Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. december / 12. szám
Mi történik az edzésen? „Döcögés, lötyögés, lazítás” J árjunk-e edzésre? A kérdés most nem arra keres választ, hogy edzzük-e magunkat, hogy - ha amatőr szinten is, de - végezzünk-e edzéseket rendszeresen. Erre túlságosan is egyszerű lenne a válasz. Vizsgáljuk meg inkább azt, érdemes-e egy labdarúgócsapat edzésére kilátogatni. Régebben - apáink, nagyapáink idejében - ez nem volt kérdés, igaz, akkor a futball is más volt. Nemrégen még tódultak az emberek, hogy láthassák Ebedli Zoli néhány nyesett labdáját a jobb szélre, ahol akkoriban az örök emlékű Pusztai Laci robogott fáradhatatlanul. Még régebben Albert Flóri cseleiért, Mátrai becsúszásaiért ballagtak ki az emberek az edzőpályára. Ma már a szurkoló meccsre sem nagyon jár (főképp ilyen nemszeretem időben), pedig válogathatna, hogy egy péntektől hétfő estig tartó bajnoki fordulóban melyik pályára menjen ki. Ki menne akkor az edzésre? Talán a szakírók. De ebben sem vagyok olyan biztos, mert tudom, hogy mennyire - avagy inkább mennyire nem - érnek rá ilyesmire a kollégák. A bogarat viszont ők tették a fülembe. Divat lett edzésről írni, ezzel ugyanis két legyet üthetünk egy csapásra. Az újságíró bizonyíthatja hozzáértését, ha érdekeset ír, akkor rágódhat rajta izgatottan az olvasó is. így van ez, mert ha már a meccsek sem elég érdekesek, akkor ki olvas el egy edzésről szóló riportot? De mi különlegesség van egy olyan tréningről szóló riportban, ami arról szól, hogy a csapat fegyelmezett, kőkeményen dolgozik, ügyesek, bűvölik a labdát? Világos; semmi. Nagy formátumúnak már csak méreténél fogva sem mondható délutáni napilapunk nem is ilyen riportot közölt. A cikkből például az derült ki, hogy ha Keller Józsefnek a meze átizzadt, az az évszakhoz képest szokatlanul enyhe időnek volt köszönhető. Olvashattuk a következő szavakat is: melegítés, döcögés, lazítás. Balogh „Torony”-nak - mint láthattuk a hasábokon - még ez utóbbi sem ment jól. Róla még kiderült, hogy a futást nem bírta. Lehet benne valami igazság. Több mint egy héttel a cikk megjelenése előtt én is ott voltam az egyik edzésen. (Igaz, nekem nem támadt kedvem ahhoz, hogy - egyetlen tréningből kiindulva - rögtön meg is írjam élményeimet. A „döcögős” edzést világgá kürtölő kolléga viszont kétszer is leírja cikkében, hogy egy edzés is sokat mondhat.) Akkor Balogh a pálya szélén állt, és a térdét fájlalta. Több hetes sérüléséből felépülve más színezetet kaphatna edzésmunkája. Akkor - igaz, délutáni, kétkapus edzés volt - azt láthattam, hogy Keller és Cigan szélvészgyorsán robog a balszélen, és futtában passzolnak egymásnak; hogy Horváth Dezső kapuja tele van labdával, és minden kapuralövés után ki is dob egyet, hogy pergőbb legyen a játék; hogy a pályán nincs megállás, aki az egyik kapunál gólhelyzetbe kerül, az egy pillanattal később már hátul szerel. Az írásból viszont megtudhattunk - többek között - Simon Tiborról is érdekes dolgokat. Vele „...