Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. március / 3. szám
Xantus Zoltán: Ferencvárosi évszázadok Múlt századbeli újságok rajzaiból, lapok metszeteiből j ismerhetjük, hogy milyen volt a pesti piac a Duna-par- ton hajdanában. Színes leírások tudósítanak a piac életéről, a kofák és a nagyságák kapcsolatáról, viselkedéséről. A nap melegétől hatalmas ernyők védelmében árusító pergő nyelvű kofák ajánlják a szinte maguktól is kínálkozó szép és friss portékáikat a háziasszonyoknak. Azok a sikeres alku után berakatják a mögöttük álló cseléd kosarába a szebbnél szebb gyümölcsöt, zöldségféléket, egyebeket. A város fokozatos rendezése során elhatározzák, hogy felszámolják a folyamparti piacot, csarnokot építtetnek Pest különböző pontjain. A piac megszüntetésével az akkori lakosság szegényebb lett egy mindennapos élménnyel. Ennek a piacnak hangulata volt, az ottani bóklászás még vásárlás nélkül is felért egy szórakozással. Németül, magyarul, rácul és tótul folyt a diskurzus, olykor perpatvar is. A központi csarnok építésének szinteréül a Fővámház, a Sóház és a Három Pipa utcák által bezárt területet jelölik ki. A vásárlók, de különösen a kofák, nem fogadják kitörő örömmel az új elképzelést. A nyitott, parti piaccal szemben a csarnok bizonyos zártságot feltételez. A csarnok építése közbeni tűzesetet is figyelmeztetésnek tekintik, de később az új piacot is elfogadják. Itt kisebb helyen bár, de összpontosított területen, higiénikus körülmények között vásárolhatnak. Az alku is alku marad, mint régen. Pöfögő dunai gőzösök, úgynevezett kofahajók hozzák fel a néhány órával korábban szedett árut Fajszról, Fadd- ról, Foktőről és még ki tudja honnan a csarnoki standokra, hogy néhány órával, esetleg néhány nappal később a pesti polgár asztalán párologjon csábító és ínycsiklandó kínálatként. Új élmény a pöfögő kofahajó! Lapátolnak felfelé a Dunán, és utasai közben megbámulják a mellettük elúszó Kossuthot, vagy Zsófiát, amelyek akkor luxushajóknak számítanak. Micsoda ellentmondás, micsoda magyar abszurditás! Kossuth és Zsófia! Ez utóbbi királyunk édesanyja. Erzsébet anyósa, köztudottan nem szíveli a magyarokat, miként Erzsébetet sem különösebben. A csarnok építését már 1865-ben elhatározzák, de a döntés csak 1892-ben születik. A pályázati kiírásra kilenc mű érkezik. Nemcsak hazulról, Prágából, Berlinből, Lipcséből, sőt Párizsból is. Ez utóbbit hirdették ugyan első helyezettnek, de a program elkészítésére a második díjas Petz Samu, műegyetemi tanár kap megbízást, aki 1893-ban benyújtja tervét. Az alapok kiemelését 1894 nyarán kezdik, a szakipari munka kivételével a következő év végére az épület készen áll. Különösen az alagút építése kelti fel a bámészkodók érdeklődését. A Dunáról, két ponton beállításával, az alagú- ton át, síneken szállítva érkezik az áru a csarnok pincéjébe. Mire képes a technika! Minden jel arra mutat, hogy a létesítmény 1896 októberében átadható. De mégsem! Július 30-án tűz keletkezik, amelyet a német sajtó is hírül ad. A tűz csaknem felemészti az épületet. A tető szerkezetének elemei - köztük a Schlick gyártotta traverzek is sorra hullanak a mélybe. A fagerendák, mint égő zuhatag, omlanak lefelé, veszélyeztetve a munkások és a tűzoltók testi épségét, életét. Hosszú órák idegfeszítő munkájával sikerül csak a tüzet megfékezni, majd eloltani. A nagy tusának rengeteg nézője akad, a katonaság kénytelen kordont vonni. Elszáll a remény, az októberi avatásról le kell mondani. A tűz okáról két feltételezés maradt fenn. Az egyik szerint egy fiatal munkás véletlenül feldöntötte azt a kályhát, melyben az olmozó- rudakat hevítették, és a kiömlött parázs a kátrányozott faburkolatra hullott. A másik szerint szándékos gyújtogatás történt. A valódi ok soha nem derült ki. A helyreállítás után az épület műszaki átadása december 10-én megtörténik, de a vásárlóközönség előtt csak 1897. február 16-án nyílnak meg a kapuk. Ferenc József május 26-án látogatja meg a csarnokot, és beírja a nevét a vendégkönyvbe. Mint írják az egykori lapok, olyan nyüzsgést régen látott a világ, mint akkor. Ezzel a ferencvárosi milleniumi események s a nagy látványosságok ideje egy jó darabig szünetel. A 14. alkalommal megrendezett kerületi rajzverseny eredményei: 1.-2. osztály: I. helyezett II. helyezett III. helyezett 3.-4. osztály: I. helyezett II. helyezett III. helyezett Soltész Judit - Ált. Isk.Lenhossék u.24/28 Kun Melinda - Ált. Isk. Mester u. 67. Szimán György - Ált. Isk. Bakáts tér 12. Nagy Barbara - Ált. Isk. Lenhossék u. 24/28. Szada András-Ált. Isk. Telepy u. 17. Jelinek Erzsébet - Ált. Isk. Bakáts tér 12. 5.-6. osztály: I. helyezett: Bodrogi Péter- Ált. Isk. Lenhossék u. 24/28. II. helyezett: Molnár Zoltán - Ált. Isk. Bakáts tér 12. III. helyezett: Faragó Pál - Ált. Isk. Lenhossék u. 24/28. Kovács Fruzsina - Ált. Isk. Bakáts tér 12. 7.-8. osztály I. helyezett: Horváth Dániel - Ált. Isk. Mester u. 67. II. helyezett: Szilágyi Katalin - Ált. Isk. Mester u. 19. III. helyezett: Fábián Veronika - Ált. Isk. Bakáts tér 12. Marosi Eszter - Ált. Isk. Bakáts tér 12. Műelemzó verseny: (A Magyar Nemzeti Galéria XX. századi festményei) I. helyezett: Novák Tímea - Ált Isk. Bakáts tér 12. Modellező verseny: (Híd tervezése adott tájban) I. helyezett: Illyés Zoltán - Ált. Isk. Bakáts tér 12. Kun Ádám - Ált. Isk. Bakáts tér 12. paam i(ft. Közületek, lakosság és viszonteladók részére Számítástechnika Nyomtatókhoz és írógépekhez festékszalag és kazetta Mágneses adathordozók Leporellók, etikettek nagy választékban Fénymásolókhoz festékek, Cartridge Számítástechnikai szakkönyvek IX. Mester u. 13. T/F: 1-140-139 • Papír-írószer • Irodai papíráru • Irodai felszerelések • Fénymásolópapírok • Háztartási papíráru • Tollak, radírok, ceruzák • Faxpapírok IX. Bokréta u. 27. 1-138-711 Nyitvatartás: 730-tói l6°°-ig Pénteken 730-tói u00-ig 7
