Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991. július / Próbaszám
Amikor bejöttek- amikor kimentek- Hogyne emlékeznék, tíz éves voltam, de mindenre nagyon is jól emlékszem! Nézze, itt szemben, ez végig laktanyasor volt - bök a szemközti házakra. Három német géppuskás volt a tetőn, egész délelőtt tartották magukat, pedig jöttek a ruszkik, mint a tenger. Tetvesek voltak, mi gyerekek ennivalót kunyeráltunk tőlük, de nekik sem volt. Egy zacskófélében, vagy a zsebükben tisztított napraforgómagot tartottak, azt ették marékszám. Délutánra megérkeztek a tankok. a németek eltűntek, a tankok meg minket, a dzsumbujt vették körül. Összetereltek mindenkit, itt ni, - most az Illatos út felé mutat - a két ház között, és kihirdették, ha innen egy lövés is eldördül, halomra lőnek minden házat, velünk együtt. Estig nyugalom volt, aztán megindultak a rablások. Volt néhány rendes tiszt is közöttük, ha rajtakaptak valakit erőszakon, vagy rabláson, a saját katonáikat agyonlőtték a nyílt utcán. De ha ők nem jönnek idejében! Hogy itt mit műveltek a németek és a nyilasok! Sírt az örömtől akkor itt mindenki. Csak hát később... A hatvan körüli férfi, beszélgető- társam folytatja.- Apám volt a légóparancsnok, másnap megszervezte, hogy ha megjelentek az oroszok, megkongatta egy kalapáccsal a síndarabot, mindenki összeszaladt egy kijelölt helyre. Azt hittük, ha többen vagyunk, az ad valami védelmet. Körbebarikádoztuk magunkat, a dzsumbuj bejáratát őriztük. Tudja, akkoriban itt nagyon összetartó nép lakott, nem ilyenek, mint most. De ez csak a dolog egyik része. Végül is jó, hogy jöttek akkor az oroszok, mert tényleg felszabadítottak bennünket. De minek maradtak itt? Mindenkinek van hazája, ott az anyja, a felesége, a gyerekei..., mindenkinek otthon a helye. Reménytelenül legyint. A Gubacsi úton zöldre vált a lámpa, egy harmincas villamos dübörög-csattog a hátunk megett, por, szemét, papír kavarog a járdán. A villamossal együtt eltűnnek T. B. emlékei is.- Nekem két szakmám van, festő vagyok és vasöntő. Két hónapja meg munkanélküli. Nem gondoltam soha, hogy megérem az oroszok kivonulását, de azt se, hogy egy szó nélkül kirúgjanak, 42 évi munka után, 56 évesen... Látja, ezért nem érdekel most már, hogy kimennek. Az Üllői úton baktatok, ez még itt Ferencváros. Szemben a Ludovika megkopott falai, a parkban gyerekek hancúroznak, végre elállt az eső, jöhet a nyár. Találomra befordulok a Sobieski utcába. Fábián Gyula vállalkozó készséggel közreadja nevét is, gondolatait is.- Nagy pillanat lesz június harmin- cadika, de valahogy úgy érzem, olyan ez, mint egy igen hosszúra nyúlt mát- kaság után a megkésett nász. A bejövetelükről nincsenek emlékeim, két éves voltam, de eszmélésem óta várom a pillanatot. Persze, hogy pezsgőt bontok! Utcabál is lesz, úgy hallottam. Egyszer, vagy öt éve, autóstoppal mentem a Dunántúlra, és Csáktornya után sétáltam az út mentén. Jött egy rendőr, hogy itt tilos járkálni, mert itt szovjet laktanya van. Én tehetetlenül széttártam a kezemet, Ő megállított egy autót, igazoltatta, közben én eltűntem onnét. Az oroszok ittmaradtak, tették amit előírtak nekik. Szerencsétlenebbek, szegényebbek, elnyomottabbak ők, mint egész Kelet-Európa együttvéve. Ez tragikus... DE... Most Csáktornya határában legalább nyugodtan sétálhatunk! Harmadik beszél eetőtársam sem adja a nevét, de kés -éggel bekapcsolódik a beszélgetés^-Abból, amilyen m időn itthagyták a laktanyáikat, ahogy kiárulták a fegyvereiket, a lőszert, sok mindent megértettem. Ezek a szemétdombok, a kieresztett olaj! A milliárdos környezetszennyező kárral bebizonyosodott, hogy ez már nem egy reguláris hadsereg. Szerintem a katonák is, a tisztek is, adtak-vettek, ügyeskedtek, mint akármelyik civil. Legalábbis azok, akik itt Magyarországon szolgáltak. Elmúlt dél, átvonulunk a szemközti kiskocsmába. Borjúpörkölt, Jókai- bableves. A rádióból halljuk, hogy 19- én délután az utolsó katona is átlépte a határt - kifelé. Horváth F. Miklós ,—Ferencváros—1 AIX. kerület polgárainak lapja Kiadja: a Ferencvárosi Önkormányzat Felelős szerkesztő: Valhy Zsuzsa Tördelés és fotók: Kecskeméti Kálmán A szerkesztőség címe: Bp., 1092 Bakáts tér 14. III. em. 3. * Készült: az ANTIKVA nyomdaüzemében 1097 Bp., Illatos út 3. Munkászám: 91.089 Nyomdavezető: Andics László 16