Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993. augusztus / 8. szám

Amikor meggyilkolták társukat az orvhalász tolvajok, apa elgondolkodott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy annak előtte sosem gondolkodott el, és ezen kívül utána se fog, de ez a gyilkosság olyan eset volt apa életében, amivel mérföldkőhöz ért. Ez pedig ritka egy olyan ember életében, mint az én apám, aki hét- mérföldes léptekkel jár, kiszámítható tehát, hogy egyetlen lépésével hány ilyen követ hagy ki. Amikor majd a szemére vetem, hogy apa, te sokszor jártál a fellegekben, helyreigazít: az igazi baj az, hogy valójában a föld van túl mélyen alattunk.

Amikor meggyilkolták társukat az orvhalász tolvajok, az történt, hogy előtte jól berúgtak, mert nem sikerült halat rapsicolniuk, aztán meg már ezért nem sikerült, mert amikorra ismét visszatértek, akkorra úgy eláztak, hogy na, és ketten, akik gumicsizmában voltak, megrugdosták a harmadikat, aki a legjobban elázott, mert biztosan nem volt gumicsizmája, és az ebbe szépen belehalt.

Na már most, a mi vidékünkön vannak mindenféle törvények is, és van hozzá egy bíróság, és a bíróság bírója megállapította, hogy a gumicsizmások által elkövetett esemény nem emberölés, hanem csak halált okozó súlyos testi sértés volt, ugyanis semmi jel nem mutat arra, hogy a gumicsizmások a nemgumicsizmás halálát kívánták volna, amit töredelmesen be is vallottak, meg is bánták, hiszen céljuk csupán az volt, hogy észre térítsék az elázott embert. A vádbeli esetben nincs elkövetési eszköz, a sértettet úgy rúgták agyon, állapította meg a bíró, és szerinte alapjában véve az volt a baj, hogy a vádlottak nem tornacipőt, hanem gumicsizmát viseltek, és jó fizikumúak lévén, képesek voltak oly rúgásokra is, melyek következtében nemcsak a koponya tört be, hanem a sértett szeme is kifolyt. Az életre rugdosás tehát méltányolandó cél és eszköz, emberbarátilag, bár ez esetben nem járt sikerrel, de a haláleset oka elsősorban a gumicsizma, és csak másodsorban a láb, amely benne volt, és az a test, amelyik ezen a lábon tántorgott erős fizikummal, meg az a bunkó, ami ezen a testen imbolygott legfelül.

Apa elgondolkozásának az lett az eredménye, hogy rájött arra, amit már korábban is gyanított: nem olyan rossz ember ő, mint ahogy sokan és sokszor próbálták vele elhitetni, és ugyancsak M gyanította azt is már egy ideje, hogy neki, apának, éppen azok az erényei, amiket állandóan hibákul felrónak, és el is szokott gondolkodni ezen. Apának nagy szerencséje, hogy nem mindig erős jellem, és az évek során képHerceg Árpád:

Lesz eső?

(Részlet)

télén is volt megváltozni, pedig sokszor nagyon akart, amikor túltéemkáz- ta magát. Apa ez idő tájt írta naplójába, hogy „agyalágyultak dirigálják a világot”, amivel én majd mélységesen egyetértek, amikor olvasom, mert tudni fogom, hogy a történelemnek lesz egy rövid, átmeneti időszaka, amikor ez majd nem látszik, és én tudni fogom azt is, hogy egy kicsit majd Lackó is agyalágyult lesz, de ez nem csorbítja azt, hogy jóindulatúan fog uralkodni.

„Öszetévesztette a rendőrcsizmával", írta még apa naplójába, amiről gyanítom, hogy ekkor már volt neki némi történelmi tapasztalata a csizmák válfajairól. Amikor megkérdezem tőle, hogy hát „apa, szerinted miben különbözik a két csizmatípus egymástól”, akkor azt mondja majd, hogy „most már nem sokban, mert a történelem azóta sokat haladt előre és valamit azért ad magára." Abban az időben a történészek megint egy kis lélegzethez jutnak majd, és ezt kihasználva éppen az áldozatokat számszerűsítik, amiből is megállapítható lesz, hogy a csizmákat illetően - úgy látszik - egálba jutott a nemzet.

