Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. november / 11. szám
Három műszak - plusz a foci Bemutatjuk a László Kórház sportklubját Lapunk továbbra is igyekszik figyelemmel kísérni a kerületben működő klubok életét, ezúttal a Ferencváros egyik reprezentatív egyesülete, a László Kórház SC házatáján néztünk szét. A múlt A Ferencvárosi László Kórház Sport Club 1926-ban alakult. A megalakulásnál gazdagabb volt a sportágak repertoárja, mert míg manapság csupán a női labdarúgás képviseli az egyesületet, addig akkoriban teniszben, asztaliteniszben és férfi fociban is működtek szakosztályok. Előtérben persze ez utóbbi állt, létszám és eredményesség terén egyaránt csúcsteljesítményük az NB II-be jutás volt. Itt kezdték pályafutásukat a Sipos testvérek, az egész Farkas család a klubban focizott, akik közül Jánost ugyebár senkinek nem kell bemutatni. A ping-pongot Sidó Ferenc neve fémjelzi, és a teniszezők is kitermeltek jó néhány tehetséget a magyar sport számára. Alakultak is, de az idők során inkább folyamatosan szűntek meg a különböző szakosztályok. Utoljára, a 80-as években a tenisz, s vele együtt a férfi futball vált ki a sorból, utóbbiak akkor már a Budapest-baj- nokságban szerepeltek. Ám élt már ekkor a női labdarúgás! A női labdarúgó-szakosztály 1979-ben alakult. A női futball súlyos anyagi gondokkal küszködött, sok csapat felbomlott, s ezekből, valamint a már meglévő kispályás csapatból érkeztek játékosok a Lászlóba, amely nyomban be is nevezett az akkor 16 csapatos NB I-be. Az első években a bajnokság középmezőnyében végzett a csapat. 1983-ban érkezett a klubhoz Magyari László és Teschner Emil (utóbbi mindössze egy évet töltött a csapatnál), s még ugyanebben az esztendőben bajnoki címhez segítették az együttest, majd négy évig folyamatosan őrizték a címet. Beindult a toborzás, mind széleskö- rűbb lett az utánpótlásnevelés. Serdülőcsapatot alakítottak, és immár két felnőttcsapattal neveztek a pontvadászatba. A gárda 1989-ben szerezte eddigi utolsó bajnoki címét. A jelen Ma 99%-ban saját nevelésű játékosokból áll a László Kórház SC. A gyerekeknek a serdülőből a László Il-n át egyenes az útjuk az első csapatba - ha tehetségesek. A régi társaság szinte teljesen kicserélődött. Tavaly érkezett négy játékos Romániából, kipróbálták őket, de nem feleltek meg az elvárásoknak, így Gyulára kerültek. Nem sokkal később kereste fel a klubot két kimagasló képességű - szintén román - focista, Rus Doina és Colteanu Carmen, egy évig játszottak is, ám a közben már a Feminánál tevékenykedő Teschner Emil saját csapatába csábította, majd eladta külföldre őket. A két játékosért a László ötezer márkát kapott, ami nem tűnik soknak, de a női labdarúgásban annak is örülni kell, hogy manapság azért már némi pénz forog benne, magyarán: el lehet adni külföldre a jó játékosokat, akik pedig akadnak bőven. Akadtak régen is, hogy csak a Lászlóból nyugatra távozott legnevesebbeket - Agócs Annamária, Kop- csák Erzsébet, Lovász Gyöngyi - említsük, csakhogy ők vagy férjhez mentek, vagy munkát vállaltak odakint, anyagi hasznot nem jelenthettek a klub számára. A László Kórház csapatából közepes képességű játékosok távoztak szerte az országba. Az idén alakult új egyesület, a Pepita Sárkányok szinte tiszta László. Elment a zöld-fehérek komplett második csapata, és a sokszoros válogatott Bukovszk;néval kiegészülve próbálnak szerencsét az új név alatt. A ferencvárosiak nem érezték meg az eltávozottak hiányát. Egy jellemző adat: a mai napig 60-70 lánnyal foglalkoznak a klubnál! A magyar válogatottba rendszeresen 5-8 játékost adnak (jelenleg Jenei Anikó, Mester Katalin, Paravánu Aranka, Pétiké Katalin, Pribeli Judit, Ruff Szilvia, Vrábel Ibolya tagja a keretnek), a ligaválogatottba úgyszintén. A serdülők a fiúbajnokságban is dobogósok, Olaszországban tomagyőzel- met arattak, itthon