Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. február / 2. szám
A Ferencvárosi Művelődési Központ igazgatói tisztére meghirdetett pályázat eredményeképp január elsejétől Nánási Zsolt a ház új direktora.- „Kesze-kusza a művelődés helyzete a mai Magyarországon, sokféle kultúrpolitika érvényesül egyszerre. Az intézményeknek, közösségeknek, családoknak és külön-külön minden egyénnek megvan a maga elképzelése arról, mit választana a kultúra egészéből, egyetemességéből” - írja az FMK működéséről és működtetéséről szóló pályamunkájában. Ennek figyelembevételével miképpen kívánja kialakítani a Ház jövőbeni profilját?- Mindenekelőtt a kerület sokszínűségének, a Ferencváros sajátosságainak kell meghatároznia a Művelődési Központ arculatát. A kultúrotthonok valamikor a lakosság öntevékenységére épültek, s ezt a hagyományt szeretnénk újra feléleszteni.- Milyen új tevékenységekre, szolgáltatásokra gondol?- A szabadidő kötetlen eltöltésére alakítottuk ki az aulát: itt helyezkedik el az infor- mációs központ, mely a Művelődési Központ mellett a főváros valamennyi kul- túrális intézményének programjáról, valamint az újonnan megjelenő könyvekről, folyóiratokról, hanglemezekről tájékoztatja az érdeklődőket, de széles körű közéleti információt, változatos szabadidős szolgáltatásokat, jogi és pszichológiai tanácsadást is nyújt látogatóinknak. Emellett helyet kínálunk itt mindazoknak, akik baráti beszélgetésre, egy italra vagy randevúra térnek be hozzánk. A háromszáz főt befogadó színházterem a jövőben Ferencvárosi Pódium néven működik, s heti egy-két alkalommal - lehetőség szerint majd minden korosztály igényeit kielégítve - kamara jellegű rendezvényeknek (előadóesteknek, vitaműsoroknak, könnyűzenei koncerteknek, operett és nótaesteknek, kabaréelőadásoknak) ad otthont. Képző- és fotóművészeti alkotások kiállítására hozzuk létre a jövőben a Lépcsőház Galériát, ahol ÚJ IGAZGATÓ A FERENCVÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÉLÉN főként a kerületben élő művészek mutatkoznának be a közönség előtt. A jövőben jobban kihasználjuk a tornaterem adta lehetőségeket is: balett, jóga, társastánc tanfolyam beindítása mellett a kerületi kisközösségek részére kispályás labdarugó és kosárlabda bajnokságokat hirdetünk.- „A ház öreg..., mintha elfeledkezett volna az ifjúságról” - írja a már említett pályamunkában. Megváltozik ez a jövőben?- Az épület első szintjét közösségi, nyitott szintté alakítjuk át, így alkalmassá válik gyermek és ifjúsági klubok működtetésére. Elindult már a diákvezetők képzése, s tervezzük az ifjúsági szabadidős szerveződések vezetői centrumának létrehozását is. Blaha Márta Mesterségek nyomában A villanyszerelő A székesfőváros IX. kerületi elöljárója az 1920-as évben kiállított egy iparigazolványt, s működési engedély t adott egy mesterembernek, mely működési engedély a főváros egész területére szólt... És Haász Zoltán villanyszerelő 1920-ban, a Mátyás utca 15-ben bérbe vett egy kis helyiséget - megnyitotta műhelyét. Hetvenkét éve ennek. A Mátyás utca 15-ben ma is működik ez a műhely: itt dolgozik a kilencvenöt esztendős Haász Zoltán.Dolgozom, mondja, mert nem tudok meglenni tevékenység nélkül; most már csak azért csinálom, hogy elfoglaljam magam, bár kezd nagyon fárasztó lenni a munka. Ha én elmegyek, nem is lesz, aki folytassa, nem akad fiatal, aki átvenné és tovább vinné a műhelyt. A fiatalok ma azt mondják, majd bolond lennék ipart váltani, hogy aztán mindent elfizessek bérleti díjra, rezsire, adóra. Ki fog halni egy szolgáltatás. Az emberek rákényszerülnek, hogy bizonyos munkákat saját maguk végezzenek el. Rákényszerülnek - a pénzszűke miatt is. Azt mondja Haász Zoltán, hogy hozzá, a műhelybe is csak akkor hozzák el a háztartási gépeket, miután odahaza megpróbálták megbütykölni azokat és nem sikerült. Haász Zoltán asztalán egy orosz vasaló vár csatlakozó kábel cserére: ezt a vasalót évekig használhatták úgy, hogy életveszélyes volt, de vagy nem törődtek vele, vagy nem volt pénz a javításra. A háztartási gépek között meglehetősen sok a ,,keleti áru” - a feketepiacokon olcsón vásárolt kisgép. Aki olcsón vásárol - bevásárol; az olcsóbb termék végül mindig drágább, ám az emberek hiába tudják ezt, vásárlásaikban a gazdasági kényszer, a családi pénztárca diktál. Az ideiglenesség. Márpedig az elmúlt évek „kágéesté-piacai” széles körben elterjesztették a félpénzt érő vasalókat, kávédarálókat, turmixgépeket, fúrógépeket, barkácskészlete- ket, mikrohullámú sütőket, miegymást: meg lesz még ennek a böjtje. Ha a régi mesterek elmennek, a hagyományos szolgáltatások is kihalnak. Haász Zoltánhoz sokszor jönnek emberek, hogy ajánljon már egy jó iparost a környéken, egy asztalost például. De errefelé már asztalos sincs, a lakatos is rég elment... Haász Zoltán tízéves volt, amikor édesanyját elveszítette, tizenhárom, amikor édesapja is elment. Dolgoznom kellett, mondja a kilencvenöt éves mester a Mátyás utca 15-ben. Nem adták ingyért az életet. Haász Zoltán neve az iaprosok körében - fogalom; az egykori KIOSZ elismerő oklevelei egy tevékeny múltra emlékeztetnek; az Ipartestület elismerése egyaránt szól a szakmának és a tiszteletre méltó életkornak. Csak a társ hiányzik, az imádott feleség; s hiányoznak a barátok, az elhaltak, hiányoznak a régi mesterek. h.á. 4
