Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)

1991. július / Próbaszám

Amikor bejöttek- amikor kimentek- Hogyne emlékeznék, tíz éves vol­tam, de mindenre nagyon is jól em­lékszem! Nézze, itt szemben, ez végig laktanyasor volt - bök a szemközti házakra. Három német géppuskás volt a tetőn, egész délelőtt tartották magukat, pedig jöttek a ruszkik, mint a tenger. Tetvesek voltak, mi gyere­kek ennivalót kunyeráltunk tőlük, de nekik sem volt. Egy zacskófélében, vagy a zsebükben tisztított naprafor­gómagot tartottak, azt ették marék­szám. Délutánra megérkeztek a tan­kok. a németek eltűntek, a tankok meg minket, a dzsumbujt vették kö­rül. Összetereltek mindenkit, itt ni, - most az Illatos út felé mutat - a két ház között, és kihirdették, ha innen egy lövés is eldördül, halomra lőnek minden házat, velünk együtt. Estig nyugalom volt, aztán megindultak a rablások. Volt néhány rendes tiszt is közöttük, ha rajtakaptak valakit erő­szakon, vagy rabláson, a saját katoná­ikat agyonlőtték a nyílt utcán. De ha ők nem jönnek idejében! Hogy itt mit műveltek a németek és a nyilasok! Sírt az örömtől akkor itt mindenki. Csak hát később... A hatvan körüli férfi, beszélgető- társam folytatja.- Apám volt a légóparancsnok, másnap megszervezte, hogy ha meg­jelentek az oroszok, megkongatta egy kalapáccsal a síndarabot, mindenki összeszaladt egy kijelölt helyre. Azt hittük, ha többen vagyunk, az ad va­lami védelmet. Körbebarikádoztuk magunkat, a dzsumbuj bejáratát őriz­tük. Tudja, akkoriban itt nagyon összetartó nép lakott, nem ilyenek, mint most. De ez csak a dolog egyik része. Végül is jó, hogy jöttek akkor az oroszok, mert tényleg felszabadítot­tak bennünket. De minek maradtak itt? Mindenkinek van hazája, ott az anyja, a felesége, a gyerekei..., min­denkinek otthon a helye. Reménytelenül legyint. A Gubacsi úton zöldre vált a lámpa, egy harmin­cas villamos dübörög-csattog a há­tunk megett, por, szemét, papír kava­rog a járdán. A villamossal együtt el­tűnnek T. B. emlékei is.- Nekem két szakmám van, festő vagyok és vasöntő. Két hónapja meg munkanélküli. Nem gondoltam soha, hogy megérem az oroszok kivonulá­sát, de azt se, hogy egy szó nélkül kirúgjanak, 42 évi munka után, 56 évesen... Látja, ezért nem érdekel most már, hogy kimennek. Az Üllői úton baktatok, ez még itt Ferencváros. Szemben a Ludovika megkopott falai, a parkban gyerekek hancúroznak, végre elállt az eső, jö­het a nyár. Találomra befordulok a Sobieski utcába. Fábián Gyula vállal­kozó készséggel közreadja nevét is, gondolatait is.- Nagy pillanat lesz június harmin- cadika, de valahogy úgy érzem, olyan ez, mint egy igen hosszúra nyúlt mát- kaság után a megkésett nász. A bejö­vetelükről nincsenek emlékeim, két éves voltam, de eszmélésem óta vá­rom a pillanatot. Persze, hogy pezs­gőt bontok! Utcabál is lesz, úgy hal­lottam. Egyszer, vagy öt éve, autó­stoppal mentem a Dunántúlra, és Csáktornya után sétáltam az út men­tén. Jött egy rendőr, hogy itt tilos jár­kálni, mert itt szovjet laktanya van. Én tehetetlenül széttártam a keze­met, Ő megállított egy autót, igazol­tatta, közben én eltűntem onnét. Az oroszok ittmaradtak, tették amit elő­írtak nekik. Szerencsétlenebbek, sze­gényebbek, elnyomottabbak ők, mint egész Kelet-Európa együttvéve. Ez tragikus... DE... Most Csáktornya ha­tárában legalább nyugodtan sétálha­tunk! Harmadik beszél eetőtársam sem adja a nevét, de kés -éggel bekapcso­lódik a beszélgetés^-Abból, amilyen m időn itthagyták a laktanyáikat, ahogy kiárulták a fegy­vereiket, a lőszert, sok mindent meg­értettem. Ezek a szemétdombok, a kieresztett olaj! A milliárdos környe­zetszennyező kárral bebizonyoso­dott, hogy ez már nem egy reguláris hadsereg. Szerintem a katonák is, a tisztek is, adtak-vettek, ügyeskedtek, mint akármelyik civil. Legalábbis azok, akik itt Magyarországon szol­gáltak. Elmúlt dél, átvonulunk a szemközti kiskocsmába. Borjúpörkölt, Jókai- bableves. A rádióból halljuk, hogy 19- én délután az utolsó katona is átlépte a határt - kifelé. Horváth F. Miklós ,—Ferencváros—1 AIX. kerület polgárainak lapja Kiadja: a Ferencvárosi Önkormányzat Felelős szerkesztő: Valhy Zsuzsa Tördelés és fotók: Kecskeméti Kálmán A szerkesztőség címe: Bp., 1092 Bakáts tér 14. III. em. 3. * Készült: az ANTIKVA nyomdaüzemében 1097 Bp., Illatos út 3. Munkászám: 91.089 Nyomdavezető: Andics László 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom