Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. január / 1. szám
"Kincseket kerestünk, arany fogakat találtunk" "Ha lesz munkám, nem fogok inni" A Bokréta utcai Ifjúsági Otthon két neveltjével készítettünk riportot. A beszélgetésben olykor meghökkentő dolgok hangzottak el. Kemény szavak, elrettentésre törekvő külsőségek között a felületes szemlélő számára könnyen rejtve marad a végső segélykiáltás: Hé, emberek, hagyjátok abba a rohanást, álljatok meg egy percre, és törődjetek egy kicsit gyermekeitekkel! A riportalanyok mindketten jómódú családból származnak, gyermekkorukat kulccsal a nyakukban töltötték. Bandi 17 éves, Feri fél évvel idősebb. Nevüket személyiségi jogaik védelme érdekében megváltoztattuk.- Miért vagytok itt?- Hullarablásért - vágja rá Bandi, miközben egy fehér patkány idegesen rohangál karján, egészen fel a válláig. - Pontosabban kriptafosztogatás miatt, a rendőrség javaslatára helyezett itt el a gyámhatóság.- Én túl sokat ittam és az anyám a- dott be - mondja a halk szavú Feri. - Eleinte csak a gátlásaim miatt nyúltam a pohárhoz, később a társaság kedvéért ittam. Nyolc üveg sör, vagy két liter bor volt a fejadagom, amikor ide kerültem.- Miféle gátlásaid voltak?- Meg akartam ismerkedni egy lánynyal, de nem mertem megszólítani. A barátom azt tanácsolta, igyák egy kis alkoholt, meglátom, utána bátrabb leszek. így is történt. A lánnyal azóta már összevesztem, az italhoz viszont szép lassan hozzászoktam.- Feri nem alkoholista - védi szobatársát Bandi - ha nem megy kimenőre, nagyon jól megvan egy korty pia nélkül. Nem lennék alkoholista fiú szobatársa, mint ahogy a szipusokat is gyűlölöm.- Bandi, nem borzadtál a csontvázaktól a kripták feltörése közben?- Nem, egyáltalán nem féltem tőlük. Egyébként is azt gondoltuk, kincseket találunk a sírokban, és akkor mit számít egy kis viszolygás. Kincseket persze nem találtunk, csak arany fogakat. Ezeket eladtuk és hamburgert, meg különböző marhaságokat vásároltunk a szerzett pénzből.- Azt akarod mondani, hogy minden teketóriázás nélkül koponyák szájában kotorásztatok?- Igen! Az aranyfogakat kalapáccsal vertük ki. Azok már nem voltak "hús- vér" emberek, nem éreztek fájdalmat - magyarázza Bandi, minközben nadrágjába törli a kezébe vizelő patkánytól nedves tenyerét.- Az ágyadon műanyagból készült emberi csontvázhoz hasonló szörny- alak van keresztre feszítve. Nem vagy te sátánista?- Á nem - mondja Bandi mosolyogva, nem túl meggyőzően -, de szimpatizálok velük.- Talán te is szoktál állatokat kínhalálra ítélni?- Néhány macskával már végeztem.- A patkányodnak is ez lesz a sorsa?- Nem, ő egészen más, mint egy nyálas macska. Neki jelleme van és nagyon okos állat. Az egész intézet rajong érte.- Te sem szereted a macskákat, Feri?- Azelőtt én is kinyírtam őket, de aztán volt egy saját cicám és megszerettem őket.- Milyen az élet itt az intézetben?- Rossz! - vágja rá Bandi. - A kaja vacak, a nevelők kétszínűek és unalmasak. A társaság sem valami jó. Állandóan eltűnik valami a szekrényemből. Itt már a fogkrémet is lopják, nem beszélve a cigarettáról. Sokan már lakatot raktak a szekrényükre, de én utálom a lakatot, inkább elkapom a tolvajt, aztán... a többit ki lehet találni. Régebben elmentünk csoportosan kirándulni, vagy megnéztünk a moziban egy jó filmet, de most már nincs ilyesmire pénze az intézetnek. Már ezt is sajnálják tőlünk.- Úgy tudom, ti ketten nem szerettek kimenőre menni. Igaz ez?- Bandi tényleg nem szeret kimenni, még az ünnepeket is bent töltötte - válaszol társa helyett Feri. - Én szívesen megyek kimenőre, de sajnos nem tudom megállni, hogy ne igyák, és olyankor megfeledkezem róla, hogy mikor kéne visszajönnöm, meg aztán ha elfogy a pénzem, akkor könnyen eladok néhány holmit az anyám lakásából, hogy legyen miből piálni. Inkább nem megyek sehova, abból nincs baj.- Ha jövőre, 18 éves korotok után elhagyjátok a nevelőotthont, mihez kezdetek?- Szobafestő szeretnék lenni - mondja Feri. Ha lesz munkám, nem fogok inni, de ha megint naphosszat csak unatkozni fogok, akkor marad a szesz.- Engem ez a kérdés nem foglalkoztat.- mondja Bandi - Semmi sem érdekel.- Ha egyetlen kívánságotok teljesülhetne, mit kívánnátok?- Szeretném körbeutazni a földet - töri meg a csendet szokatlanul élénken Feri - megismerkedni más emberekkel, egzotikus állatokat tanulmányozni.- Én híres gyilkos szeretnék lenni, vagy egy olyan gazdag ember, aki mindenkit leigázhat, és azt gyilkoltat meg, akit csak akar - mondja sommásan Bandi. *** A riport végeztével a nevelőotthon igazgatóhelyettes asszonya elmondta, hogy Feri sokat olvasó, visszahúzódó fiú. Édesapja nagyon súlyos alkoholista beteg volt, halálát is ez okozta. Édesanyja egész nap dolgozik, hogy megteremtse a jólétet, de talán már ő is tudja, a meleg szavak, a törődés még ennél is fontosabbak. Bandit kisgyermekként fogadta örökbe egy országszerte ismert, jónevű család. Sajnos ők is elfoglalt emberek, és Bandira kevés idejük maradt. Viszonyuk a gyerekkel annyira megromlott, hogy most bírósági keresetet indítottak az örökbefogadás megszüntetése végett. Bandi szolgálatkész, ü- gyes gyerek. Nemrégiben egy nevelő segítségével az óriási méretű hálótermet több, kisebb szobává alakították át. Nagyon sokat dolgozott az intézet hasznára. Bandi állandóan provokálja a környezetét, kierőszakolja az emberek figyelmét. Szavai mögött nem any- nyira kegyetlenség, mint inkább kama- szos hősködés rejlik. A kamasz lelke érzékeny hangszer, gondos mester irányításával csodálatos szimfóniák megszólaltatására képes, elhanyagolva, “behangolatlanul" csak fülsértő zajt kelt. Kleer László 12