állítólag érdemes jóban lenni, nekem talán azért, hogy az önbíráskodást sajátosan értelmező valamely tisztelője orrba ne vágjon, a játékosoknak pedig állítólag azért, hogy bekerüljenek a csapatba...” - írja az újságíró. Nem tudom, volt-e valóban félnivalója a kollégának. (Mint ahogy azt sem tudom, hogy nincs-e üldözési mániája.) Nem fejtette ki ennél részletesebben. Azt sem magyarázta meg tüzetesebben, hogyan fordulhat elő az, hogy a jobboldali középpályás állít' össze a csapatot. Soraiból ugyanis mintha erre lehetne következtetni. Márpedig akkor a vezetőedző, Nyilasi Tibor fölöslegessé válhatna! Az lenne csak a nagy hír! Azt viszont sejtem, hogy milyen lehet az újságíró viszonya az ország legnépszerűbb csapatához. Saját fülemmel hallottam, amikor az egyik bajnoki forduló előtt - a Fradi meccs helyett - kérte, hogy Kispestre mehessen tudósítani, mondván: utálom a Fradit. Talán ezúttal is bölcsebb lett volna, ha helyette valaki más megy ki a Ferencváros edzésére. De: menjünk-e mi edzésre? Szerintem érdemes. Persze az újságírónak könnyebb dolga van. Kevés kivételtől eltekintve, bármikor bemehet egy sportpályára. Aki pedig szurkolóként szeretné látni a Fradi edzését, csak a létesítmény vezetőjével és a portással kell megegyezzen, hogy számára is kinyíljon az ajtó. Nagy Áki Világmárkák Ravill-Elektron City-ben A vevők ingyen parkolhatnak a Ravill Udvarban A Ravill Kereskedelmi Rt. egyik legnépszerűbb telephelye a volt Mária Terézia (később Kilián) laktanya épületében van, az Üllői út 47-49-ben. Méternyi vastag falak között beszélgettünk Hajsrekker György marketing igazgatóval a jónevű cég ferencvárosi üzleteiről. A hatalmas Üllői úti épületben több raktár, valamint két üzlet működik. A közönséges elemtől a legbonyolultabb videórendszerig szinte mindent forgalmaznak. A Ravill Udvarban nagy választékban kaphatók fényforrások (izzók, fénycsövek, energiatakarékos világítóeszközök), lámpák, lámpatestek, árusítanak mikrohullámú sütőt, hűtőkészülékeket, elektromos kiskészülékeket, elemeket, tartozékokat, alkatrészeket. Különösen bő a választéka a villanyszerelési anyagoknak. Ebben az üzletben viszonteladókat is kiszolgálnak. A lakosság kedvezményes, diszkont árakon vásárolhat, és ami talán az autósoknak különösen fontos, hogy a Ravill vevői ingyen parkolhatnak az épület udvarán - ezen a zsúfolt környéken, pestiesen szólva „ez nem semmi". Az üzlet hétfőtől péntekig 8-tól 16 óráig tart nyitva. Elektron-City szintén a „laktanyában", az Üllői út 51-ben található. Olyan, mint egy elektromos világváros; a mezőny élvonalába tartozó háztartási gépgyártók termékeit árulja. Képviselteti magát az Electrolux, a Philips, a Moulinex, a Hoover, a Roventa, a Braun és még ki tudja, hányféle híres márka. Elektron-Cityben nincs lehetetlen! Ha a vevő Hoover porszívót szeretne vásárolni - sokak szerint ez a legjobb -, legalább öt különböző teljesítményű közül választhat. De található itt Solac vasaló éppen úgy, mint Steibel kézszárítógép. Nem hiányoznak a fogyasztói körökben népszerű Zanussi-Lehel termékek, hűtőszekrények mosó- és szárítógépek, mikrohullámú sütők. Az üzlet abban is világvárosi, hogy a vevőnek nem kell kosarat cipelnie, bármit megfoghat, szétszedhet, kipróbálhat. Elektron-City hétfőtől péntekig, 9-től 18 óráig várja a nagyközönséget és a viszonteladókat. A harmadik ferencvárosi üzlet az Üllői út 121-ben működik. Specialitása az elemek és akkumulátorok rendkívüli választéka. Kaphatók csillárok, elektromos nagy- és kiskészülékek, híradástechnikai termékek is. A Ravill Rt. üzletei ezüst- és arany- vasárnap nyitva tartanak, Budapest egész területén díjtalan házhoz szállítást vállalnak, és a legfontosabb: minden náluk vásárolt termékre garanciát adnak. (x) 20