„Apa, te hogy úsztad meg", hányom a szemére azon melegében, mert történelmi érzékenységem elvitathatatlan, amivel nem akarok megint számonkérőszóke lenni az én apámnak, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy hogyan sikerült túlélnie a saját életét. „Alit mögötted valaki", szögezem neki a kérdést, ahogy szoktam. „Énmögöttem mindig ott álltam én", mondja majd apa megint egy hétmér- földes lépéssel. „Végül is megúsztam", teszi hozzá, és hogy voltaképpen hogyan s miért, azt tán maga sem érti egészen, és emlékezetembe idézi a nagy felfordulás éveit, amikor bocskor- ban jártunk és olyan kenyeret vettünk a boltban, ha volt kenyér és éppen nem volt szétverve a bolt, olyan kenyeret vettünk, amit csak törni tudtunk, mert késünk se maradt. Viszont nem sokkal előtte került elő egy töltényhüvelyből fabrikált öngyújtónk, ami kedvenc pirotechnikai játékszerem lett, és amitől, már most megmondhatom, apa kétszer

esett gyanúba, egyszer a fordulat előtt, egyszer a fordulat után. Igazából sosem fogom megtudni, hogy apa ezért hány évet ült összesen, ő meg csak öreg fejjel utal rá naplójában olyanképpen, hogy végül is nem sokat, mert eszébe se jutott soha, hogy ennyi időt fog élni, amihez képest néhány börtönóv igazán kibírható volt.

Apa börtönévei alatt anya azt a mesét adja majd be nekünk, hogy apa világot látni ment, és amint meglátja és megtalálja, hazahozza, mert a világ, ami minekünk van, az kicsi, és nagyobb kell, mivelhogy mi is mindig nagyobbak leszünk. Anya pedig sohasem hazudik, és amikor apa először hazajön, majd akkora lesz a világ körülöttünk, hogy azt annak előtte sose gondoltam volna, és amikor másodszorra hazajön, rá kell jönnöm, hogy még nagyobb világ is van. Arra, hogy még ennél is nagyobb a világ, akkor jövök rá, amikor majd én is a nyakamba veszem, mert apa nyaka akkor már szerintem nem nagyon bírná tovább. Én akkor majd azt a mesét adom be apának meg anyának, hogy elegem van már ebből a bezártságból, amitől apa szemmel láthatóan felvillanyozó- dik, és anya is, csak nem annyira. „Azt akartuk, hogy így legyen”, mondja majd apa, hogy kibökje, ami a szívét nyomja, de azért marad benn némi szorongás, mert nem én vagyok az egyetlen, bár szeretném, de Pocakkal is számolni kell, akit viszont szemmel láthatóan nem érdeklik a körülötte zajló események, amilyen filosz lesz belőle. Ebben az időben Nagyrakás már túllépett azon, amit apa nem kívánt, de nerrvis tehetett ellene semmit, Kisrakás pedig rájön, hogy a lakarosméstersóg nem illik a textilművészethez, mert hiába imádja bütykölni az ócska gépeket, a keze eldurvul közben. Ezért apa ad neki annyi pénzt, hogy megalkothassa azt a gobelint, amitől az egész család elszegényedik majd, viszont hamarosan híressé lesz Kisrakás. Apa később kamatostul visszakapja ezt a kölcsönt, ugyanis Kisrakás hoz neki egy üv^g inflációs bort, amiből szokás szerint alig jut anyának.

Most még a nagy felfordulás mesz- sze van, és hű, de messze, amikor majd azt mondják a népek, hogy hát ez bizony polgárháború volt, de bizonyos dolgokban apa is előrelátó, és hamarosan éticsigát fog tenyészteni, az utcafronton pedig már el is kezdett növeszteni egy élősövónyt, amiről egyszer majd azt mondja, hogy hasznos gondolat volt, mert egyrészt eltakarta a ház kitartó romjait, ami egy kicsit a család szégyene, az élősövény pedig a természet ajándéka és kiírthatatlan is, ráadásul enyhébb teleken virágzik...

11