Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. február / 2. szám
Játsszunk együtt Farsangi népszokások Dőre, busójárás Javában benne járunk a farsangban. Játszunk, bolondozunk, táncolunk és mulatunk, talán mostanság egy kicsit kevesebbet, mint az előzó években. De közben talán eszünkbe se jut, hogy mindez azért, mert -farsang van. Valljuk be őszintén: tudjuk-e, mi is az a farsang? Mit jelent maga a szó? Honnan erednek mai szokásaink? Milyen farsangi népszokások voltak hajdanán? Farsangnak hívják a vízkereszt napjától, vagyis január 6-tól hamvazószerdáig tartó időszakot. A hamvazószerda, vagy másnéven böjtfogó szerda a farsangot követő nagyböjt kezdete. A farsang utolsó napját pedig húshagyó keddként őrzi a néphagyomány. A húshagyó kedd, valamint a farsanghétfő és a farsangvasárnap alkotják azonban azt az együttest, amelyikhez a különféle hiedelmek és szokások zöme kapcsolódik. És van még egy „nem mindennapi nap”, ami ide tartozik: a hamvazószerdát követő napon, tehát már a nagyböjt idején a böjtöt egyetlen napra • „felfüggesztették”, hogy a farsangi ételmaradékokat elfogyaszthassák az emberek. Ezt hívják tobzódócsütörtöknek, vagy torkoscsütörtöknek, egészen közönségesen pedig zabálócsütörtöknek. A farsang bajor-osztrák jövevényszó: a „vaschang”-ból származik. Magyarországon a farsang kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és falusi lakosság körében. A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az álarcos-jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul. Leggyakrabban adománygyűjtő szokással kapcsolódik: a dőrével és a bakkuszjárással. A dőre főként a csallóközi magyarok körében elterjedt. Húshagyó kedden nagyobb csoport legény különböző jelmezekbe öltözik: női ruhába, katonának, koldusnak, vőlegénynek, menyasszonynak. Fejükre rossz harisnyát húznak, vagy bekormozzák az arcukat, és egy-két cigány muzsikus kíséretében házról házra járnak. Nem szívesen engedik be őket a házakba, mert nagy • felfordulást csinálnak. Felborogatják az asztalokat, kormos lével bemeszelik a falakat, meg efféléket követnek el - közben persze tánccal és némajátékkal is szórakoztatják a háziakat. A játék leple alatt igyekeznek a házigazda figyelmét kijátszani, és kolbászt, szalonnát lopni. Táncukért a gazdasszonytól lisztet, tojást kapnak. Az így szerzett javakat aztán este, közös mulatság közepette együttesen fogyasztják el. A busójárás már többek előtt ismert lehet: ez a Mohács környéki délszlávok alakoskodó felvonulása - évente turisták tömegét vonzza erre a vidékre a nem mindennapi esemény. A Felvidék némely területén a farsang vasárnapja előtti kövércsütörtök a mulatozás első napja. A legények ilyenkor muzsikusokkal együtt végigjárják a falut. A lányos házak előtt táncolnak, megtáncoltatják a helybéli lányt is, aki ezért pénzt ad a legényeknek. Az ilyenképpen befolyt egyáltalán nem tekintély- telen összegből fizetik aztán a muzsikusokat, állják a dínomdá- nom, mulatozás költségeit. A tél végén, a tavasz kezdetén, általában virágvasárnapon kerül sor a kiszehajtásra. A kisze jellegzetesen böjti eledel: savanyú gyümölcsleves vagy korpaleves, amit télen át már nagyon meguntak az emberek, és meg akarnak tőle szabadulni. A lányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztetnek egy szalmabábot, mely a kiszét jelképezi, és azt dalokat énekelve a legközelbbi folyóig, patakig, tóig viszik. Itt leveszik a ruhát a báburól, és annak csupasz vázát a vízbe dobják. Ilyenkor abból, hogy a víz a szalmát, a bábot hova, merre viszi - jövendölnek a jelenlevők férjhez menésére... h. á.. Garabonciások... A Garabonciás Együttes kerületünk gyermekegyüttese, a Ferencvárosi Művelődési Központban működik, már negyedik éve. Tagjai általános iskolások, akik a történelmet nemcsak tanulják, hanem szeretik is. Az együttes tánckara régmúlt századok táncait elveníti fel a magyar történelem legrégibb időszakától a reformkori palotásig. A Garabonciás Együttes táncosai nem elégszenek meg a közönség tapsaival, meg is tanítják a táncokat a nézőknek, legyenek azok gyerekek vagy felnőttek. Történelmi táncokkal foglalkozó gyeremekegyüttes - tudomásunk szerint - nincs is több az országban. Persze a korábbi történelem például az ókor is érdekli őket, erről pantomim játékaik tanúskodnak (az együttesben pantomim oktatás is folyik): például bemutatják, milyen lehetett egy ókori iskola... Szerepelnek a kerületben, a város számos részén és vidéken is. Két alkalommal külföldi közönség is tapsolt a garabonciásainknak: Ausztriában és Németországban volt már vendégszereplésük. Ezévben kétszer is láthattuk őket a televízióban. Az együttes mellett történelmi zene stúdió működik, ahol a gyerekek tekerőn, kobzon tanulnak történelmi zenét, énekelnek hozzá. A Garabonciás Együttes jó közösség, szabadidejükben gyakran találkoznak és játszanak együtt, természetesen történelmet! Történeli zászlókat, valódi pecsétet, vármakettet készítenek és azt is tudják, hogy régmúlt korok gyerekei mit játszottak (ezeket a játékokat is megtanítják az érdeklődőknek). Nyáron táboroznak, a tavaszi szünetben kirándulni járnak, egyszóval sosem unatkoznak. Szeretettel várnak minden érdeklődőt, akár egy látogatásra, akár a tánckarba vagy a zenestúdióba. Minden általános iskolás jól érzi magát náluk! Rendezvényeikről az iskolákat értesítik, de minden szerdán 4 órától bejelentés nélkül is meglátogathatjátok őket! Címük: Ferencvárosi Művelődési Központ, Haller utca 27. (.a Nagyvárad tértől pár perc sétaút). 11
