 elkövető ellen van vádemelési javaslat, az eddig felmerült kár pedig meghaladja a tízmillió forintot. A gyanúsítottak nevét a személyiségi jogok védelmére való hivatkozással szándékosan nem mondom, itt a hivatalban rajtam kívül nem is tudja senki. Ami azért is fontos, mert az ügy nincs még teljesen lezárva, még mindig vannak hiányzó láncszemek. Annak a dolgozónak, aki az ügyiratokat gondatlanul kezelte felmondtunk, a hamis kiutaló határozatokat bevontuk.- Mi lesz azokkal, akik a lakásokat végül megvásárolták?- Ezt még nem lehet pontosan tudni. Az egész jogügylet egy semmisnek számító kiutaló határozattal kezdődik, tehát az azt követő vásárlás sem tekinthető törvényesnek, hiszen az eladó valójában nem is volt tulajdonos. Egy ilyen ügyet abban az esetben, ha pl. egy autóról van szó, sokkal könnyebb elintézni, mert az illetőt a lopott autóból kiszállítják, az autót lefoglalják, ő pedig szaladhat kártérítésért ahhoz, akitől az autót vette. A lakások jelenlegi tulajdonosait becsapták - bár nekik is nyilván feltűnt az irreálisan alacsony ár -, és jelenleg ez az otthonuk. Nekünk mégis mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezek a lakások az önkormányzat tulajdonába visszakerüljenek. Eddig biztosan 9 ilyen lakásról tudunk, de a továbbiakban is minden gyanús lakásügyet át fogunk vizsgálni, és bizonyos megszorításokat alkalmazunk a további csalások megakadályozására. Ezúton óva inteném a Ferencváros olvasóit attól, hogy a megkérdezésünk nélkül vásároljanak olyan lakást, amelynek eladója az elmúlt egy-két évben, de főként 1992-ben lett bérló' ill. tulajdonos. Inkább jöjjenek be tájékozódni az elidegenítési csoporthoz, vagy akár személyesen hozzám, vagy kollégáim bérmelyikéhez, nehogy csalók kezébe kerüljön a pénzük. Mérész Katalin A ferencvárosi önkormányzat 1993. évi működésének értékelésére kértem Gegesy Ferenc polgár- mestert. Beszélgetésünkben a kerület legégetőbb gondjairól s azok enyhítésének módjairól esett a legtöbb szó. Kritikusan és önkritikusan vettük szemügyre az önkormányzati testületi üléseken született döntéseket. A korábbi időszak győzelmi jelentései helyett most egy töprengő, a realitásokkal számotvető testületi vezető „évzáró mérlegét” ismerheti meg az olvasó.- Melyek voltak a múlt év legnagyobb önkormányzati harcai?- A kiemelkedő eredmények csak több év után mutatkoznak. Tipikus példája ennek a Közép-Ferencváros rehabilitációja, amit talán a legnagyobb sikerként könyvelhetünk el. Két éve folynak az előkészületek, az építkezés tavasszal indul. Az eddig erre fordított munkából a lakosság még vajmi keveset érzékelhetett, mindössze két épület rehabilitációja készült el. Igen előnyös szerződéseket kötöttünk a tervezővel, a kivitelezőkkel s meggyőződésem, hogy a terület újjáépítése után az egész környéken felértékelődnek az ingatlanok. Lesz itt szálloda, tervezői irodaház és önkormányzati lakások is készülnek, az épületeket felújítjuk. Szintén sikerként értékelhetjük az orvosi ellátás javulását, megújult a központi kerületi rendelőintézet, új berendezést, műszereket kapott s ugyanígy a körzeti rendelők ellátottsága is jobb lett. Kudarcként könyvelem el, hogy reményeink ellenére nem tudtuk felszámolni azt az irdatlan ügyirathalmazt, ami a lakásosztályon gyűlt össze a korábbi években. Ezt a terhes örökséget idén nem tudtuk eltüntetni, a feladat átnyúlik 1994 első felére.- A testületi ülések többnyire békésen zajlanak, hangos botrányoktól mentesen. Ekkora az egyetértés vagy az ön példamutató - ha megjegyezhetem, néha túlzott - türelme a magyarázat?- Normális menetben zajlanak az ülések, természetesen vitákkal és időnkét elhúzódó döntésekkel. Hadd idézzek erre is egy példát. A József Attila lakótelep telefonfejlesztéséről kellett volna határoznunk, ám sokan nem értették, miért kell az ott lakóknak negyvenöt ezer forintot fizetniük egy vonalért, miközben a belső területeken korábban tizenkét ezer forintért jutottak hozzá. Kiderült, hogy a MATÁV-nak ez az új ára s nem a terület miatt ekkora az összeg. Ha jobban tájékozódunk, már az első ülésen megszülethetett volna a régen várt döntés. Azt kell mondanom, ez az eset a kivétel, időben születnek a határozatok s azok minőségében nem találok kivetnivalót. Nincs okunk szégyenkezni. Annál is kevésbé, mert míg sok önkormányzatról olvashatunk, hallhatunk, riasztó híreket, ránk nem jellemző a pártok közötti torzsalkodás. A szavazatok sem mutatnak párttagozódást, mi itt - természetesen a személyi kérdések kivételével - ügyekről és nem pártérdekekről vitázunk, döntünk. Képviselőink „ferencvárosiul” gondolkodnak. Az eredmény az ideálistól talán sokszor elmarad, de a reálisnak megfelel.- Úgy tudni, legtöbbször a Fidesz képviselőivel van vita. Korosztályi vagy politikai ütközésnek minősítené ezt inkább?- Inkább nemzedéki súrlódásnak vélem. A fiatal demokraták többsége valóban fiatal, munkahelyi tapasztalattal alig rendelkeznek. Ebből adódóan azután néha olyan, ragyogónak tűnő javaslattal elfogadhatónak látszó megoldással állnak, elő, ami sajnos megvalósíthatatlan. Az MDF és az SZDSZ képviselői is megosztottak egy-egy kérdésben, hiszen van aki inkább a piacgazdaságot részesíti előnyben, másoknak a szociális érzékenysége erősebb. Alkalmanként vannak ütközéseink a fővárosi önkormányzattal is, de mindezek a konfliktusok kulturált keretek között zajlanak. Örömmel vettük, hogy amikor október 23.-án szoboravatásra invitáltuk az ország vezetőit, valamennyi pártot és 56-os szervezetét, kivétel nélkül elfogadták, vagy levélben köszönték meghívásunkat.- Mit remél 1994-tól?- Mindenekelőtt a lakásgondok és a szociális feszültségek enyhülését, az ország gazdaságának kilábalását válságból. Konkrét tervünk az Aszódi úti lakótelep rekonstrukciója. Saját költségre elvégezzük a közműcseréket, a szerkezeti munkákat. Közös gépkocsiparkolókat építünk. Mindezt a lakók képviselőinek bevonásával, egyéni kívánságokat teljesítve. Jövőre is szervezünk új szociális segítő szolgálatokat a meglévők mellé és szeretnénk a segélyeket növelni illetve kiterjeszteni. Három városrészben egy- egy uszodát építünk. Terveink megvalósítása azonban nemcsak rajtunk múlik, elengedhetetlen, hogy végre megálljon a gazdasági visszaesés. Ha ez megtörténik, akkor remélem, többen fogják érzékelni kerületünkben a javulást. Kékesi Katalin 2
