Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. május / 5. szám
Mit várhatunk egymástól? Közmeghallgatás a Ferencvárosban Mi érdekli, mi foglalkoztatja manapság a kerület polgárait? Melyek azok a témák, amik mostanság éppen időszerűek lehetnek, s napirendre kívánkoznak a polgárok és az önkormányzat eszmecseréjében? A Ferencvárosi önkormányzat közmeghallgatásra hívta a kerület polgárait április 21-én, a fórum javasolt témái a kerületi ingatlankezelés újjászervezése és az önkormányzat idei költségvetései voltak. A testület meghívója és részletes tájékoztatója a jelzett témákról jó előre eljutott a postaládákba, a családokhoz, a lakosokhoz. Az önkormányzat párbeszédet szándékozott kezdeményezni - nem rajta múlott, hogy az esemény egy régi megszokás szerint „panasznappá” nőtte ki magát. **♦ Mi foglalkoztatja manapság az embereket? Az önkormány zat költségvetése nem nagyon, az ingatlankezelés átszervezése már valamivel jobban, bár ez is inkább csak közvetve, érintőlegesen, áttételesen. Talán valami misztikus dolog volna a költségvetés? Az „egyszerű ember” számára kibogozhatatlan, követhetetlen? Vagy nincs ma ember a Ferencvárosban, akit érdekelne, hogy mennyi pénz - s mennyivel több pénz - jut az idén az óvodáknak, az iskoláknak, az egészségügynek, a szociális intézményeknek? Mekkora összeg jut segélyezésre, lakásépítési támogatásra, művelődésre, útfenntartásra, egyebekre? Nem érdekelne senkit, hogyan gazdálkodik az önkormányzat azzal a közel kétmilliárd forintos pénzvagyonnal, amellyel az idén rendelkezhet? A közmeghallgatáson úgy tűnt: ilyesmi valóban nem érdekli az embereket. S hogy miért? Mert az embereknek manapság filléres gondjaik vannak, megélhetési gondjaik, főként annak a társadalmi rétegnek, amelyik a közmeghallgatáson szép számmal képviseltette magát. A Haller utcai művelődési központban megrendezett fórum résztvevői főként időskorúak, nyugdíjasok voltak. S látnunk kellett: akinek személyes életét megoldhatatlannak tűnő problémák - és főként anyagi problémák - terhelik, aligha képes közös gondokra, közös feladatokra összpontosítani figyelmét. Hiszen jószeri vei összpontosítani is képtelen, amikor a benne felgyülemlett feszültségeket kiengedi - lehetőséget, módot, alkalmat találván, hogy sérelmeit, környezete által okozott nagyobb és kisebb bosszúságait felpanaszolhatja. Persze, ha mindezek nem is kapcsolódtak a közmeghallgatás jelzett témáihoz, azért sok tanulsággal szolgáltak, szolgálhatnak. *** Mert a panaszok, ha egyediek is, figyelmet érdemelnek: jelzik, hogy sok a felgyülemlett sérelem, sok a nyomasztó, elintézetlen vagy éppen a polgárok számára nem megnyugtatóan intézett ügy. Például: miért lehetséges az, hogy a már régen társasházzá alakított épületben még mindig igyekszik behajtani a lakbért a díjbeszedő? A közös költségek ráeső részét miért nem fizeti az IKV? A felújítás miatt másik lakásba költözötteknek miért kell használatbavételi díjat fizetniük? Meddig emelkednek a lakásrezsi díjak, amikor a nyugdíjasok már most sem nagyon tudnak fizetni? Egyáltalán: az önkormányzat úgy általában miért nem szünteti meg az áremeléseket? Rossz a közbiztonság, mért nem annak javítására költenek több pénzt? Piszkosak a házak, sok a csótány, a házfelügyelők valamikor saját lakást adtak cserébe a szolgálati lakásért, és most felmondanak nekik? És ricsajoznak a szomszédok, és hajnalban hangosan hallgatják az autórádiót a tejesemberek... És ha egy panaszáradat elindul, hiába az a néhány, éppen a polgárok soraiból megfogalmazott óhaj, hogy maradjunk a tárgynál, s tereljük a beszélgetést a meghívóban jelzett témákra. Ehhez túl sok feszültség gyülemlett föl az emberekben. Megszívlelendő volna tehát az egyik hozzászóló javaslata: bizony, szükség volna egy , .panaszirodára... ” *** A közmeghallgatáson az önkormányzatot dr. Gegesy Ferenc polgármester, Emódy Zsolt alpolgármester, dr. Kigyóssy László jegyző képviselték, ott volt Somogyi Ferencné az ingatlankezelő közelmúltban kinevezett igazgatója. S meg kell mondanunk, hogy a kívülálló számára láthatóan elégedetlenek voltak, hisz valójában arról nem eshetett lényegi szó a két és fél órás fórumon, amiről éppen tájékoztatni akarták a polgárokat, de a tanulság számukra is nyilvánvaló: szembe kell nézni a ténnyel, hogy a ferencvárosi emberek is - és főként az időskorúak -, nem mindennapi terheket cipelnek. S ezekkel az önkormányzatnak foglalkoznia kell. 2 h. á.
