Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. augusztus / 8. szám
Gyermekként József Attila korában és ma-részletP eti birodalmában csak az akváriumot megvilágító lámpa égett. íróasztalán elhagyott színesceruzák hevertek egy vastag rajzalbum szomszédságában. A sarokban egy óriási plüssnyuszi csücsült, farkasszemet nézve a Lego várossal. Péter ágya a fal mellett állt, ágyneműjén vidám Disney-figurák ugráltak. A kisfiú csendben hallgatta anyja szavalását: „Látod, elalszik anyuka - aludj el szépen, kis Balázs..."-Anyu! Tudsz még más verset? - szólalt meg.-Az iskolában sokat tanultunk, de már nem nagyon emlékszem, nem biztos, hogy jó lesz. De megpróbálhatom: „Kedves Jocó”- Az kicsoda?- Jolán volt az igazi neve, a testvére volt annak a bácsinak, aki a verset írta. Majd fogtok tanulni róla a suliban. „De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni. Jó ruhába járni, kelni, S öt forintért kuglert venni. igen, azt hiszem, így van.- Mi az, hogy kugler?-Valami édesség, de nagyon finom lehetett. „Míg a cukrot szopogatnám, Új ruhámat mutogatnám, Dicsekednék fűnek-fának, Mi jó dolga van Attilának." Ez volt az első verse József Attilának a költőnek, ha jól emlékszem, 14 éves korában írta.- De miért szeretett volna olyan kuglert enni, vagy mit, meg libát?- Nagyon szegény családból származott, sokszor éheztek.- Nem dolgozott az apukája meg az anyukája?- Az édesapja nem sokat törődött vele, elkártyázta, elitta amúgy is csekélyke fizetését. Egy napon pedig szó nélkül tűnt el, cserben hagyva a családját.- Miért? Hová ment? Világgá?- Szerencsét próbálni ment, a felesége sokáig hitegette magát és a gyerekeket azzal, hogy, hogy Amerikába került. Az asszony eleinte varrással és albérlőkkel próbálta eltartani három gyermekét, de ez sem jól sült el.- Miért, mi történt?- Egyszer, a késő esti órákban két férfi állított be, akik egy éjszakára vették ki a szobát. Kora reggel letettek az asztalra egy 10 koronást, és sietve eltávoztak. Egymás után jöttek a szomszéd asszonyok, hogy hallják a történteket. „Milyen szerencse!” - mondta mindegyik, mintha összebeszéltek volna. Az ágyrajárók 4, legfeljebb 5 koronát fizettek he- tenkint. - Dehát, ilyesmi is csak egyszer történik meg az életben - mondogatták. Estefelé két detektív állított be. Kiderült, hogy két betörő töltötte az éjszakát a családnál. Szegény anyuka, akit megviselt a bánata már, összeesett... Egy percig nem szólt egyikük sem. Kivágódott az ajtó, meglepve néztek Katira.- Helló, anyu, szia, Peti!- Szia! Mizujs?-Jaj, elfelejtettem megmondani, 5-ös lett az angol dolgozatom, csak fél pontot vesztettem!- Nagyon ügyes vagy. Nem vagy éhes? Bent van a vacsora a micró- ban.- Most nem. Hazafelé bekaptunk Ágival egy szendvicset.- Nem szeretem, hogy ilyen későn jársz haza! Milyen volt az edzés?- Fárasztó, megint jól meghajtott minket Zsuzsa néni. Olyan izomlázam van a futástól.- Gyere, ülj le!- Miről beszélgettek?- Az anyuci egy költő bácsiról beszélt, olyan érdekeseket.- Komolyan?- Miért, nagyon érdekli az öcsédet! De segíthetnél egy kicsit, én már régen tanultam. Nincs valami könyved József Attiláról?-Megnézhetem... tessék itt van. Ebben még képek is vannak.- Ez itt Attila, középen Etelka és az idősebbik nővére, Jolán. Az pedig az édesanyja.- Dehát ezek nem is olyan szegények!-Azért nem kell azt képzelned, hogy rongyokban jártak, de ez a kép még a jobb időkből származik. Meg a fényképészhez kiöltözött még a legszegényebb ember is.-Na, figyelj, mi most tanultunk róla! - mondta Kati és olvasni kezdt^ a könyvet. „1908 januárjában újra költöztünk. Ezúttal a Szvetenay utcában egy borzalmas tömegszálláson kaptunk helyet.” Ja, tudom már. Mindig elköltöztek, havonta kényszerültek más lakásba.-Az jó lehet, mindig máshol lakni. -Ők.nem jókedvükből költöztek el, nem tudták a lakbért fizetni. A ház elé húzták a fáspincéből kölcsönkért kiskocsit, kicipelték kevéske holmijukat (a végén már nem maradt egyéb, mint egy szalmazsák, két párna, egy dunna és egy láda). Amikor már mindent felraktak, hárman a rúd mellé álltak, és nekifeszültek a vontatásnak. Ez a Szvetenay utcai lakás eg szörnyű hely volt. A ház sivár, hangos volt és barátságtalan. Csoda, hogy még állt. A vakolat lehullott mindenhol. Az ablakok mellett csak úgy süvített be a hideg téli szól. A szoba-konyhás lakásban jiéhol talán tizen, tizenöten, de lehet, hogy húszán is laktak.- Te jó ég! - erre még az anyuka is megborzongott.- Ahol Attiláék laktak, a két helyiség minden zugában, sarkában, középen emberek aludtak a földön, vagy a szalmazsákjaikon, más „bútor” nem is volt. A korábbi egyszerű tisztaságnak, amit megszokhattak a gyerekek, itt nyoma sem volt. Mindenhol szemét és kosz uralkodott. A nedves, egészségtelen környezetben undorító poloskák szaporodtak. Azon a télen az édesanya súlyos beteg 8
