Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. május / 5. szám
Olvasói levelek Egy vállalkozó dicsérete Sokkal kedvezőbb helyzetben lennék, ha olyan írói vénával rendelkeznék, mint kiváló írónk, Krúdy Gyula, aki, ha egy vendéglőről, egy vendéglősről írt, gyanú sem merült fel az iránt, hogy amit írt, az esetleg reklám. Mégis tollat ragadtam, hogy a kerület tiszteli polgárai is megismerjék azt a kis vendéglőt, amely azon kevés vállalkozásnak az egyike, amelyik nem „kaszál’', amelyik nem akar egy hónap, esetleg egy félév alatt milliomossá válni. Ez a kis vendéglő a Lónyay utca egyik pincéjében működő „Szomjas Teve’ ’ -Mi teszi ezt a kis vendéglőt érdemessé arra, hogy beszéljünk róla? Talán az udvarias kiszolgálás? A szolid árak? Az, hogy az egyedülálló idős emberek számára tisztességes étkezést biztosít és nemcsak az idősek, hanem a környéken dolgozók is igénybevehetik? Talán az, hogy nem nézik ki a vendéget, ha étkezéskor nem fogyaszt szeszes italt? És még lehetne folytatni... Azt hiszem, mindezeken túl sokat jeleni, hogy megerősíti az emberek hitét abban, hogy vannak még „emberek”, akik a másik ember igényeit felismerik, és becsületes munkával azt lehetőségeik szerint optimálisan kielégítik. Mit lehet még erről többet írni? Azt hiszem, hogy csak annyit, kívánjuk, és szeretnénk, ha a kerületben minél többször lehetne ilyen híradással, esetleg más területekről is beszámolni. T.Gy. Javul az egészségügyi ellátás? 1992. március 16-án délután 17,00 órakor szállították a Merényi Kórház sebészeti osztályára édesanyámat, Drecenka István- nét a mentők, térdtöréssel. 3 órás műtétje volt. Krimibe illő eseményként élte át a fent leírt lábtörését. Levetkőztették meztelenre, vitték a röntgenbe, 1 órát kellett fekve várnia a hideg, huzatos folyosón egy szál lepedő alatt. Miután a lelke is kifagyott, vitték a kórterembe, mind a 4 ágyon ágyhoz kötözött beteg feküdt. Ráadásul beszállítottak a kórterembe agyérelmeszesedéssel és lábtöréssel egy 93 éves nénit, aki maga alá piszkított, és hiába csengettek a nővérnek, nem jöttek. Órákig szagolniuk kellett a bűzt a betegeknek. Anyámat 3 órás műtétje után szintén kitolták pucéran 1 lepedő alatt a folyosóra és ismét ottfelejtették másfél órára. Úgy agyonfázott, hogy a mai napig is náthás, köhög, és csípi a vizelete. A nővérek feltehetően kikapcsolták a jelzőberendezést, mert hiába csengettek a betegek, nem mentek. A rendszeres mosdatás is többnyire elmaradt. Én, látogatási idő alatt nem egy esetben szedtem ki a betegek alól az ágytálat, mert ha behozták, órákig ültették rajta a betegeket. Nem tudom, tudott-e erről az osztályos főorvos. H iába végzett Tóth doktor jó munkát, és hiába főztek a konyhán ízletes ebédet - ami ritkaság! -ha a nővérek ilyen lelketlenül végzik a munkájukat. A nővérek este, a járóbetegekkel együtt a folyosón cigarettázva nevetgéltek, gomolygott a füst az amúgy is szellőzetlen szobákban. Szegény anyám fejvesztve menekült haza, előbb, mint ahogy szabadott volna. Ezt nem kórháznak, inkább koncentrációs tábornak nevezném, ahol betegebbé teszik a beteget. Tisztelettel Érsek Mártonná AMIT A BETEGBIZTOSÍTÁSI KÁRTYÁRÓL TUDNI KELL A betegbiztosítási igazolványt minden állampolgárnak kitöltve, állandó lakóhelyére címezve 1992. április 15-ig kellett megkapnia. 1992. július 1. után a kártya igazolja, hogy birtokosa a társadalombiztosítás terhére díjtalanul veheti igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Az igazolvány a háziorvosválasztás eszköze is. A kiválasztott háziorvos az igazolvány alsó részén lévő „orvos szelvénye" és az „ellenőrző szelvény’ ’ részt leválasztja, és az igazolvány hátoldalán feltünteti nevét, címét, telefonszámát, majd aláírásával és pecsétjével tanúsítja, hogy az illető állampolgár kezelését vállalta. Azok az orvosok, akik területellátási kötelezettséggel tevékenykednek, tehát egy körzethez, egy területhez kötődnek, onnan nem utasíthatnak vissza senkit, kötelesek a jelentkezőket elfogadni. Ha viszont olyan beteg érkezik hozzájuk, aki nem az ő területükön lakik, mérlegelhetik az elfogadásukat. Különösen indokolt esetben az orvos saját területéről is elutasíthatja a pácienst. Ilyenkor meg kell keresni a városi tiszti főorvost, aki egy másik háziorvost jelöl ki a beteg részére. Az igazolványokat 1992. július 1 -ig érvényesíttetni kell. A nyugdíjasok, illetve más nyugdíjszerű járadékban részesülők és eltartott hozzátartozóik igazolványa eleve érvényes, azt külön érvényesíteni nem kell. A munkaviszonyban álló személyek munkáltatójuknál érvényesíttetik egészségügyi kártyájukat, az egyéni vállalkozók és eltartottjaik, hozzátartozóik a társadalombiztosítási kirendeltségeken, a katonák, rendőrök stb.... pedig testületüknél. A baleseti táppénzben részesülők az ellátást folyósító szervnél, a rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban részesülők pedig a települési önkormányzat jegyzőjénél. A felsorolt szervek, intézmények az igazolvány érvényesítését - illetékességi körükben - nem tagadhatják meg. Az érvényesítéskor az „Ellenőrző” lapot leválasztják, kitöltik, a „Befizetési törzsszámrovatot, az igazolványt lepecsételik s ez ezek után érvényesnek tekinthető. Az igazolvány érvényessége az alapjául szolgáló jogosultság megszűnését követő 90 napig fennáll. A Budapesti és Pest Megyei TB igazgatóság címe: 1430. Budapest Fiumei u. 19/a Telefon: 134-2780 FIGYELEM j Azoknak a kisiparosoknak nevét, cí-1 : mét, akik a kerületben működnek, és § ; tevékenységükről értesíteni akarják : a lakosságot - hirdetés formájában - § j ingyen közzé teszi a FERENCVÁ- * \ ROS. : Címünk: Ferencváros i Szerkesztősége i Bp., 1092 Bakáts tér 14. AIX. kerület polgárainak lapja Kiadja: a Ferenvárosi önkormányzat Felelős szerkesztő: Vathy Zsuzsa A szerkesztőség címe: Bp., 1092 Bakáts tér 14. III. em. 3. Telefon: 1170-077/76 m. Szedés, tördelés: JAK Tipográfiai BT. 1062 Budapest, Bajza u. 18. Nyomás: Typovent Kiadó és Nyomda 2100 Gödöllő, Tessedik S. u. 4. 16
