Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. július / 7. szám
/ Életrajz Omló vakolatú tipikus ferencvárosi bérházban él és dolgozik Bánsági András festő- és grafikusművész. Magakészítette festményekkel, grafikákkal díszített otthonában mesélte el megpróbáltatásokkal teli, ám mégis sikeres életének történetét. 1914-ben, az akkor még Magyarországhoz tartozó Temesváron nyomdász családba született. Még nem volt öt éves, amikor szülővárosát Romániához csatolták. Nagybátyja a román önkény- uralom egyik halálos áldozata volt. 1919-ben családjuk az üldöztetések elől áttelepült Magyarországra. Három hónapig vagonban laktak, utóbb Kispesten kezdtek új életet. Édesapja, a Németországot is megjárt, négy nyelvet beszélő betűszedő csakhamar állást talált a Postanyomdánál. Néhány évvel később, 1926-ban idősebb Bánsági önállósította magát, megalapította a Bánsági Nyomdát. A lábhajtásos géptől a 16 oldal nyomására alkalmas rotációs masináig fejlesztették vállalkozásukat, amikor jött az államosítás és minden odalett. A család minden tagja kitanulta a nyomdász mesterséget. A Bánsági fiú a világ egyik legnagyobb berlini nyomdájában leste el a szakma mesterfogásait. Előtte azonban elvégezte az Iparrajz Főiskolát, majd a legkiválóbb mesterektől tanult évekig szobrászatot, rajzot, festészetet. A második világháború vége felé, hogy a frontszolgálatot megússza, egy hadiüzemben, az Attila Nyomdában vállalt állást. Ekkor került szembe először a hatalommal. A nyilasok ki akarták telepíteni Németországba a nyomdát, amit ő mint igazgatóhelyettes megakadályozott. A nyilasok a nyomdában akarták letartóztatni néhány társával együtt, de egy jóakarójuk időben figyelmeztette őket, és sikerült elbújniuk az Árpádsávosok haragja elől. A kommunisták alapos emberek voltak, előlük nem menekülhetett, 1952-ben koncepciós perben kémkedés vádjával ítélték el három és fél évre. A vádat külföldi művészbarátaival folytatott levelezésére alapozták. A Nagy Imre-féle amnesztia törvény jóvoltából egy év múlva kiszabadult a börtönből, de sokáig megbélyegzett ember maradt. Szabadulásának évében pornográfiával vádolták meg, és ismét letartóztatták. Huszonhét napi fogda után elengedték, talán valaki megmagyarázta fogvatartóinak, hogy az aktfestészet nem azonos a pornográfiával. Nehéz volt akkoriban munkát találni egy volt politikai fogolynak, ezért szellemi szabadfoglalkozásúként szerződött kiadókkal. A Közgazdasági és Jogi Kiadó részére 20 éven át készítette grafikáit, a Képzőművészeti Alap műterme bedolgozással bízta meg, és plakátokat is rajzolt. Állami gazdaságok megrendeléseire okleveleket tervezett, amiért a 60-as években a mező- gazdaság kiváló dolgozója címet kapta. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, amikor átadták a kitüntetést mondja most már nevetve az idős művész. Múltja miatt a Képzőművészeti Alapból, a Képcsarnokból és más művészeti szakmai szervezetekből eltávolították, így nem maradt más lehetősége, minthogy külföldre dolgozzon. Németországban élő rokonai segítségével a hetvenes években rendezett először kiállítást külhonban. A tárlat megnyitásának napján az olajfestmények csaknem fele elkelt. Különösen kapósak voltak a csikósokat, hortobágyi ménest és más speciális magyar témákat megjelenítő képei. Az eredményes kiállításnak köszönhetően hét évre szóló szerződést kötött egy német galériával. Embert és állatot ábrázoló miniatúrá- kat festett olajjal, rézlemezre. Amikor 20 darab miniatúra elkészült, a művész vonatra ült, és Augsburgba szállította őket. Ezek sikeres évek voltak, de a belügyminisztérium felfigyelt a gyakori utazásokra és valutázás gyanúja miatt burkolt fenyegetőzésekkel vette el a grafikus-festőművész kedvét a magán- exporttól. Alkotókedvét szerencsére nem vesztette el Bánsági András, és a számára legnagyobb elismeréseket hozó kisgrafikák százait készítette az elmúlt évtizedekben. A világ 60 múzeumában láthatók munkái. Áz öt világrész valamennyi Liszt Ferenc múzeumában ott vannak a híres zeneszerzőt ábrázoló rajzai. Külföldön a nagysikerű weimari és münchengladbachi kiállítás tette ismertté nevét. A világ legkülönbözőbb városaiban összesen 30 kiállításon láthatták alkotásait a művészetbarátok. Az utóbbi évek meghozták számára az erkölcsi elégtételt is, hiszen politikailag rehabilitálták, a Magyar Köztársaság nevében megkövették a múltban igazságtalanul elszenvedett üldöztetésekért. A csaknem 80 éves művész ma is alkot Sobieski utcai otthonában, és büszkén vallja, hogy ötven éve ferencvárosi polgár. Kleer 18
