Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993. június / 6. szám

Tisztelt Szerkesztőség! Fővárosunk, ahol élünk, és ahol először alkot képet rólunk az idelátogató, egy koszos, mocskos, büdös szemétdomb. A nyitott szeméttároló konténerek, a kutyaürülék, a mindenféle eldo­bált csomagolóanyag, az utcai evés nyomai, vizelet, köpés, hányás, fertőző papírzsebkendők, a sitt, megunt rongyok, cipők, könyvek, egyebek, megrongált padok, telefonfülkék, falfirkák a sötét Balkánt idézik, nem az Európai Közösség­hez tartozni kívánó európai főváros képét. Az egész város egy bóvli bazár. Utcán csak újságot és gyümölcsöt lenne szabad árusítani. Plakátot pedig csak az arra rendszeresített hirdető oszlopokon kellene engedé­lyezni. Kicsi a város, sok az autó, nem lehet levegőt venni a benzinbűztől, közlekedni sem lehet a járdán az ott parkoló, többnyire koszos autóktól. Az esztelen rongálások, szemetelések sok millió forintba kerülnek az önkormányzatoknak, de talán ez is kevesebb lenne, ha kulturáltabb lenne a környezet. Ahol nincs sze­mét, ott meggondoljuk, hogy eldobjuk a csikket vagy egye­bet, mert ami feltűnő, azt már szégyelljük. Meggyőződésem, hogy az emberek többsége jóravaló, de ahol szemetet látnak, oda ők is szemetelnek, ahol rongá­lást látnak, ott ők se kímélnek semmit. Ha nem hívjuk fel a figyelmüket, hogy az adófizetők pénzéből a jólét elérése, növekedése helyett tetemes összeget kell fordítani a tiszto­gatásra, pótlásra, javításra, helyreállításra, akkor Csáki szalmájának tartanak majd mindent. Ezt az írást figyelemfelkeltőnek, elgondolkoztatónak szánom. Hátha a deviáns magatartásúak is olvassák a Fe­rencvárost, és írásom hatására ezentúl nem dobják a sze­méttartály mellé a hulladékot, nem a járdán végeztetik el kutyájukkal a szükséget, nem rúgják szét a telefonfülkét, nem karcolják bele soros imádottjuk nevét a villamos olda­lába, nem a nyitott pinceablakba dobják a banánhéjat, kiü­rült sörösdobozt és még sok minden mást. A kulturált magatartást ne úgy gyakoroljuk, hogy levetet­jük a cipőt a vendégeinkkel, ha belépnek féltve őrzött laká­sunkba. őrizzük féltve a közösen használt területeket, épít­ményeket is. Gáspár Istvánná IX. Ráday u. 59. Ebek harmincadján? Nem! Már korábban meg akartam érdeklődni az Önkormány­zattól, óhajtanak-e valami intézkedést foganatosítani az eb- túlszaporodás következményei ellen. Többen úgy gondol­juk, hogy egyre tűrhetetlenebb, ami ezen a téren folyik (és rakódik) Budapesten és ezen belül szűkebb környezetünk­ben, a József Attila lakótelepen. Pedig ez Budapest leg­szebb lakótelepe, és milyen rendezett, tiszta volt még né­hány évvel ezelőtt is! S most? Az ablakaink alatt egyik ra­kás a másik mellett, az eb méretei szerint kisebb-nagyobb. Pedig itt még hely is van a kutyasétáltatáshoz! Csak két háznyira, cca. 30-40 méternyire van a kiserdő, ahol külön kutyafuttató is van, úgyszintén nem messze tőlünk van a Pest-Buda mozi melletti ligetes rósz, amit még a fák telepí­tése előtt birtokba vettek a kutyások, és ahova senkinek nem nyílik ablaka. De az ebgazdik kizárólag csak aszfalt- útón tudnak kutyust sétáltatni, és az eb füvet keres névje­gyei leadására. Sőt! Gazdi nem szeret sokat mászkálni, le­hozza mindhárom kutyulit a sötétség leple alatt, de csak a ház mellé, a két épület közötti parkba. S akkor a kutyák - igazolva a magyar közmondást - rohannak a mi ablakaink alá szaporítani a rakásokat. Jelentem, nem vagyok állatgyűlölő, de hogy a füvön, vi­rágok tövében (télen a hófehér havon) ez virítson, s nyári alkonyaton ennek „illata” kússzon be a lakásba a hársfa il­lata helyett - igazán irritáló. Ha szólunk a gazdinak, igen testes választ kapunk. Az eddigi tapasztalatom arra indít, hogy kétségbe von­jam: kulturáltak-e ezek a kutyatartók annyira, hogy megvá­sároljanak és főleg használjanak bármilyen takarítóeszközt. Egyetlen megoldásnak azt látom, ha ismét bevezetnék az ebadót. Ez nem csak a kutyalétszámot csökkentené, de az államnak is jó bevétel lenne. Igaz, nem hozna annyit, mint amennyit a dolgozó nyugdíjasoktól be lehet szedni SZJA cí­men, de meglenne az az előnye is, hogy a város valamivel tisztább lenne, és a beszedett pénzt pl. utcai szeméttartók telepítésére lehetne fordítani, mert abból - szemben a ku­tyák számával - sokkal kevesebb van, mint amennyi szük­séges lenne. Nagyon kérem Önöket, foglalkozzanak ezzel a témával lapjukban. Sokan olvassuk és örülünk, hogy van egy újság, amelyik tájékoztat szűkebb pátriánk helyzetéről, ügyes-ba­jos dolgairól. Úgy gondolom, ha sokan és sokszor mondjuk, Egyelőre még bizonytalan időpontban a Ferencvárosi Önkormányzat telefonjai is át lesznek kötve az István Központra. Ez az átkötés számváltozással fog járni. Ha pontosabb információnk lesz az átkötés időpontjáról, igyekszünk Önöket tájékoztatni. A számváltozások a következők lesznek: Régi szám: Ujszám: 117-0077 117-2400 117-6942 117-0058 215-1077 217-2400 217-6942 217-0058 Bakáts tér 14. Ráday u. 57. Bakáts u. 8. Bakáts u. 5. Régi szám: Új szám: ­Régi szám: Új szám: Régi szám: Új szám: 117-0763 217-0763 117-1752 217-1752 118-2824 218-2824 117-0852 217-0852 117-1907 217-1907 117-1461 217-1461 117-0951 217-0951 117-1929 217-1929 117-1551 217-1551 117-1132 217-1132 118-5114 218-5114 117-6910 217-6910 117-1216 217-1216 137-8089 217-8089 117-0754 217-0754 117-1561 217-1561 117-1211 217-1211 117-1671 217-1671 117-1609 217-1609 117-3032 217-3032 117-7107 217-7107 117-1662 217-1662 117-0414 217-0414 117-0421 217-0421 117-1725 217-1725 117-1627 217-1627 117-1781 217-1781 Frankó Gábor alpolgármester 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom