Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. december / 12. szám
Az Ige testté lett... „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk.. (Jn 1,14) így fogalmazza meg János evangélista azt a misztériumot, hogy az Atyaisten egyszülöttje, Jézus Krisztus eljött emberként a teremtett világba. Jézus emberként jelent meg közöttünk, ezért gyermekként született meg - holott Isten fiaként már öröktől fogva létezett, sőt „a világ általa lett”, „és nélküle semmi sem lett”. (Jn 1, 10 és 3) Isten Jézus Krisztusban adott lehetőséget a kárhozat útját járó emberiségnek, hogy meghallhassa a szeretet szavát, és az örök életet választhassa a pusztulás helyett. Ezt így fogalmazta meg Jézus: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5, 24) Ez maga az evangélium, azaz örömhír. Jézus testetöltése az isteni szeretet kiáradása. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (Jn 3,16) Karácsonykor az isteni szeretet eme csodálatos kiáradását ünnepeljük. Ezért tartjuk - méltán - e szép ünnepet a szeretet ünnepének. Jézus tanításának középpontjában is a szeretet áll. Az isteni parancsolat lényege a szeretet. Ha szeretet motiválja az ember tetteit, nem nehezek a parancsolatok, sőt magától értetődóek. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény...” (Mt 7, 12) Ha szeretet van bennünk, természetesnek tartjuk, hogy a másik ember javát a magunkéval mérjük. Jézus az elfogatása előtti utolsó, tanítványai körében eltöltött vacsorán búcsúzott és testamentumot szerzett. Szavai még a korábbiaknál is nagyobb nyomatékot kaptak a helyzet súlyossága folytán. Ekkor mondta tanítványainak tanítása summáza- tát. „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13, 34-35) Karácsonykor, a szeretet ünnepén a szeretet jeleként ajándékot szokás adni. Ez önmagában nem lenne baj, de mert önmagában kevés, a szeretetet nem képes pótolni. A kényszerré merevedett ajándékozási hagyomány meg egyenesen árt az ünnep ben- sőségességének. A szeretet ügyében nem lehet csalni. A szeretetet semmivel nem lehet pótolni. A szeretet valóságos tartalmát, lényegét Pál apostol sokszor idézett, költészetté magasztosult szeretethimnusza fejezi ki talán legszebben, legigazabban: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén neki a szemébe. Ha nem vállalta ennek ódiumát, akkor fel is út, le is út. 1956- ban szóltam a^kisfiamnak, én bemegyek a vállalathoz. Ó is velem jött, persze gyalogolni kellett. Útközben találkoztunk egy munkatársammal, aki igazán nem volt a rendszerünk híve. Odaszólt nekem: te nyugodtan bemehetsz, mindig emberséges voltál. Szóval beértünk a tervezőbe, látom, leragasztották a szobám ajtaját, őrzik is. Mondtam, hogy szeretném kihozni a személyes holmijaimat Az őr húzódozott, hívtam, jöjjön ő is. Elkérték a kulcsaimat és a személyzeti anyagokat fölcipelték az ebédlőbe. Ott osztoták ki. Fölmentem velük, ültem egy asztal tetején. Ölték egymást a káderlapokért, aztán csalódottan kérdezték: csak ennyi? Mutattam, itt a tartalomjegyzék. Persze, olyan szamárságot nem vezettem rajtuk, hogy, mondjuk, ki hallgatja az angol rádiót. Szíve joga. Békében váltunk el. 1957- re estin elvégeztem az építésztechnikumot, sok éjszakám ráment, de megérte. Ott voltam az orosházi üveggyár tervezői között is. Akkor kivált a tervezőintézetből egy részleg, nyugdíjazásomig ott dolgoztam. A bajok persze nem kerültek el, súlyos betegségek a családban, arra ráment a gyomrom. Sok időt töltöttem kórházban is. A közélet mindig vonzott. Szociáldemokrata Tavaszy Noémi linómetszete szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétáim is tudok, ha műiden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...” (lKor 13, 1-8) Karácsony a szeretet ünnepe. „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Luk 2,14) Ez a szeretet. Pikó Adrienne 14 Itt élünk, így élünk Már csak emlék 1972-ben mentem nyugdíjba, ötven évi munkaviszony után kétezer-hatszáz forinttal - mondja Benkő Pétemé. Hangjában nincs szemrehányás. Egyszobás lakásban él, körötte az ötvenes évek bútorai. Beszéde élénk, derűje békéltető. „A párt helyezett 1950-ben az egyik legnagyobb tervezőintézetbe, a Lakótervbe, személyzetisnek. Az elődöm kőműves volt, biztosan azt gondolták, ez is építész, az is. Jóindulatú, rendes ember volt. De amikor fölállt egy értekezleten, sercintett és kijelentette, hogy az egész társaság fasiszta. Képzelheti, mit szóltak. Botrány lett, leváltották, én kerültem a helyére. Kereskedelmi végzettségem volt, előtte számlarevizorként és kalkulátorként dolgoztam. Az új beosztásomhoz nekem is hiányzott a képzettségem. Kinyitottam a páncélszekrényt: papírstaniclikben, ömlesztve állt benne a személyzeti anyag. Nekiálltam rendszerezni. A tizenhat tervezőintézetből egyedül én voltam nő a személyzetisek között, a többieket hozzám küldték hospi- tálni. Ezernégyszáz ember dolgozott a kezem alatt. Tudtam, hogy a legtöbb helyen utálják a személyzetist. Sokan arra igyekeztek felhasználni, hogy másokat bemártsanak. Ha hozzám jött valaki panasszal, javasoltam, hívjuk le az illetőt, mondja párttag voltam fiatal koromtól. Soha nem tudtam alakoskodni, a véleményemet nem rejtettem véka alá. Amikor elterjedt a szoc- dem és a kommunista párt egyesülésének híre, tömegesen rohantak átjelentkezni. Én maradtam az utolsó pillanatig. Csak a patkány hagyja el a süllyedő hajót. A fúzióval kerültem át az egyesült pártba. Ott is sokat dolgoztam, mint a nyugdíjam mutatja, minden ellenszolgáltatás nélkül. 1973-ban eladónak mentem a Fontana áruházba, négy évig maradtam. Szerettek, ünnepséggel, ajándékokkal búcsúztattak. Hívtak vissza, de már nem bírtam. Huszonnyolc évesen maradtam özvegy, egyszál magam neveltem a gyerekemet. Katonaférjemet ’45-ben lőtték agyon. A nyáron bementem a Kárpótlási Hivatalba, ahol egy nagyon segítőkész nő szólt, hogy kérhetek nemzeti gondozási segélyt, amit azóta meg is kaptam. Jól jött, kell a pénz gyógyszerekre, nemrégi két szemműtétemre. A személyes életemben így kedvező fordulatot hozott a rendszerváltás. Én azonban hűséges típus vagyok. Az előző rendszert az utolsó pillanatig kiszolgáltam. Ha nem az a rendszer van, ma is házmesterlány vagyok, aki cipeli a szemetet. így viszont tanulhattam. Most azt látom, hogy ugyanúgy megvan a sógor-koma kapcsolat mint régen. A miniszterek gyakran nem szakemberek, szebbnél-szebb villákban laknak, a gyerekeiknek állás, külföldi út jut. De jobb lesz biztosan, én ugyan már nem élem meg, maguk talán igen... Kékesi Katalin
