Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. november / 11. szám
HARAGUDHATSZ... "A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztényeknek" (Ap.Csel. 11,26) - mondja a Biblia. Tehát a keresztények (keresztyének) tanítványok, Krisztus követői lennének. Lennének, mert a keresztény szót a mai Magyarországon (is) nagyon sokan méltatlanul veszik szájukra. Vannak, akik ezzel a megjelöléssel címkéznek olyan törekvéseket is, amelyeknek távolról sincs közük Krisztus ügyéhez. A közvélemény általában átlát ezeken az embereken, és cselekedeteik szerint ítéli meg őket. A baj azonban az, hogy ezen "derék” emberek miatt keményednek meg egyre jobban az amúgy is hitetlenek, és fordulnak el attól, Akinek a szép nevét sokan méltatlanul szájukra veszik. Kedves Olvasó! Itt idézni szeretnék egy ismeretlen külföldi szerzőt, aki - mintha a mai Magyarországon élne - a következő tanácsot adja nekünk megszívlelendő: Haragudhatsz a vallásra, de nem Jézus Krisztusra! Haragudhatsz azokra, akik gazdagon élnek, vagy pompás, arannyal borított képeslapokkal körmeneteket tartanak - s mindezt teszik vallásos célzattal és Isten nevében - miközben hozzájuk tartozó milliók mennek tönkre nyomorúságban. De ne haragudj az Ur Jézusra, mert ő önként jött egy nyomorúságos istállóban a világra, és halt meg a szabad ég alatt, Maga számára soha nem követelt semmit, noha Isten Fia volt, és mindenre igényt tarthatott volna! Ellenkezőleg, ó "gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2 Kor. 8,9), hogy gazdagok legyetek az örök, már e földön kezdődő üdvösségben! Haragudhatsz azokra, akik megtiltják a Bibliának, az igazság és a szabadság könyvének elolvasását, és lelkek millióit a babona és tudatlanság szolgaságában tartják. De ne haragudj az Ur Jézusra, mert ő azért jött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen (Ézs 61,1). Igéje emberek millióit mentette meg a bűntől és a kárhozattól. Néven nevezte a vallások bilincseit: "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és akik bemennónek, azokat sem engeditek be" (Mt 23,13). Haragudhatsz azokra, akik a vallásból üzletet csinálnak, és Isten irgalmát és kegyelmi ajándékait megfizettetik, de ne haragudj az Ur Jézusra, akinek keze jól értett az ácsszerszámok kezeléséhez, Akinek a lábai fáradhatatlanul rótták a poros utakat, hogy az embereknek üdvösséget és vigaszt vigyenek. Ezeket a kezeket és ezeket a lábakat járták át a kereszt szegei, mert az irántad való szeretetből a bűneidért életével akart engesztelést szerezni. Soha nem panaszkodott, soha nem törődött önmagával, hanem mindig másokért szentelte oda magát. Soha egy pillanatra sem engedett abból, hogy kimondja az igazságot, és ezért életével fizetett. Igen, haragudhatsz azokra, akik távol tartanak Istentől, és azokra, akik az egyszer s mindenkorra adott isteni Kijelentéshez hozzáteszik saját hamis gondolataikat és "látomásaikat". Igen, haragudj - és ezt én mondom - azokra, akik visszaélnek Krisztus nevével. Ne engedd, hogy a keresztény szó kirekesztő politikai kurzus jelzője legyen! Pikó Adrienne Reformáció és advent A most már igazi vallásszabadság légkörében nyugodtan megemlékezhetünk ünnepeinkről, évfordulóinkról, hagyományainkról. Fájdalom, sokszor kiderül: az istentagadó kommunizmus bő négy évtizede alatt honfitársaink nem vérteződtek fel a kellő keresztényi-vallásos ismeretekkel... ... Október 31 -e a reformáció hírneves ünnepe. Nem kevesebb történt 1517-ben e napon, mint hogy egy Ágoston-rendi német szerzetes, Luther Márton, a wittembergi vártemplom kapujára kilencvenöt pontot szegezett ki. Amolyan hitújító követeléseket, tiltakozásul a korabeli egyeduralkodó katolikus egyház túlzott fényűzése, a krisztusi szerénységtől való eltávolodása, a papok sokszor ugyancsak világi életmódja miatt... E sorok írójának elődei-ősei is a lutheri tanok követőivé, lutheránusokká, azaz evangélikusokká ("örömhír-hordozók"!) váltak. Ami bizonyíték, hogy famíliánk sohasem lehetett különösebben gazdag. Nem bizony. A protestáns vallások - így az evangélikuson kívül a református, a baptista, azortodox, az unitárius - a szegényebb néposztályok felekezeti megnyilatkozásaikká váltak. Ami abban is lemérhető, hogy a ceremóniák az istentiszteleteken klasszisokkal szerényebbek a katolikusokénál... ... Adventus = eljövetel. Az Úr eljövetele... ... A szerető mennyei Atya keserűen győződött meg az Ószövetség kudarcáról. A hústest kívánságaitól űzött ember képtelen büntetlenül élni, így menthetetlenül elkárhozik, ha a Jóisten nem segít. Ám ő segített. Hiszen: "Isten - a szeretet..." így üdvtervet dolgozott ki a mérhetetlenül vétkező emberiség megmentésére. Elküldte egyszülött, szent Fiát, az Istenembert. Jézus Krisztus harminchárom esztendeig élt közöttünk kétezer évvel ezelőtt. Született, tanított, gyógyított, szenvedett, igazságtalan ítélet nyomán megfeszíttetett és harmadnapra feltámadott. Negyven nappal később felment a mennybe, az Atya jobbjára. Ott az igazak szószólója. Az üdvtervet már csaknem tökéletesen végrehajtotta. Egyetlen mozzanat hiányzik már csupán - a visszajövetele... Az első négy decemberi vasárnap a Krisztusvárás négy évezredét jelképezi. Kezdeti csüggedező hitünk egyre inkább örvendező, végül már akár a mártíromságot is vállaló hitté erősödik a karácsonyt megelőző heti ünnepnapokon. A második vasárnap különösen érdekes, emlékezetes és fontos. Ugyanis a legtöbb egyházban ez a diakonia, a szeretetszolgálat napja. Az emlékező imádságok az egyházi szeretetotthonok rászorult gyermekeiért és öregeiért szállnak, valamint önzetlenül munkálkodó ápolóikért. S ez alkalommal teljes egészében övék az istentiszteleti perselypénz a legkülönbözőbb felekezeti templomokban... Az igazi keresztényi élet teljes egésze nem más, mint adventi várakozás. Úgy kell várnia a hívőnek az Úr visszajö- vetelét, mint a bibliai hűséges szolgának. Hogy az ítélet ne az legyen, hogy mindössze a kötelességünket teljesítettük... Mindig, de adventkor különösen gyakoroljuk a jótékonyság erényét. Fizessük be az ilyenkor esedékes egyházfenntartói járulékot lelkipásztorainknak, lehetőségeinkhez mérten bőségesen adakozzunk a diakonia vasárnapján s más istentiszteleteken, ne menjünk el közönyösen az utcai kéregetők mellett sem... S legyünk olyanok, mint Fái apostol vagy éppen Luther. Imával, a Szentírás foylamatos tanulmányozásával, elmélkedéssel s mások körében a krisztusi tanok hirdetésével tegyük keresztényi életünket igazi adventi életformává. "Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok". Avagy: "Hirdesd az evangéliumot, dicsérd az Urat!" Mint mindig, ebben a vonatkozásban is végeláthatatlan sorban idézhetnénk a bibliai igehelyeket... Ujházy György 10