megnyerték a Hungária Kupát. Az egyre nehezebb gazdasági helyzet a klubnál is érezteti hatását, de a vezetők mindennél fontosabbnak érzik az európai szintű csapat megtartását. Ehhez elsősorban maga a kórház nyújt nélkülözhetetlen segítséget azzal, hogy lehetővé teszi a pálya és a különböző létesítmények használatát, de segít a IX. kerületi Sporttanács, a Kígyósi József Alapítvány, Pázmándy Péter igazgató vezetésével a Picomed, melyet rendszeres támogatása fejében reklámoz is a csapat, ezenkívül a Flipper Kft. cipőkkel, a Magyari BT mindenfélével segít abban, hogy legyen női foci a IX. kerületben. A jelenlegi gárdáról mindennél többet mond Magyari László véleménye, aki immár tizedik éve dolgozik a klubnál.- Mindig fiatal csapat volt a László, most különösen az - kezdi a vezető edző. A gerincet értelmiségi lányok alkotják, számukra még nem avult el a "jó tanuló-jó sportoló" kifejezés. Ezért igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani a munkahelyekkel, iskolákkal (kikérők, engedélyek), ugyanakkor el kell mondjam, hogy a lányok rengeteg áldozatot hoznak a fociért. Hogy mást ne említsek, az edzések és a mérkőzések munkájuk, vagy az iskola után szinte minden idejüket elveszik. Heti négy edzést tartunk, kedd kivételével fél öttől fél hétig, ehhez jön a hétvégi bajnoki, aztán persze elmennek megnézni a barátnőjük meccsét is - gyakorlatilag rámegy a hétvégéjük. Az, hogy mindezek ellenére ennyi lány futballozik, csak és kizárólag mindent felülmúló sportszeretetüknek köszönhető. Pedig szigorúak a követelmények a csapatban. Aki csak háromszor tud edzeni egy héten, az nem játszik a hétvégén, hiszen minden poszton két-három ember verseng a csapatba kerülésért. Ettől függetlenül nagyon jó barátnők, együtt járnak Fradi- meccsekre, egyébként is "véresszájú fradis- ták". Van egy-két tanárnő a csapatban, rendszeresen tanulnak a fiatalokkal edzések előtt, sőt nemritkán utána, akár este 9-ig is. Általában is az a jellemző, hogy ott segítik egymást, ahol tudják. Szállást adnak a vidéki csapattársaknak, sokszor úgy kell rájuk szólni, hogy ne huszonötén egyszerre látogassák meg sérült társukat a kórházban. Mentalitásukról annyit: sípcsontvédőben edzenek, nem kímélik egymást, de mi azt szeretnénk, ha még keményebbek lennének. Előfordulnak persze cívódások, de azok ezzel járnak, és többnyire a bizonyítási vágyat serkentik. Igazi sportcsapat a miénk. A káros szenvedélyek szinte nincsenek is jelen, a lányok élvezetes kispályás csatákban vesznek részt, hozzáteszem, nincsenek tiltva tőle, a téli holtidényben is kispályás csapatokban játszanak. Nyáron - saját szabadságuk terhére - napi két edzést végeztek, így eshetett meg, hogy október elsején már a 78. (!) edzést tartottuk. Az edzőtábort is saját pénzükből finanszírozták. Dacolva a körülményekkel, esőben, párban, hóban, tűző napon egyformán hajtják magukat. Van három anya a csapatban, az edzések alatt a gyerekek - jobb híján - a pálya körül játszadoznak... Egyre nagyobb gondot okoz a munkanélküliség, 2-3 munkanélküli játékos teng a csapatban, megjegyzem, egészségügyi végzettséggel. Nevetségesnek tűnik, de egy egészségügyi csapat nem tud ilyen végzettségű lányokat elhelyezni, mert a munkahelyeken eleve úgy kezdik, hogy három műszak... Ezt lányaink nem tudják vállalni, de annál büszkébbek, hogy segélyre menjenek. A jövő Az idei 12 csapatos bajnokságban a László Kórház SC célja a bajnoki cím kivívása. Jöttek új játékosok, akik meghatározó emberek lehetnek, de a további erősödéshez újabtvigazolásokra lenne szükség. És itt már újfent a pénz beszél, mert hiába profi az elvárás, ha amatőr a dotáció... Szerelésgondok ugyan nincsenek, és rendszeresen vannak edzőmérkőzések, ami segíthet a cél elérésében - a női labdarúgás legnagyobb kérdése mégis az marad: vajon meddig tart a lányok sportszeretete? Érsek Tibor
